Habár a Swans az évtizedek alatt sokat alakult zeneileg (hol van már az egykori kegyetlen, minimalista industrial metal?), de egy dologban nem változtak: amit csináltak, az, ha esetleg a felszínen esetleg éteri és szépséges is volt, azért a mélyben mindig ott volt benne valami súlyos és nyugtalanító vibrálás is. Ez a bő évtizednyi kihagyást követő újraindulás óta is igaz maradt, a súlyosság rész pedig hatványozottan igaz a koncertjeikre. A restart óta kijött lemezeik az egyre szélesedő eszköztárba beemelték a posztrock melankolikus nyugalmát és a déli mocsárvidékek minden mocskát megidéző lassan, kegyetlenül darálós témákat és ezekből is inkább az utóbbi érvényesül élőben. Ahogy ezt megtapasztalhattuk az A38-on is pénteken, a jelenlegi felállással lenyomott (elvileg) utolsó turné keretein belül, a zenekar harmadik hazai koncertjén is.
Az egyébként sem rövid, nem ritkán 15-20 perces szerzemények itt szinte végtelen, három gitárral, basszus / dob szekcióval és folyamatos alapmorajlást biztosító billentyűssel súlyosbított utazások voltak a létező legsúlyosabb riffek (egyébként ráadásul brutálisan hangos) világába. És a brutális zene és hangzás mellett van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: az hogy a zenekart vezető Michael Gira mellett dolgozni valószínűleg egyszerre lehet álom és rémálom. Mert egyrészt lenyűgöző volt látni, ahogy az örvénylő és egybefolyó szerzemények alatt, közel három órán át (!) minden pillanatnak ura volt, a másik öt zenész végig őt leste, hogy mikor jelez, mikor jön a váltás, mikor kell valakinek halkabbra vennie, vagy éppen súlyosbítani a játékot. Másrészt viszont, ha valahol valami nem stimmelt, ha egy hang is elcsúszott ahhoz képest, ahogy ő azt elképzelte, akkor azonnal hadonászva, grimaszolva, néha kiabálva csattant fel az adott társa felé. De ez a teljes kontrollra és tökéletességre való törekvés is szerves része a Swans-nak, szóval ezzel együtt lett igazán kerek a búcsú. Az egyetlen hiányzó elemet, az új lemezeken is jelen levő, egyszerre nyugtalanító és éteri hangzást pedig a bemelegítőként fellépő svéd énekesnő Anna von Hausswolff és kísérőzenekara hozta nagyszerűen.
beszámoló és fotók: Frank Olivér / Infinitebeat.hu
INTERJÚNK MICHAEL GIRÁVAL - LAKATLAN SZIGETEN ÉLNE.
galéria a koncertről, Hausswolff:
Swans: