Mihályi Dávid – Kedvenc 2016-os Dalok

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – Mika László után, Mihályi Dávid a másik mai dj (nyitóképen a Viola Beach).

Jó volt ez a 2016! Csupa jó albumok és dalok. Engem csak az zavart, hogy amit tényleg iszonyatosan vártam, az egyáltalán nem volt olyan jó, mint amire számítottam. 

Viola Beach: Swings and Waterslides

A Viola Beach tagjai nem élhették meg első albumuk megjelenését. Emlékszem mikor meghallottam ezt a dalt, utána nem tudtam mást hallgatni két hétig. Tényleg nagy jövő állt előttük, mai napig szoktam gondolkodni, azon hogy mi lehetett volna belőlük.

Kollár-Klemencz László: Iszom A Bort

Ijesztő, hogy milyen könnyedén ír és énekel a legkomolyabb dolgokról Kollár-Klemencz. Szerintem ez az év legjobb magyar dala. 

The Last Shadow Puppets: Sweet Dreams, TN

Az év legjobb albumát készítette el Alex Turner és Miles Kane. Akármelyik dalt beletehetném a listára az lemezről. Most viszont a vonósok miatt ezt tettem be. Zseniális az egész. 

Kings Of Leon: Reverend

A Kings of Leon összehozta az év egyik legjobb albumát és végre nemcsak szimplán dalokat írtak, hanem egy egész lemezt. Pontosabban, számomra a zenekar mindig is olyan volt, hogy az albumukon  van egy-két jó dal, de a többi felejthető. A WALLS nem ilyen lett. Nagyon tetszenek a váltások és a témák a dalban. 

Catfish and the Bottlemen: Glasgow

A Catfish az egyik legígéretesebb brit zenekarnak tartottam és nagyon-nagyon vártam az idei albumukat, ami egyrészről megerősítette bennem az előző gondolatot, másrészről meg elfeledtette velem. Mert hozták a kötelezőt, de a határaikat nem  nagyon feszegették. Ez volt az egyetlen dal, ahol ezt nem így éreztem. Pontosabban kicsit meglepett. De az is lehet, hogy csak elfogult vagyok, mert imádom a skót várost!

30Y: Elsőre

Egész sokáig ki nem állhattam a magyaraltert és ebbe beletartozott a 30Y is. Nem izgattak a magyar zenekarok. Majd egyszer csak elkezdtem igényelni a magyar szövegeket. Ennek a dalnak pedig nagyon jó sorai vannak. 

Angels & Airwaves: Voyager

Tom DeLonge szerintem egy eléggé alulértékelt figurája az amerikai könnyűzenének. Amikor feloszlott a blink-182 2004-ben DeLonge megalapította az Angels & Airwaves-t, ami egy megosztó produkció volt, de annál inkább forradalmi az akkori deszkáspunk világban. Mindenesetre imádom ennek a dalnak a hangszerelését és DeLonge gitártémáit. 


Blossoms: Winter Kiss

Imádom az akusztikus gitáros dalokat. Ennél a dalnál az  Oasis Champagne Supernova-jára emlékeztető gitártéma is rádob egy lapáttal. Az ilyen daloknál jövök rá, hogy az angoloknak a vérükben van a popzene. 

DMA’S: Lay Down

1995, Manchester. Ennek a dalnak minden egyes eleme tökéletes, annak ellenére, hogy valójában 2017 van és Sydney-ből származik a zenekar.

David Bowie: Sue (Or in a Season of Crime)

Becsülendő az, amikor valaki élete utolsó pillanataiban is alkot. Szerintem ekkor lehet valakit művésznek hívni. Bowie az volt és zseniális lett utolsó albuma. Ez a kedvenc dalom a lemezről. Zseniális, ahogyan a feszültséget felépítette a hangszerekkel.

Pete Doherty: Down for the Outing

Soha nem voltam óriási Libertines-rajongó, valószínűleg nem is leszek. Viszont Doherty új albumán egy teljesen új oldalát fedeztem fel az énekesnek. Kicsit mintha elindult volna azon az úton, amin Paul Weller, Noel Gallagher vagy akármelyik más óriás zenekarban játszó, szóló előadóvá vált zenész. 

Konyha: Leszakad

Kell egy kis pozitív melankólia a szürke utcákra. Ez a dal és a Konyha tök jó erre.

Poniklo: A Föld Körül

Szimpatikus az, amikor valaki megoldja azt, hogy jól szóljon a magyar szöveg egy nyugat európai hatású zenei alappal. 

Sum 41: 13 Voices

Habár az album nem lett a legjobb, ez a dal olyan mintha az előző lemezük, a Screaming Bloody Murder egyik lefelejtett dala lenne. Az pedig életem egyik legmeghatározóbb album volt.

Slaves: Consume or be Consumed

A Slaves napjaink egyik legmenőbb zenekara. Meg van bennünk minden, ami egy rock n' roll zenekarhoz kell. Elsőre azt hinné az ember, hogy semmiről sem írnak és csak egy ócska punk utópia az egész, pedig nem, tök jó szövegei vannak a zenekarnak.

White Denim: Ha Ha Ha Ha (Yeah) 

Ez a dal mindig felpörget. Legjobb péntek esti buli zene!

Magidom: Csomagol Az Idő

Személy szerint nagyon hiányolom az olyan fiatal zenekarokat, akik magyarul írnak olyan témákról, amellyel könnyen azonosulhat az ember. Mivel általában versenyt futok az idővel ezzel a dallal könnyen tudtam azonosulni. Van még pár hasonló daluk az EP-jükön.

Glass Animals: Life itself

Az egyik haverom nagyon sokáig piszkált, hogy hallgassam meg ezt az albumot. Hála istennek, hogy hallgattam rá, mert ez lett az egyik kedvenc angol szövegem ebben az évben! Humorral megfogalmazni a kapunyitási pánik fogalmát, zseniális!

Middlemist Red: Silverline

Nagyon meglepett az új Middlemist Red album. Tök jó, hogy elmentek egy másik irányba. Nagyon megfogott a dalnak a zenei alapja.

blink 182: Sober

Nosztalgia. Tizenéves koromban nagyon szerettem a blinket, ezért is voltam nagyon kíváncsi arra, hogy mit hoznak össze Tom DeLonge nélkül. Kemény produceri munkálatokkal sikerült összehozniuk karrierjük legsemmitmondóbb albumát, ami egy Grammy-Díj jelölést is hozott nekik. De nem tudtam ellenállni a gonosznak és amikor meghallgattam ezt a dalt előbújt belőlem a rejtőzködő deszkás punk. 

+1 Kafkaz: Vizsgaidőszak

Arra tekintettel, hogy pár hét múlva lesz a záróvizsgám, valamiből erőt kell majd merítenem. Kardos-Horváth János dala pedig pont megfogalmaz mindent, amit érezni fogok ezalatt az időszak alatt. Móka és kacagás.