Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sort Biczó Andrea nyitotta, aztán Blaskó Zsófia és Csada Gergely után ma Elekes Roland a dj (nyitóképen a Lemon Twigs).
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE ELEKES ROLANDNAK A - KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.
Idén körülbelül 4456 dalból választottam ki a kedvenceimet, szám szerint 16 darabot. Ennél igazából sokkal több kedvencem volt, de valahol meg kell húzni a határt, egy hang pedig azt súgta, legyen ez a határ 59 perc 54 másodperc.
The Lemon Twigs: These Words
Habár már sok felületen megkapták tőlem a virtuális vállveregetés a mindössze 17 és 19 éves D’Addario fivérek, megragadom újra az alkalmat, hiszen ez itt bizony az idei egyik kedvenc lemezem egyik kedvenc dala. Eredetiséget nem kell nagyon keresni benne, de lopásban utánozhatatlanul jók, és amúgy is, 2016-ban ki az, aki még eredeti? Na ugye!
Hurry: When I’m With You
Ha valami annyira tökéletes popsláger, hogy bármelyik tinifilmben megállná a helyét, akkor biztosan ott a helye az én listámon is.
Whitney: Golden Days
A korábbi évekkel ellentétben már most a lista elején ellövöm az év legjobb lemezéről az év legjobb dalát. Nem mellékesen megjegyezném, hogy a kedvenc kis svájci klubomban élőben is láttam őket, és akkor is lenyűgözött.
Miguel Mendez: Yr Dealer
Miguel Mendez az Élet Nagy Megválaszolatlan Kérdéseire keresi a választ. Teszi ezt pontosan annyi komolysággal, mint amennyire a számhoz tartozó videót is – ami három rendező kooperálásával nyerte el a végső és végletekig profi verzióját – komolyan lehet venni.
Frankie Cosmos: Sinister
Kevin Kline 22 éves lányának zenei tehetségét már tényleg olyan sokszor méltattam, hogy még egyszer nem vagyok hajlandó! Hallgassátok meg és kész! De aki ott volt a hajón a koncerten, tudja miről beszélek.
Drug Pizza: No Reaction
Szerintem minden évben van olyan kedvenc dalom, aminek az előadójáról nem tudok semmit. Idén a hangzatos nevű Drug Pizza nyerte el ezt a címet, viszont mit számít, ha ennyire fiatalos és lázadó?
Yoofs: It’s Time To Get Things Done
Az előbb hazudtam, holtverseny alakult ki, a Yoofs-ról sem tudok semmit. Viszont amikor először meghallottam ezt a dalt, tisztára az egyik kedvenc osztrák zenekaromra, a Mile Me Deafre emlékeztetett, ezzel pedig gyorsan a szívembe is zártam őket.
Magic Potion: Yummi 1
Ezt a számot – és így értelemszerűen az albumot is – sajnos csak a 2016-os listám után fedeztem fel, de a bánatomat elég gyorsan feledtette a tény, hogy ez az év legjobb dala a sunshine és happiness kategóriában.
Tiger Waves: Spectacle Of You
Tavaly is volt Tiger Waves a listámon, és ez minden évben így lesz, ha továbbra is minden évben kiadnak valami szuper anyagot.
Sugar Candy Mountain: 666
A sátán hívószámáról még senki sem csinált ennyire kedves és tömény pszichedéliában bugyborékoló popdalt.
Kid Mountain: Doublevision Television
Az Evangelicals zenekar egy nagyon nagy űrt hagyott a szívemben azzal, hogy a 2008-as lemezük (nálam az év legjobbja) óta nem adott ki semmit. Ezt az űrt lenne hivatott betölteni a Kid Mountain, mert már mindenkiben az Evangelicals-t keresem, így ha csak foltokban is, de legalább bennük egy picit megtaláltam. Hüpp-Hüpp.
The Radio Dept.: Committed To The Cause
Első hallgatásra picit meglepett a Radio Dept. új albuma, tudom, sok idő (13 év) eltelt már a Lesser Matters című debütáló lemez óta, de nekem az volt a nagy kedvencem. Szóval a kezdeti sokk után igazából elég gyorsan megszerettem ezt a lemezt, az év végére jobban is, mint a debüt és az idei közötti kiadványokat, részben annak is köszönhetően, hogy megbújik benne egy adag 90-es angolszász tánczene, így az Only Love Can Break Your Heart is.
Ricky Eat Acid: Fucking To Songs On Radios
Sam Rayről is már zengtem ódákat, rá is igaz, hogy talán mindig szerepel a listámon, ha valamelyik álneve alatt megjelenik valami. Ezekben nincs is hiány, hiszen a hiperaktív srác a frontembere a Teen Suicide-nak és a Julia Brownnak is, így van bőven miből válogatni.
Hope Sandoval And The Warm Inventions: Let Me Get There (featuring Kurt Vile)
U.R.A.M.I.S.T.E.N., ez milyen elképesztő duett már? Hope Sandoval az egyik örök szerelmem, a hangja és a bája mit sem kopik, pedig idén már elmúlt 50. Az anyazenekar, a Mazzy Star most pihen, de a My Bloody Valentine-os Colm Ó Cíosóiggal közös projektjével megjelent egy új lemez végre, ennek pedig a fenti számában Sandoval az utóbbi évek egyik legjobb dalszerző-énekesével duettezik, és ez már látatlanban is valami csodálatos dolog, meghallgatva pedig végképp az.
Kyle Forester: Woman In Love
Ha csak a szomorú/szerelmes/keserédes/melankolikus dalokat listáznánk, akkor ez lenne a kedvenc 2016-os dalom. Így is majdnem az egyébként, mivel a Crystal Stilts-tag Kyle Forester kibújt az anyazenekara árnyékából, és lazán kirázta az év egyik legszebb lemezét a kisujjából.
Mutual Benefit: Getting Gone
A Mutual Benefit pszeudo álnéven muzsikáló Jordan Lee se nagyon panaszkodhat azért, hogy ne felelne meg a fenti kritériumoknak. A zenekar tagjai folyamatosan változnak körülötte, egy valami viszont örök. Ő, és a szívhez szóló dalai.