A Felkelő pop ereje – A japán zene tíz sarkköve (3. rész: techno, hiphop, acid jazz és punk)

2016.11.12. 12:59, prerecorder

Japán, amellett, hogy a világ második legnagyobb zenei piaca, az egyik legváltozatosabb is, ráadásul, mivel az ország zenei élete gyakorlatilag Tokióra és még három-négy nagyvárosra koncentrálódik, egy relatíve kicsi és zárt közegben él egymás mellett a legkülönfélébb műfajokban alkotó, megszámlálhatatlan sok zenész. Néhány stílusban, mint a techno vagy a noise, nemzetközileg is meghatározó tényezőnek számítanak, más színterek viszont megmaradtak belterjesnek és nem igazán ismertek az ország határain túl. Mi most a teljesség igénye nélkül szedtünk össze tízet a legjelentősebb és legérdekesebb helyi szcénák közül. A harmadik részben a japán technóval, hiphoppal, acid jazzel és punkkal folytatjuk. (az első részben a japán beatkorszakkal, a pszichedélia-val, a noise-zal foglalkoztunk, a másodikban meg a japán csajrockkal, shibuya-keijel és ős-electro poppal) A cikk eredetileg a 42. Recorderben jelent meg, amelynek címlapsztorija a japán tinikből álló Babymetal sikertörténetét dolgozta fel – Japán és zene a fókuszban!

#Techno & house

Furcsa lett volna, ha pont egy olyan műfajban nem lesznek meghatározó játékosok a japánok, ahol a technika és futurizmus a központi elem. Így nem nagyon csodálkozott senki, hogy eléggé hamar felkerültek a techno nemzetközi térképére olyanoknak köszönhetően, mint az ős-techno hatásokat a YMO-hangzásával vegyítő Ken Ishii, a house-tól a breakbeaten át az ambientig mindenbe belekóstoló Susumu Yokota és a Sublime kiadó köré gyűlt többi producer, vagy éppen Takkyu Ishino és Fumiya Tanaka. Azóta is folyamatosan érkeznek tőlük a tehetséges új arcok, ilyen pl. Akiko Kiyama is, aki az utóbbi pár év legemlékezetesebb minimal techno anyagai közül felel jópárért, vagy a durvább vonalon mozgó Takaaki Itoh, aki meg szinte már hazajár Pestre, annyiszor lépett fel nálunk. De a technikában való jártasság mellett persze az is nagy szerepet játszott abban, hogy ennyire sok japán producer lett ismert nyugaton, hogy a zajzenékhez hasonlóan itt is egy olyan műfajról van szó, ahol nem jelentenek akadályt a nyelvi korlátok.

Ken Ishii: Extra

Susumu Yokota: Spacious House

Takkyu Ishino: Polynasia

Akiko Kiyama: You Won't Speak To Me

Fumihiko Takei: Ponegurif

Takaaki Itoh: Error Polynomial

DJ Shufflemaster: Geylang

#Hiphop

Nem úgy, mint a hiphopban. Persze erre valószínűleg mindenki azonnal rávágja, hogy „na és akkor DJ Krush?!?” Azonban mind a méltán világhírű absztrakt hiphopguru, mind pedig az olyanok, mint DJ Honda, Muro vagy a Jazzy Sport label körüli arcok a producerek, beatmakerek közül kerültek ki és vagy instrumentális, vagy nyugati MC-kkel, énekesekkel közös munkáik révén váltak nemzetközileg is ismertté. A helyi rapperek közül azonban maximum azok kaptak némi figyelmet, akik Krush lemezein vendégszerepeltek, pedig a japán hiphopszíntér – néha még a mainstreambe is átköszönve –, töretlenül virágzik a 90-es évek óta, amikor az olyan, mára ’helyi legenda’-státuszú csapatok, mint a Buddha Brand, a King Giddra vagy a Rhymester lerakták az alapokat. Az underground színtér átláthatatlanul kiterjedt, az oldschool- és az absztrakt-vonal máig nagyon erős, de gyakorlatilag minden alirányzatnak, legyen az G-Funk (DS455) vagy az aktuális favorit trap (Yentown) is megvannak a helyi követői.

DJ Krush: Kemuri

Gagle: Big Bang Theory

DJ Oasis: Maji kyōmi nē feat. K Dub Shine

Rhymester: B-Boyism

DS455: Check Tha Number feat. Tha DSC

MonyHorse, Junkman, PETZ: Paranoia (Yentown)

BudaMunk: But I Know feat. 5lack

Bushi:kage to shinkirō

Jazee Minor: 100" feat. AKLO

DJ Beert & Flammable: G'z Up feat. Prince Jo$E & Blasphemy Boyz

#Jazz és acid jazz

Még a harmincas években a jazz volt az első nyugati műfaj, ami a tengerjáró hajók zenekarainak köszönhetően komolyabb hatással volt a helyi zenészekre, majd a háború utáni időszakban újra felvették a ritmust és követték az aktuális trendeket, legyen az bossa nova vagy afro jazz, jópár elismert zenészt adva a nemzetközi színtérnek. Később az acid jazz, nu-jazz felfutásával megintcsak olyan nagy dobások érkeztek Japánból, mint a United Future Organization és a Kyoto Jazz Massive és bár az ő sikereiknek maximum a magát death jazz-ként aposztrofáló Soil & "Pimp" Session ért valamennyire a közelébe, rajtuk kívül is számtalan olyan nagyszerű csapat akad, mint az idén húszéves és a pályája legjobb munkáját a 2004-es Merry Merry-vel összehozó Ego-Wrappin’.

United Future Organization: United Future Airlines

Soil & "Pimp" Session: Pop Korn

Ego-Wrappin': Mother Ship

Zainichi Funk: bakudan kowaii

Kyoto Jazz Massive: Eclipse

Keisuke Egusa: Summer Samba

Yosuke Yamashita Trio (1972)

#Punk & hardcore

Habár az alapcsapatok egyike, a The Star Club már 1977 óta aktív, az igazi punk áttörés csak kis fáziskéséssel, a 80-as évek elején jött, de akkor rögtön a legagresszívabb arcát mutatta a műfaj, olyan hardcore punk zenekarokkal, mint a The Stalin, az elképesztően tömény koncerteket adó Gauze vagy a közönségét lángszóróval rémisztgető, kinézetben leginkább egy rémálomból szabadult glam rock csapatot idéző G.I.S.M. Persze azért a dallamosabb punkrocknak is számtalan követője van, meg persze itt is az volt, ami betört a mainstreambe is, az igazán emlékezetes dolgok azért mindmáig a hardcore-, crust- és grindcore-vonalról jönnek, ahol az Unholy Grave és S.O.B félék képviselik a klasszikus megközelítést, miközben az olyan elvetemült brigádok, mint a Swarrrm és a Vivisick mindenféle fura, kísérletibb irányokba viszik el a műfajt.

Persze ez az összeállítás nem akar több lenni annál, mint ami: egy felszínt karcolgató ízelítő, amit tetszőlegesen lehetne folytatni a Boris- és Church Of Misery-féle doom-stoner súlyosságokkal vagy a veszedelmes oszakai breakcore szcénával. És akkor hol vagyunk még az olyan finomságoktól, mint a helyi shoegaze-, gothrock-, vagy az irreálisan népszerű reggae- és dancehall-színtér? A választék szinte végtelen, a kalandosabb kedvű zenehallgatókat könnyedén beszippanthatja a japán zenék furcsa és szokatlan világa.

The Stalin: Romantist &Stop Jap