Egy nem létező fesztivál, az Isten háta fölött – Az izlandi Nordanpaunk fesztivál

2017.09.03. 12:07, rerecorder

nordanpaunk_foto_major_kata.JPG

Hogy milyen egy észak-izlandi kisfaluban egy DIY-fesztivál? A Nordanpaunk egészen bizarr és szürreális, de közben egészen kiváló is. Hó Márton meséli el, aki a Gustave Tiger tagjaként maga is fellépett a nyári eseményen.

Délelőtt fél tizenkettő van, lassan ébredeznek a szervezők és az előző napon fellépő zenekarok a koncertteremben elhelyezett matracokon. Egy helyi önkéntes fesztiválozó nagy ezüstkondérban készíti az ebédet – a mai vegán menü főtt rizs lencsepörkölttel. A negyedik Nordanpaunk fesztivál harmadik napján vagyunk, egy Laugarbakki nevű, észak-izlandi kis faluban – itt rendezik meg 2014 óta minden évben a község művelődési házában a főleg punk, black és death metal, noise, hc és kísérleti zenekarokat bemutató, több napos zenei rendezvényt, amire tényleg csak annyit lehet mondani: egészen bizarr és szürreális. És nemcsak azért, mert Izlandon van egy valószerűtlen, nem létező helyen, az Isten háta fölött. 

A szigetországi DIY-kezdeményezés tökéletes ellenpontja annak, amit ma Magyarországon zenei fesztiválként ismerünk. A Nordanpaunk egy nonprofit szerveződés, teljes egészében a Csináld magad! mozgalom alapjaira épül: a zenekarok nem kapnak gázsit, a szállást pedig úgy oldják meg, hogy a nagyszínpad mögötti öltözőben alszanak a zenészek a földön vagy néhány ledobott matracon. Nincs piafogyasztás, de nem is lehetne, mert a látogatók számára sincsenek italpultok, és egyáltalán nincs kereskedelmi árusítás, mindössze a zenekarok árulják néhány asztalon, meg az épület előtt a szabadban a merch-cuccaikat (lemezek, cd-k, kazetták, pólók, kitűzők). Annyi van, hogy a zenekarok naponta kétszer kapnak meleg ételt, ezen felül viszont mindenki azt eszi és azt issza, amit hoz. Nincs külön kemping rész, a fesztiválozók a művház melletti kertben sátraznak, és bizony tényleg azt kell inni, amit hoztunk: a közelben csak egy benzinkút üzlete működik, de az is elég szegényes kínálattal, csak vizet és üdítőt lehet venni, meg mindenféle ajándéktárgyakat, például vastag izlandi pulóvereket 22 ezer koronáért (átszámítva kb. 50 ezer forintért). 

nordanpaunk2017_mk12.JPG


A fesztivál sold out, vagyis teltházas lett pár nappal az esemény előtt, de ez itt nem jelent rengeteg embert, mert limitálták a jegyek számát: nagyjából 300 néző fordult meg a három nap alatt. Mindenki jó arc, segítőkész, beszélget a másikkal, és én már az első nap úgy érzem magam, mint egy punkra és black metálra szakosodott szanatóriumban. Alkoholt egyébként elég nehéz szerezni, a legközelebbi italbolt a szomszéd Hvammstangi nevű, tengerparti községben van (mintegy öt km-re), de szombaton délután kettőtől az is bezár.

Ezek az izlandi arcok – a szervezőktől kezdve a biztonságiakon át a konyhásokig – tényleg lelkesedésből csinálják. Az egésznek nyilván van egy kedves, félprofi bája, mégis gördülékenyen megy minden, minimális csúszások vannak csak a koncertműsorban. Bármennyire érzelgősen hangzik, de itt tényleg az összetartozás a fő hajtóerő. Az is lehet, hogy az északi levegő és az augusztusi napsütés miatt van, de valahogy mindenki nyugodt, én mindössze egyszer láttam, hogy a fesztivál alatt valakit kivezettek a biztonságiak, de őt is azért, mert láthatóan túltolta a piálást. Tényleg nehéz elmagyarázni, de nagyjából úgy kell elképzelni az egészet, mintha egy punk/metal zenére szakosodott, korai Bánkitó fesztivált, csak tó, és ital- meg kajapultok nélkül.
A zenekarok főleg helyiek: az izlandi punk, noise, extrém, black/death metál, és kísérleti zene éves találkozója ez, ahova azért minden évben jön legalább öt-hat külföldi zenekar is (a Gustave Tiger is így kapott meghívást – a szerk.), és az egész eseményre mindössze 300 belépőt adnak el. A helyszínen nem is lehet jegyet venni, aki szeretne jönni, annak előre, online kell megoldania a bejutást. Egy nap alatt legalább öt jó, izgalmas koncertet lehet itt látni: a Vofa nevű zenekar (nyitóképen) fekete kámzsával takart tagjainak okkult doom metálja pedig maga volt a szertartás és csoda egyben, ez volt az egyik legjobb koncert az egész fesztiválon. 

A koncert közben egy fehér kámzsával takart lány okkultista szertartást végzett az első sorban. 

vofa_foto_major_kata.JPG


Aztán felfedeztem egy kb. tizennégy éves frontlánnyal kiálló hc-punk triót, a Dead Herringet, volt egy szimplán felejthető garázsrockzenekar, a berlini Balagan, és persze volt, aki egyszál gitárral állt ki a színpadra ambient zenéjével (Nikolasz Kunysz). A svájci Bölzer mázsás, súlyos és egyedi hangzású death metálja vagy az izlandi DYS üvöltős-együtt ugrálós hardcore punkja is teljesen meggyőző volt, de külön ki kell emelni a Golden Core zenekart, amely egy tizenkétéves és egy tizenhároméves kissrác dob-gitár felállású duója, akik már most úgy zenélnek, mint egy teljesen beérett, évek óta koncertező stonerzenekar.  

Idén több mint negyven zenekar játszott, és a szervezők külön kikötötték (a fesztivál trailerében is), hogy egyáltalán nem lesz vikingmetál zenekar – nyilván az ilyen bandákat már ők is halálra unják.


Mit csinálnak az izlandi punkok és metálosok, ha egy kis chillezésre vágynak? Egyszerűen nekiállnak rajzolni: nemcsak a gyerekek, hanem a kétméteres, szakállas metálosok is. 

nordanpaunk2017_mk32.JPG


Összesen két helyszín volt a fesztiválon: egy nagyszínpad, meg egy kicsi. A koncertek délután kettőtől váltották egymást, de a kisebb színpadon csak tizenöt perces minifellépések mentek, plusz akadtak random koncertek is, például egy elég vicces, Lightning Boltot idéző, maszkos, megafonos performance a kertben: a Ramin Kuntopolku félperces számokkal.

A műsorfüzet pedig egy sima kinyomtatott papírdarab volt, ezt sem tolták túl a szervezők.

kep1.jpg


Persze joggal merül fel, hogy bezzeg a gazdag, jóléti izlandiaknak könnyű ilyen DIY fesztivált csinálni (mert ők megtehetik, hiszen jóléti társadalomban élnek és tele vannak pénzzel!), de azért ez nem ennyire egyszerű: egy ilyen eseményt máshol is meg lehetne rendezni, pont ez a lényege, hogy nem a pénzen múlik, hanem a hozzáálláson. Bizony, furcsa, ördögtől való gondolat ez: egy fesztivál, ahol a zene és a fellépő zenekarok számítanak elsősorban.

Ettől függetlenül nem véletlenül cserélték le a Nordanpaunk logójában az N kezdőbetűt M-re: ez az esemény tényleg több, mint punk.

Az egész fesztivál lényege csak a repülőtéren esett le, az utolsó napon, amikor a Sziget fesztiválra érkező külföldiekkel érkeztem a budapesti reptérre: na igen, így is lehet fesztivált csinálni.

Nordanpaunk fesztivál, Laugarbakki, Izland, augusztus 4-6.

Hó Márton
fotók: Major Kata


további fotók a fesztiválról: 

nordanpaunk2017_mk21.JPG

nordanpaunk2017_mk24.JPG

nordanpaunk2017_mk29.JPG

nordanpaunk2017_mk30.JPG

nordanpaunk2017_mk41.JPG

nordanpaunk2017_mk49.JPG

nordanpaunk2017_mk50.JPG

21105887_778907905630105_1880086977281616957_n.jpg

21106878_778908395630056_8925563673747949795_n.jpg

21192114_778908352296727_6849421313884775631_n.jpg

21192642_778908555630040_5272840464090638811_n.jpg


és a Gustave Tiger a fesztiválon:

gustave_tiger.jpg


A GUSTAVE TIGERREL MÁR VOLTUNK BRIT TURNÉN IS - BESZÁMOLÓ, FOTÓK, VIDEO.

nordanpaunk2017_mk18.JPG

nordanpaunk2017_mk19.JPG


A SZERZŐ KEDVENC LEMEZEI, AMIK LEMEZTÁSKA-INTERJÚNKBÓL DERÜLTEK KI.

https://recorder.blog.hu/2017/09/03/egy_nem_letezo_fesztival_az_isten_hata_folott_az_izlandi_nordanpaunk_fesztival
Egy nem létező fesztivál, az Isten háta fölött – Az izlandi Nordanpaunk fesztivál

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8112800010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.