Douglas Dare: Aforger (lemezkritika)

2017.01.19. 09:19, rerecorder

douglas_d.jpg

Ólafur Arnalds és Nils Frahm kiadójánál jelent meg Douglas Dare második albuma és ez már kicsit segít belőni a fiatal londoni dalszerző-producer zenéjét. De mindez csak közelít a végeredményhez és nem pontosítja azt (bár apja is zongoratanár), hiszen Dare artpopos, kamarapopos zenéjébe posztdubsteptől posztrockig húzódnak az egyéb hatások.

douglas_eratp089_cover_web-1-1475874045-640x640.jpgKiadó: Erased Tapes

Megjelenés: 2016. november

Stílus: artpop, kamarapop

Kulcsdal: Doublethink

Lezárta egy hosszú kapcsolatát, és apja elé állt meleg identitásával (aki mindezt nem fogadta túl jól, „szeresd annyira, amennyire én szeretem őt”, kérleli az Oh, Father című dalban) – „mindössze” ez történt 2014-es Whelm című bemutatkozó lemeze óta a fiatal, londoni billentyűs-producerrel. A végeredmény, vagy, ha úgy tetszik, a következmény pedig itt van ezen a súlyosan fekete-fehér, nagyon borult éjszakai lemezen: poszt-dubstepes soul, némi jazz, posztrockos billentyű-drónok, kísérletező elektronika és húsbavágó szövegek.

8/10

Németh Róbert


a lemez: 


a New York klipje: 

https://recorder.blog.hu/2017/01/19/douglas_dare_aforger_lemezkritika
Douglas Dare: Aforger (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2512134797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása