„Prince egyszer csak belibben a terembe” – Morris Hayes (New Power Generation)-interjú (2. rész)

2017.07.11. 18:30, rerecorder

the-new-power-generation-celebrating-prince-original-95201.jpg

Morris Hayes a New Power Generation billentyűse, zenei vezetője, az NPG pedig, kell-e mondani Prince egykori kísérőzenekara, leghosszabb ideig mellette lévő együttese volt. Az NPG az idei Veszprémfesten lép fel július 15-én, a tavaly váratlanul elhunyt zseniális Prince legismertebb slágereit játsszák. Ki más mesélhetne minden idők egyik legnagyobb popsztárjáról, mint a mellette leghosszabb ideig zenélő Hayes? És mesél is! Két részben, mert annyi a jó sztorija. Az első körben arról beszélt, hogyan vette maga mellé Prince és hogy az énekes szerint miben volt a legjobb, a mostani másodikban pedig többek között a legendás archívumról lesz szó, arról, hogy milyen volt Prince-szel együtt dolgozni a stúdióban és Hayes azt is elárulja, hogy szerinte melyik a legjobb, a világ számára még ismeretlen Prince-dal.

- Szerepeltél Prince 1999-es albumán is, The Vault... Old Friends For Sale című lemezen, amely a legendás Prince-archívum, a ’Vault’ kincseiből válogatott. Bizonyára rengeteg más olyan felvételen is szerepelsz, ami ebben a hangtárban pihen. Megítélésed szerint hány órányi zene lehet ott?

prince_vault.jpg- Jesse Johnson (a Time nevű, Prince által irányított funkegyüttes gitárosa – a szerk.) mondta nekem egyszer, még zöldfülű koromban, hogy ha Prince felvesz egy lemezt, akkor igazából három lemeznyi anyagot kell rögzítenie. És Jesse-nek igaza volt. Prince annyi zenét készített és rögzített, hogy az biztosan példátlan a poptörténelemben. Amikor mellette voltam, akkor valóban mindig legalább kétszeres-háromszoros mennyiségű zenét rögzített egy-egy albumhoz. És ami ezek közül nem került kiadásra, az mind ment a Vaultba. Maga a helyiség, az archívum terme annyi szalagot tartalmazott, hogy valamikor a kétezres években teljesen meg is telt, és már be sem lehetett lépni oda. A Vault előtti tér is elkezdett raktárként működni, egy idő után ott gyűltek a felvételek. Ami nem volt túl jó dolog, mert a Vaultban működött klíma, mindig ugyanannyi volt a hőmérséklet, hogy a szalagok ne kezdjenek oxidálódni, de az előtérben nem volt hőszabályozó. Ha Prince valamilyen felvételt elő akart keresni, az egyáltalán nem volt könnyű mutatvány, hiszen egymásra halmozott dobozhegyeken keresztül lehetett eljutni egy adott korszakig. Én 2012-ben jártam ott utoljára, de tudom, hogy Prince utána is folyamatosan rögzített mindent, szóval nem tudok válaszolni a kérdésre, de biztos vagyok benne, hogy Prince sem tudott volna. Csak az isten tudja, hogy hány ezer órányi felvétel van ott összegyűjtve.


- Van olyan felvétel, amin közreműködtél és nagyon szeretnéd viszonthallani egyszer lemezen?

- Rengeteg felvételt készítettünk, volt, hogy néhány nap alatt letudtunk egy dalírós-lemezrögzítős sessiont, aztán elmentünk egy párnapos turnéra, és amikor visszatértünk, már új anyagba kezdtünk, a korábbi felvételek bekerültek az archívumba és soha nem hallottunk róluk. De nem jut eszembe specifikusan ilyen felvétel. Inkább sok olyan, amin dolgoztunk és nem hallhattuk a végeredményt, szóval nekem is meglepetés lenne egy csomó minden, ha megjelenne.


- Hogyan zajlott nála a folyamat abban a kérdésben, hogy mi került lemezre és mi végzete az archívumban?

33-may20-morrishayes.JPG- Erre sem volt bevett minta. Általában az történt, hogy felvettünk néhány új számot, kidolgoztuk egy adott formára őket, aztán Prince írt hozzájuk szöveget és már csak ő volt a stúdióban, amikor felénekelte azokat, meg persze játszott velük, sokszor teljesen átalakította őket a posztprodukciós fázisban. Sokszor alig ismertük meg valamelyik felvételt. Meg rengetegszer évek teltek el, mire egy szám a semmiből újra előkerült. „Aha,  dereng, hogy valami ilyesmit felvettünk egyszer!” De amúgy nagyon szerencsésnek érezhettem magam, hiszen az NPG-be kerülésem korai időszakában néha ott lehettem mellette a stúdióban, amikor az énekfelvételeket készítette. Eleinte nem is vettem észre, hogy ez mekkora kegy, nem is tudom, hogy miért engedte, hogy ott legyek, talán csak kedves akart lenni velem. Az első ilyen alkalom után mondtam a többieknek, hogy mennyire menő volt nézni, hogyan veszi fel az éneket, ők meg: „nem zavart ki? Hagyta, hogy bent maradj? Ó, ember!” (nevet) Ez volt az én nászutas periódusom! Nagyon elragadó volt nézni, hogy mennyire beletette magát az énekbe is. Még hangmérnökre sem volt szüksége, mindent egymaga intézett.


- Nem csak, hogy ott lehettél bizonyos énekfelvételeken, de volt olyan session, amikor társproducerkedtél is Prince mellett. Mesélnél ezekről? Mit tanultál tőle producerként?

prince_studio.jpg- Az egyik legfontosabb, amit mondott nekem az volt, hogy: „ne félj attól, hogy túlproducelsz valamit, nyugodtan adj hozzá a felvételekhez bármit, ami adott pillanatban jónak tűnik, hiszen bármikor el is vehetsz egy végül mégsem odaillő sávot.” A legmenőbb lemez, amin dolgoztam Prince-szel, az viszont nem jelent meg, úgyhogy ezt a korábbi kérdésre is válaszolhattam volna. A 2010-ben elkezdett Welcome 2 America című kiadatlan lemezen Prince megengedte, hogy legyek a társproducere. Volt tíz dal, amit kiválasztott a lemezhez és beültünk az autójába, hogy meghallgassuk őket. Lement az első, mondtam magamban, hogy oké, ehhez lesz valami ötletem. Jött a következő és ember, ez egy igazi csoda volt. Az a címe, hogy Born 2 Die, na ezt tényleg nagyon szeretném, ha megjelenne egyszer! Amikor meghallottam, azt mondtam neki, hogy ez olyan, mint a legjobb Curtis Mayfield-számok! Erre Prince: „tudod hogyan született ez a dal? Cornel West professzor – aki kedves barátja volt Prince-nek – mondta, hogy én sem vagyok rossz, de Curtis Mayfield nagyobb nálam. Igen? Én is tudok olyat, amit Curtis!” A Born 2 Die tehát így született, óriási dal. És hát elmondhatatlanul hálás vagyok neki, hogy dolgozhattam ezen az anyagon társproducerként. Odaadta az alapsávokat, a dobokat, a basszusgitárt, az ő énekét és a vokálokat és csak annyit mondott, hogy tegyem a dolgomat. A tíz számból hétben működtem közre, háromhoz nem igazán tudtam mit hozzátenni. Ezek közül az egyik, a When She Comes, annyira jó volt, hogy csak ronthattam volna rajta. A Born 2 Die-jal viszont tudtam mit kezdeni, billentyűshangszerelést adtam hozzá és emiatt kaptam életem legnagyobb bókját Prince-től. Meghallgatta, hátba veregetett, elkezdett rázni és azt mondta, hogy „ez tökéletes.” Prince-ről tudni kell, hogy azért eléggé ügyelt arra, hogy ne dicsérjen túl senkit. Mondani sem kell, hogy mennyire jól éreztem magam ezután. Kár, hogy nem jelent meg, de talán majd egy nap meg fog.


- Az évek során Prince mellett zenéltél más kimagasló előadókkal is, Maceo Parkerrel, Whitney Houstonnal, Elton Johnnal, Kanye Westtel, Lenny Kravitz-cel és így tovább. Műfajilag nem válogattál, de akkor mi volt a legfontosabb szempont abban, hogy elvállalj egy-egy ilyen session-munkát?

- Prince mellett megtanultam és láttam, hogy a legnagyobb tehetségeknek is folyamatosan dolgozniuk kell, hogy jók maradjanak, így számomra mindig is az volt a meghatározó, hogy olyanokkal zenélhessek, akik tudják, mit csinálnak, nem szükséges összeszokniuk, mert mindannyian profik, akik képesek megvalósítani a dolgokat, de úgy profik, hogy hajlandóak is folyamatosan fejleszti magukat.

PRINCE KÉSZÍTETTE A POPTÖRTÉNET EGYIK LEGBRILIÁNSABB ALBUMSOROZATÁT - ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN 1978-1988 KÖZÖTTI KIADVÁNYAIRÓL.


- Az NPG tavaly október állt össze újra, hogy egy emlékkoncerttel tisztelegjen Prince előtt, amiből kinőtt ez a mostani turné, amelynek te vagy a zenei rendezője. Prince öröksége meghatározhatatlanul nagy, ti, akik dolgoztatok vele, nyilván egészen más viszonyban vagytok ezzel az életművel, mint a rajongói. Hogyan érzitek az ő szellemiségét a színpadon, miközben játsszátok a dalait?

- Nagyon durva volt, amikor elhunyt. Én sem tudtam egy csomó mindenről, ami szépen lassan kiderült a halála körülményeiről. De végül volt egy pillanat, amikor helyére került bennem minden és az az volt, amikor megértettem, hogy már régóta nagyon sokat szenvedett, és a halálával ez a szenvedés véget ért. Így tudtam feldolgozni az eseményeket és megbékélni a halálával. Szeretem őt, mint a testvéremet, a zenekarból és az őt körülvevő emberekből mindenki úgy szerette őt, mint a testvérét. De senki nem tudta, hogy mennyit szenvedett. Szóval nagy küzdelmek után békéltem meg mindezzel, rengeteg, rádióban hallott dal okozott sokáig nagyon érzelmes pillanatokat és okoz még ma is. Rengeteg szép pillanatunk volt együtt, de számos olyan is, aminek nem volt semmi jelentősége, ma pedig már azok is egészen más fényben tűnnek fel előttem. Az első tribute-koncerten aztán elég nagy felelősség szakadt a nyakamba, soha nem vezényeltem le egy ekkora műsort vezetőként, sok mindenre kellett figyelni, nagy feszültség volt bennem, de aztán az utolsó hangpróbán, amikor eljutottunk a Purple Rainig és a kivetítőn megjelent Prince, akkor összetörtem. Zokogtam a szintetizátoraimra. A koncertre már rendbe hoztam magam, de akkor meg mindenki más sírt úgy, mint egy gyerek. Még Michael Bland is (az NPG dobosa – a szerk.), akit soha nem láttam sírni. 2012 után 2014-ben voltam még egyszer a Paisley Parkban, de azután nem, úgyhogy az is nagyon furcsa érzés volt, amikor mentem az első próbára az első tribute-koncerthez. Láttam, hogy a stúdió ajtaja nyitva van és azt vártam, hogy egyszercsak Prince kilépjen rajta. Az elmúlt húsz évben annyit jártam ott, annyira megszoktam, hogy Prince az épülethez tartozik, hogy a próba során végig az ajtót néztem. Tudtam, hogy nem fog megtörténni, de egyre csak azt vártam, hogy Prince egyszer csak belibben a terembe.

prince-tribute-darin-kamnetz-004.jpg


- Hogyan látod az NPG jövőjét?

- Szerződést kötöttünk a hollywoodi ICM ügynökséggel, akik nagyon hisznek bennünk, úgyhogy egy darabig biztosan folytatni fogjuk a koncertezést. Magunknak és persze mindenki másnak is bizonyítanunk kell, hogy képesek vagyunk valami értékesre Prince nélkül is. És ezt szeretnénk tenni, megmutatni az embereknek, hogy az NPG egy valós zenekar. Senki sem versenyezhet Prince-szel. Senki. Mi csak a tiszteletünket fejezhetjük ki felé és ünnepelhetjük a zenéjét. Amit imádunk, és aminek részesei voltunk. Az emberek pedig hallani akarják Prince zenéjét, mert az egyedülálló.

interjú: Dömötör Endre


az NPG július 15-én lép fel a Veszprémfesten, a Veszprém Arénában, Facebook-eseményoldal


a Morris Hayes vezette NPG most: 


Prince és az NPG legnagyobb közös slágere, a Cream


az NPG és Prince élőben az Arsenio Hall Showban, a billentyűknél Morris Hayes: 


a NPG és az Exodus-ról való Get Wild


a Goldnigga egyik dala: 

https://recorder.blog.hu/2017/07/11/_prince_egyszer_csak_belibben_a_terembe_morris_hayes_new_power_generation_-interju_2_resz
„Prince egyszer csak belibben a terembe” – Morris Hayes (New Power Generation)-interjú (2. rész)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1112626107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása