Természetesen megszólalni – The Hotelier-interjú

2017.06.16. 09:49, rerecorder

nina-corcoran-the-hotelier-10-1500x1000.jpg

Az amerikai The Hotelier három évvel ezelőtt megalkotta a kései emorockszíntér egyik legtöbbet hivatkozott klasszikusát. A Home, Like Noplace Is There a lírai mondanivaló, a hitelesség és a stílusosság poppunkal való ötvöztetésének diadala volt, paradigmaváltó klasszikus. A tavaly megjelent folytatással, a Goodness-szel pedig a trió a sötétségből kilépett a fénybe, miközben olyan témákat érintettek, mint a testképproblémák, a depresszió vagy a spiritualitás. Ezekről a folyamatokról beszélgettünk Christian Holden énekessel.

Milyen érzés a tavalyi lemez fényében a Home, Like Noplace Is There számait játszani?

hotelier_1.jpgA Home számait már jó ideje játsszuk élőben, szóval nem gondolkodunk ilyeneken. Koncerten még mindig működnek a dalok és sok embernek ezek a kedvencei.

A Goodness volt az első lemez, amit már úgy rögzítettetek, hogy főállásban csináltátok a zenekart. Mit gondoltok, változtatott ez valamin?

Biztos megvolt a hatása, de nem feltétlenül kell valami drámaira vagy rosszra gondolnod, mert nem így van. Elfogadtam, hogy amit csinálok, az részben munka – hogy mennyire, az attól függ, hogy épp mennyit turnézunk, stúdiózunk és ilyenek, de ez nem jelenti azt, hogy kiveszett volna belőlünk a kreativitás. Zenészként elsősorban azzal keresel pénzt, hogy turnézol. Szóval biztos megváltoztatott dolgokat, de ez tényleg főképp a koncertek számában mérhető.


Saját bevallásod szerint anarchista vagy. Hogy fér össze ez azzal, hogy részt veszel egy olyan kapitalista konstrukció működtetésében, mint a zeneipar?

Szerintem a kapitalizmus egy olyan dolog, ami beszűrődik mindenhova, így a munkánkba is. Ott van az okok közt, amiért munkába állunk és amilyen állást vállalunk, ami egyébként lehet komfortosabb is az elvártnál és így tovább. Nem gondolom úgy, hogy kreatív emberként, művészként ez valami olyasmi lenne, amit össze kellene egyeztetnem az elveimmel, inkább csak teszem a dolgom, ezt szeretem csinálni és szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel még pénzt is keresek. Nem tartom a kettőt összeférhetetlennek.


A Goodness-t egy taoista szerelmes lemezként jellemezted. Mi a véleményed az azt megelőző kettőről?

hotelier-compressed.jpgAz It Never Goes Out (2011-es debüt LP – a szerk.) leginkább a lázadásról szól, arról hogy visszaveszed az életed felett az irányítást, valamint a világgal való érintkezésről – nagyon empatikus módon. A Home Like No Place Is There egyfajta zsonglőrködés ezekkel az ideákkal és gondolatokkal, amik aztán önálló életre kelnek: teljes mértékben te leszel a felelős azért, hogy a dolgok az életedben egyben maradjanak. A Goodness pedig arról szól, hogy mi történik ezután, egyfajta összegzése az előző két lemeznek. Számomra így viszonyulnak egymáshoz.


Miért érezted úgy a Goodness előttig, hogy nem adhattok ki szerelmes lemezt?

Azért mondtam ezt, mert úgy éreztem, hogy a szerelmes lemezek számával ez a műfaj már bőven átesett a ló túlsó oldalára. Szerettem volna, ha van egyfajta bizalom felénk. Hogy más, számunkra szintén fontos témákkal is foglalkozzunk, amik részét képezik az egésznek, és ha majd azokhoz tudunk kapcsolódni, akkor tovább is léphetünk.


Ráadásul ez volt az első lemezetek, amin nyíltan énekelsz arról, amiben spirituális értelemben hiszel.

Ez egy olyan dolog, amit sokáig nem teljesen értettem és azt sem merném teljesen nyugodtan kijelenteni, hogy most már abszolút átlátom a dolgokat – inkább csak arról van szó, hogy az elmúlt években nagyon foglalkoztattak ezek a kérdések, rengeteget gondolkodtam erről és ez tükröződik a lemez számaiban is.


A GOODNESS-T A 2016-OS ÉV 50 LEGJOBB LEMEZE KÖZÉ IS BEVÁLASZTOTTUK.


A Goodness talán az eddigi leglassabb lemezetek, amin a csöndeknek is kifejezetten nagy szerep jutott, ugyanakkor nagyon grandiózus és nyitott is. Ilyennek akartátok, vagy csak így alakult?

Elég sokat gondolkodtam ezen, vagyis minden lemez írásakor nagy kérdés számomra, hogy hogyan tudunk még természetesebben megszólalni? Amikor a stúdióban vagyunk, akkor is ez a fő kérdés: hogyan lehet az egész még természetesebb? Vicces, hiszen elektromos erősítőket használunk, a jelek számítógépekbe mennek be, mégis hogy lehetne az egész összhatása természetes? De ettől függetlenül szerettem volna ezt megvalósítani a Goodness-szel, sokat variáltam a csendekkel és a ismétlődésekkel, kipróbáltunk új dolgokat, sokat harcoltam a természetesség ideájával, ez pedig a dalírás kontextusára, a szövegekre is kihatott. Sok olyat is elértünk ezzel a lemezzel, amit az eddigiekkel nem sikerült.

interjú: Kollár Bálint

 

a tavalyi lemez:

https://recorder.blog.hu/2017/06/16/termeszetesen_megszolalni_the_hotelier-interju
Természetesen megszólalni – The Hotelier-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr412599493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.