A legeminensebb Berlin School lemezek Tangram szerint

2016.12.15. 16:00, Frontrecorder

tangram.jpg

2017. január 28-29-én az A38 ad otthont a Chip Fesztiválnak, amely tulajdonképpen a Tangerine Dream koncertje köré épülő kétnapos ünnepe a Berlin School néven emlegetett elektronikus zenei irányzatnak. Ebből az iskolából indult,itthon Fabók Péter, aki Tangram néven 2005 óta adja ki "new Berlin School" zenéit, a legutóbbi albuma épp néhány hónapja jelent meg. Természetesen ő is fellép a jövő év eleji Tangerine Dream minifesztiválon, itt most fő zenei hatásait, az általa legkiemelkedőbbnek tartott Berlin School lemezeket mutatja be.

A Berlin School nem konkrét műfaj, inkább egy jól körülhatárolható hangzásvilág, a hetvenes évek elején a német krautrock oldalágaként (közmegegyezés szerint) a Tangerine Dream nyomán kialakult korai, kozmikus érzetű elektronikus zenei iskola, amely aztán hatott az ambientre, a New Age-re és a trance-re is. A Berlin School történetét Tangram ebben az írásában foglalta össze, a saját "végzettségét" pedig így látja: "Én nem a hangszerekben, a tételhosszokban, hanem a hangulatban, a lassú építkezésekben és a pszichedéliába nyúló-búgó monoton szintialapokban érzem a lényegét. Magamat már inkább 'Budapest Schoolnak' mondanám; nem célom utánozni a hetvenes évek űrzenés pszichedéliáját, de simán bármelyik albumom arról árulkodik, hogy a Tangerine Dream szintigomb alakú emlőin nevelkedtem (na meg Jarre-én, meg Wolfram der Spyráén, és még sorolhatnám(. De a nagy régieket még mindig gyakran előveszem, és ilyenkor elsóhajtom magam, hogy 'hej, ha én is tudnék ilyet!'." 

Tangram tehát legközelebb a Chip Fesztivál második napján, január 29-én koncertezik Budapesten (Facebook-esemény), egy nappal a nagy példakép Tangerine Dream fellépése után. Akár erre ráhangolódásként, akár a Berlin School alapjaival való ismerkedésként, íme Tangram tíz kedvenc albuma az elektronikus zene e korai, fontos iskolájának zenetárából.:


Tangerine Dream: Ricochet
(1975)

A Berlin Schoolt a Tangerine Dream hozta létre, az ő kísérletezésük jellegzetességei határozzák meg ezt az iskolát, - bár az alapító, a tavaly elhunyt Edgar Froese határozottan elutasította ezt. Szokás a Phaedra című albumot felhozni példának,de nekem a '75-ös Ricochet jelenti az igazi Berlin Schoolt: két hosszú track, elhúzódva építkező és egymásba átbukó kompozíciók - maga a szintimennyország.


Michael Hoenig: Departure From The Northern Wasteland
(1978)

A Tangerine Dream mellett nem maradhat ki Michael Hoenig sem, aki a fent említett lemez felvételei körül Froese zenekarában is részt vett, majd ugyanazokkal a hangszerekkel megírta a "saját Ricochet"-jét.


Perge: Pleonasms
(2016)

Talán a brit Perge a leghűbb Berlin School zenekar a jelenlegiek közül, olyannyira, hogy a "tangerine dream" tag-gel tették ki a legújabb lemezüket a Bandcamp-re. Obskúrus banda egyébként, alig lehet róluk valamit tudni, szerintem valami szupergrup.


Redshift: Ether (1998)

A kilencvenes években indult, de a hetvenes években ragadt brit Tangerine Dream-epigon zenekar. Rengeteg koncertet adnak maroknyi néző előtt, de ők így nagyok!


Der Spyra: Seeds
(1997)
A német zenész My Little Garden Of Sounds lemeze a tíz "mit vinnék egy lakatlan szigetre" album közt van, a Seeds pedig az elmúlt 10 év egyik legnagyobb hatású dala számomra.


Kraftwerk: Autobahn
(1974)

A Kraftwerk ugyan a ritmikusabb "düsseldorfi iskola" meghatározója, mégis, az Autobahn című lemezük teljességgel a berlini iskolát követi. Bő húszperces címadó szám, több tétel, Moogok, mellotronok, plusz az ének, ami szintén a monotonitást szolgálja és simán csak egy hangszer a többi között.


Klaus Schulze: Timewind
(1975)

Muszáj, hogy szerepeljen itt Klaus Schulzet is, aki szintén a Tangerine Dream köpönyegéből bújt elő, csak ő máig megmaradt a Berlin School alapjainál, nem úgy, mint az alapítók. Az idős mester hihetetlenül termékeny '75-ös évéből való ez a lemez, a két félórás trackje olyan szépen lassan építkezik, hogy alig veszed észre. Úgy düzzsögnek a mellotron fuvolák, hogy belesajdul a szív!


Edgar Froese: Aqua
(1974)

Edgar Froese a Phaedra felvételei közben annyira nem volt kimerült, hogy még egy szólólemezt is összehozott, ami a Phaedra unokatesója; kicsit kevésbé nyers, ellenben kicsit sok a bugyogás.


Peter Baumann: Romance 76

Peter Baumannról nem tudom eldönteni, hogy sikerrel lopta-e el a Tangerine Dream soundot, vagy '76 környékén az ő hatása volt ennyire erős az anyazenekarban (amelynek '71-'77 között volt tagja), mindenesetre a Stratosfear és a szólólemeze, a Romance 76 olyannyira hasonlítanak, hogy ha nem tudnám, hogy kik a lemezek szerzői, simán összekeverném őket.


Tangerine Dream: Tangram
(1980)

És a nagy kedvenc, a Tangram "80-ból. Itt már kissé átalakul a dalszerkezet, mert bár még mindig húsz perc körül van egy tétel, de gyorsabban építkező, dallamosabb részekből áll - sokkal populárisabb, de még mindig utánozhatatlan. Nagyjából ezzel a lemez jelenti a berlini korszak végét a Tangerine Dream-nél, nem utolsó sorban pedig névadóm.


ez pedig Tangram legfrissebb, nyár végén megjelentetett albuma, a Vector Henge:

https://recorder.blog.hu/2016/12/15/a_legeminensebb_berlin_school_lemezek_tangram_szerint
A legeminensebb Berlin School lemezek Tangram szerint

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3812049473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.