„Valaki azt mondta, hogy negró zene, másvalaki pedig, hogy black metál” – Zeal & Ardor-interjú

Manuel Gagneux valószínűleg cáfolná az állítást, miszerint a 4chan csupán az online trollkodás csimborasszója – a Zeal & Ardor alapötletét is egy ott olvasott hozzászólás adta. A negró spirituálékat klasszikus black metállal ötvöző debütalbum, a Devil Is Fine pedig a kreativitás olyan diadala, mint a Batushka Litourgiyája, csak hogy utóbbi műfaj tavalyi événél maradjunk. Így nem is csoda, hogy idén már olyan fesztiválok fellépői közt találkozhatunk az időközben egyszemélyes projektből rendes zenekarrá bővült csapattal, mint a Roadburn, a The Great Escape, a Reeperbahn vagy a holland Le Guess Who? (ami nemrég jelentette be első fellépőit, köztük őket is). Mi az elsőnek említetten ültünk le beszélgetni vele a kezdetekről, Alan Lomaxról, a 4chanről és még sok másról – és jöjjön az igazán jó hír: szeptember 27-én Budapesten is fellépnek, az A38 Hajón.

Mesélj a kezdetekről, hogyan és mikor alakult pontosan a Zeal & Ardor?

Az igazat megvallva az egész projekt egyfajta kihívásnak indult, két teljesen különböző műfajt kellett kombinálnom. Amikor épp alkotói válságom van, fel szoktam menni a 4Chan nevű internetes fórumra és arra kérem a felhasználókat, hogy mondjanak két stílust, én pedig mondjuk harminc perc alatt gyúrok belőlük egy számot. Aztán egyszer valaki azt mondta, hogy negró zene, másvalaki pedig azt, hogy black metál, így hát nekikezdtem. Az első próbálkozásaim elég borzalmasan sikerültek, kellett némi idő, amíg minden megtalálta helyét. Most pedig itt vagyok a Roadburnön, ahol a saját zenekarommal lépek fel, amiben a barátaim játszanak velem – hihetetlen az egész. A mai csupán a negyedik koncertünk, szóval kicsit félek.

Meglepődtél, hogy mekkora sikere lett a lemeznek?

Persze. Nem igazán voltak terveim a Devil Is Fine-nal kapcsolatban. Gondoltam feltöltöm és talán majd a barátaim jól szórakoznak a számokon, de ennyi.

Számodra melyik volt az a pillanat, amikor azt érezted, hogy ebben az egészben több is van, mint egy egyszeri geg?

Az első ilyen pillanat az volt, amikor Kim Kelly (ismert szabadúszó zenei újságíró, dolgozott többek közt a Pitchforknak, a The Guardiannak és a Noisey-nak is) megosztotta a Twitterén a lemezt. Nem tudom, ismered-e őt, de több mint húszezer követője van! Akkor úgy voltam vele, hogy „jó, ez most kicsit furcsa, de majd elmúlik”, aztán a Rolling Stone is elkezdett cikkezni róla. Akkor már tényleg úgy voltam vele, hogy ebben az egészben talán több is van, mint amennyit gondoltam volna.

Az első fellépéseiden még csak te gitároztál és énekeltél, minden más egy laptopról ment, hogy lett ebből zenekar?

A legfontosabb szerintem az, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert a barátaim elképesztő zenészek. Szóval csak megkérdeztem őket, hogy nem szeretnének-e elkísérni a turnéra, ők pedig igent mondtak és szeptember óta együtt próbálunk. Nagyon természetesen alakultak ki a dolgok. Egyszerűen csak mindenki megtanulta a saját részét, a többiek pedig jobban is játsszák az övéiket, mint én valaha is tudnám. (nevet)

Mennyire hallgattál egyébként black metált és negró sprituálékat a 4chanes „kihívás” előtt?

A black metált tinédzserkorom óta – mikor egy barátom megmutatta a Burzumot és a Darkthrone-t – nagyon szeretem, a blues-zal és hasonlókkal viszont eddig nem foglalkoztam.

Tényleg? Pedig viszonylag sokat emlegeted az interjúidban Alan Lomax amerikai népzenekutató és -gyűjtő felvételeit.

Jogos. Pontosítok akkor: valamennyire tisztában voltam a stílussal, hallgattam is, de a projekt kezdetéig sosem mélyedtem igazán bele – onnantól viszont teljesen, mondhatni a rabjává váltam.

Elkezdtél már amúgy dolgozni a Devil Is Fine folytatásán?

Igen. Jelenleg épp azon vagyok, hogy tovább finomítsam a két műfaj keverékét, kiszűrjem azt, ami működik és azt, ami nem. Egy-két szám már kezd is összeállni. Ma is egy teljes értékű koncertet adok majd és mivel a Devil Is Fine borzasztóan rövid, nem tesz ki fél órát sem, muszáj bővíteni a setlistet.

A te esetedben hogy néz ki amúgy a dalírás folyamata?

Változó. Néha például csak dudorászok a zuhany alatt és megtetszik a dallama, vagy írok egy riffet, játszom valamit a zongorán… Nincs egy bevált módszerem. Talán egyszer majd kialakítja magát, de egyelőre még kísérletezgetek.

Több interjúban is említetted, hogy szeretnéd a billogozó vasat is a koncertjeid részévé tenni.

Igen, most is itt van nálam! Beszéltem amúgy több promóterrel is, de nem tetszett nekik az ötlet, szóval elengedtem már.

A Zeal & Ardor mellett van egy másik projekted is, a Birdmask. Számodra mi a fő különbség a két zenekar között?

A Birdmask számait megmutathatod anyádnak is. (nevet)

az A38-as szeptember 27-i koncert Facebook-eseményoldala

interjú: Kollár Bálint
fotó: Matthias Willi

a lemez: 

élőben: