Solange: A Seat At The Table (lemezkritika)

2016.12.12. 17:55, rerecorder

solange_maxresdefault.jpg

Solange Knowles szépen végigjárta a ranglétrát: éppen okéka popos r&b szólódebüt 2002-ben a nagytesó árnyékában, öntudatra ébredős retrósoulos második album sok (hat) év szünet után, még négy évvel később egy figyelemreméltó, ám figyelmet nem igazán kapó EP 80s r&b/szinti-indie-hangulatban és újabb négy évet követően a No. 1 harmadik album, amivel még a másik Knowles, Beyoncé idei nagyszabású produkciójára is ráver őszinteségben, megkapásban és trúságban.

solange_jgneobiu_400x400.jpgKiadó: Saint / Columbia / Sony / Hear Hungary

Megjelenés: 2016. november

Stílus: neosoul

Kulcsdal: Cranes In the Sky

A modernkori fekete női sorsról még nem készült igazán jó lemez. Utoljára Erykah Badunak sikerül fontosat alkotnia a témában, de a mai társadalmi és politikai környezet mégis más. Ezekre a változásokra próbál reagálni Solange pozitivizmussal, építő önszeretettel, a közösségi érzés fontosságát kihangsúlyozva. Nagyon könnyen giccsbe is fordulhatna mindez, amolyan rossz hangulatú ízlésesség is lehetne a végeredmény, de ahogy Blood Orange idei lemezén sem ez történt, úgy szerencsére itt sem.

8/10

Szepesi Dániel


a friss lemez: 


a Don't Touch My Hair klipje: 

https://recorder.blog.hu/2016/12/12/solange_a_seat_at_the_table_lemezkritika
Solange: A Seat At The Table (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr712041817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása