Bari Máriusz 2021-ről – Húszhuszonegy, költséghatékony jövő

2017.01.08. 08:01, rerecorder

bari_mariusz_planetdamage_003_c_balazs_kassai.jpg

A jövőbe nézni csak játékosan, „wishful thinking”-módon érdemes: 2016-ban a Recorder magazin 5. születésnapja alkalmából a zeneipar különböző területein dolgozó szakembereket kértünk arra, jósolják meg, mi történik öt év múlva a zenével, a zene körül. Öt pozíció, öt vízió. Elsőként Nótári Péter írt a lemezipar, másodjára Kitzinger Dávid elmélkedett a digitális zene jövőjéről, aztán Horváth Máté a koncertiparról, Tony Duckworth a várható kelet-európai fejleményekről, majd Valdinger Gábor a partihelyzetről. A 45. Recorder magazin Pluszmínusz 5: ötéves a Recorder előretekintő fókusztémájának zárócikke az év utolsó napján a zenét körülvevő technikáról, tényleg a jövőről szól. Okosbojler seapunk-fanoknak, fülhallgatóba épített bikacsök zsarnokoknak, szagolható-tapintható virtuális fesztivál introvertáltaknak, 3D-ben printelt gitár szemétreciklálóknak: kis tech-fiction Bari Máriusz szerint.

Név: Bari Máriusz

Életkor: 0x25

Mit csinál? Hol? tech újságíró (24.hu), hangforrasztó (Planet: // Damage)

Mióta? előbbit 2015, utóbbit születésem óta, no remorse

És előtte? LD50, ParaRadio, EstFM, Tastebuds, HVG


Hamburgerméretű japán popidolok töltenek meg stadionokat, egyre többen hagyják ott a kiadókat a Bandcamp kedvéért, mesterséges intelligenciák olyan zongoradarabokat írnak, mint amikor bad trip közepén próbálod meg végigvinni a Super Mario in Buttland 2-t (nem is, az összes DLC-t, egyszerre), aztán a kedvenc zenészed odanyúl a színpadról és leüt, mert mobilképernyőn merted nézni őalfaságát a szemeid helyett. Ez a húsztizenhat, de milyen szaga lesz a zeneiparnak öt év múlva?

Amióta a Spotify kiherélte az iPodot és a nadrágok zsebei is nagyobbak lettek, hogy a mobilok mellé a power bankek is beférjenek (a női táskák nem, azokban alapból van legalább egy dimenziókapu, a McQueen- és YSL-modellekben kettő), a mobilok átvették a zenelejátszó funkcióját és azokból lett az elsőrendű platform – egész esélyes, hogy ez így is marad. Átalakított okosórákból még lehet majd Kickstarteren elhíresülő hordozható jukebox, az Internet Of Things meg megteheti velünk azt, hogy a seapunk-slágerek az okosbojlerből szólnak (mert úgy rezonál szépen), az 80’s new beat meg az okostermosztátból (mert abban jobb a torzító), de lényeg a lényeg: platformváltás nincs a levegőben.

Ahogy a mobilcsengőhangokon jóízűt shortolt az üzletág, vélhetően szembejöhet pár platformzárolt ötlet: VR-exkluzív koncertek, AR/VR-appokon belül hallgatható vagy megtapasztalható (vagy éppenséggel átélhető) zene, az üzletági copyright-jogászok meg csökkenthetik a havi stresszkokain céges költségét, a nagyobb torrentoldalak szisztematikus lezárása ugyanis ügyesen kő alá kergeti az óvatosabb kalózokat. A megfélemlíthető tömegek meg előfizetnek majd, vagy maradnak a SoundCloud-Bandcamp-YouTube triumvirátusnál, az egységsugarú zenehallgatóknak ugyanis elég középre főzni, a rétegkultúra meg elég jól szétszóródott a meglévő platformokon. Szeptember elejéig még Neal Stephenson ötletét is elfelejthettük volna azon fejhallgatókról és hangszórókról, amik megtagadják a lejátszást, ha jogsértő tartalmat érzékelnek – amióta persze az iPhone 7 bejelentésével szimultán elhangzott, hogy sírba rakják a headphone jacket, egekbe ugrott az iparági hitetlenkedések és bazmegek száma. Hozzáteszem, jó okkal. (Természetesen, ha Donald Trump valamilyen érthetetlen okból kifolyólag mégis POTUS-státuszba emelkedne (és ugye emelkedett is, a cikk még az események előtt született - a szerk.), akkor a komplett észak-amerikai konglomerátum a Hírcsárda és valami perverz kvantumegyenlet részeg éjszakán született gyermeke, a fülhallgatókban még villámösztöke és bikacsök is lesz, ami beszakítja a dobhártyánkat, ha nem a napi ajánlott playlistre kattintunk. Zsarnok olvasóimnak itt üzenném, hogy szívesen.)

A zeneipari törekvések, beszéljünk top-downról vagy bottom-upról, a koncertekben csúcsosodnak ki, a technikai újdonságok meg a koncertélmény különböző reprodukcióival vannak kapcsolatban: a virtuális koncertek trendje (mostani néven a gigabyte gigging) már most is érezhető a streamelő és folyamatosan mindent elérhetővé tevő koncert- és partisorozatok esetében, Coachellától a Defqonig. Ha most 360-as panorámakoncertek futnak, amit imádnak az introvertáltak, a szag-, mozgás- és érintésfóbok egyaránt, évek múlva megkaphatjuk ugyanezt AR- vagy VR-környezetben, a zenét meg gyárthatja az IBM-es Watson egyik permutációja, ami nem a szakácsok vagy orvosok munkáját venné el, hanem a zenészekét is. (Halk megjegyzés: a Brian Eno jegyezte Noatikl generatív zenéjét már most be tudnánk helyezni egy VR-ben szimulált visszafogott koncertterembe, ami elég költséghatékony, mert a közönség se mozog ilyenkor sokat meg a zenészek se. Fejlesztő olvasóimnak itt üzenném, hogy szívesen.) A közönségnek beszóló zenészeknek pont ezen fejlesztők nevében üzenem, hogy ha a közönség kifizette a belépőt, akkor nem beszólni kell nekik a mobilhasználatért, hanem inkább felkérni őket arra, hogy készítsenek több fotót és videót róluk egy crowdsourcing tartalomgyártó app-pal (a Vyclone például ilyen), ha csak egy százalékuk értékelhető (körülbelül ennyire is lehet számítani), már megérte.

Érezhetjük a fentiekből: gáttördelő újdonságokra nem feltétlenül kell készülnünk, a trendek meg kövek alól jönnek, a zeneipar top-down részlege amúgy is évtizedes ötleteket próbál kényszerfranciáztatni a közönséggel, általában sikerrel. A zenegyártás jövője ennél jóval izgalmasabb, bár az biztos, hogy a 3D-nyomtatott, 3500 dolláros Atom gitár nem a telepi punkok és a hálószobaproducerek életét fogja egyszerűbbé tenni. Ha valami problémát meg igazi bottlenecket hozhat az iparágnak, az pont az otthonokba elhelyezett 3D-maker, amit a háztartási nemehető szeméttel kell csak feltöltenünk, hogy kinyomtathassuk a mosókonyha szélén a kék ikeászacskókkal meg az üres kólásüvegekkel megtöltött makerrel az ujjlenyomat- és DNS-védett torrentről letöltött Stratocastert. Persze, a húrokat még mindig boltból szerezzük, mert a manuális még mindig megbízható, az analógban több a dög, a jövőben neon szelek fújnak, az ellentmondást meg feloldja egy unatkozó ötéves japán gyerek a YouTube előtt, ahogy ez általában szokott lenni. Zavartan pislogó olvasóimnak goatsee méretű és formájú eseményhorizontot kívánok 2021-re.

Bari Máriusz
fotó: Kassai Balázs


BARI MÁRIUSZ PLANETDAMAGE NÉVEN NEMRÉGIBEN ADTA KI REMEK ÚJ ELECTRO-INDUSTRIAL EP-JÉT.

https://recorder.blog.hu/2017/01/08/bari_mariusz_2021-rol_huszhuszonegy_koltseghatekony_jovo
Bari Máriusz 2021-ről – Húszhuszonegy, költséghatékony jövő

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr5512085565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.