Egy kis CAFe Budapest mára? Fél hétkor a színház előtt: Pesti műsor 1956

(X) Tegnap megnyílt a CAFe Budapest, és a nagyszabású kortárs kulturális fesztivál keretén belül ma megnyílt a Bálna Duna-parti épületében egy izgalmasnak ígérkező, a 60 évvel ezelőtti színházi viszonyokat bemutató kiállítás is.

De miért, mi történt a pesti színházakban 1956-ban? Például az, hogy a Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után érzékelhető politikai enyhülés hatásai egyre nyilvánvalóbban jelentkeztek a magyarországi kulturális élet legtöbb területén, így például színpadra kerülhettek olyan, korábban mellőzött klasszikus magyar művek is, mint Az ember tragédiája Madách Imrétől és A csodálatos mandarin Bartók Bélától, ismét feltűntek a műsoron a betiltott ún. polgári szerzők (Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Bródy Sándor) darabjai, és több éves szünet után már a nyugat-európai drámairodalmat reprezentáló színműre (Sartre: A főbelövendők klubja) is elkapkodhatták a jegyet a kiéheztetett kultúrafogyasztók. Az autonómiájukat részben visszanyert színházigazgatók bátrabban nyúltak kifejezetten szórakoztató darabokhoz, és a szintén hanyagolt ún. népi írók, például Tamási Áron is újra feltűntek a színen. 

A kiállítás elsősorban nem azt mutatja meg, hogy milyenek voltak a forradalmat előkészítő társadalmi és művészeti mozgalmak, mint inkább azt, hogy milyenek voltak és hogyan nyíltak meg egyetlen színházi évad alatt a hétköznapi, kultúrára nyitott budapesti polgár időtöltési lehetőségei. A tárlat pillanatfelvétel tehát 1956 őszéről; a fényképek, a színlapok, a hang- és filmfelvételek a Nemzeti Színház, az Operaház, a Fővárosi Operettszínház, a Madách Színház és A Magyar Néphadsereg Színháza (a mai Vígszínház) előadásait regisztrálják.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel közösen szervezett kiállítás ingyenesen megtekinthető október 8. és 23. között a Bálna I. emeleti CAFe Kiállítóterében.

A CAFe Budapest további programjai ITT böngészhetők.