Sírnak vagy nem sírnak? – High Love ajánlja Frank Ocean új albumát

2016.09.21. 14:00, rerecorder

frank_mehead.jpg

Frank Ocean Channel Orange című 2012-es második albumával az évtized egyik legfontosabb előadójává lépett elő, az r&b műfaj legújabb megújítójává. Ilyenkor alapból fokozott a hangulat a következő lemezig, Ocean ráadásul hosszan húzta a mézesmadzagot. Aztán augusztusban egyből két anyaggal is előállt: a vázlatosabb Endless videóalbummal és a gigamagazinnal kiadott rendes stúdiólemezzel, a Blonde-dal. Lotfi Árzsáng, azaz a bass felől a trapes, hiphopos, futurebeats-es hangzások felé mozgó és hamarosan új ep-kkel, klipekkel jelentkező High Love dj-producer (ő volt Barbara Stahl kiváló idei r&b-albumának a társszerző-hangzásfelelőse is) értékeli a végeredményt.

blonde_frank_ocean.jpgFRANK OCEAN: Blonde

Kiadó: Boys Don’t Cry

Megjelenés: 2016. augusztus

Stílus: r&b, soul

Mikor tett utoljára jót egy albumnak a hype? A hallgatók feltolják a várakozásaikat az egekig, miközben a művészen elhatalmasodik a nyomás, amely akkor sem kellemes érzés, ha valaki nem szenved megfelelési kényszertől. Így volt ez Frank Ocean második albumával, a Blonde-dal is (R.I.P. Boys Don’t Cry), amelyet hatalmas elvárások előztek meg, de nevezzük a jelenséget inkább őrületnek, hisz gyakorlatilag beteges napszámlálás zajlott a megjelenésig rajongóknál, médiában egyaránt. Szinte átkozták Franket, amiért LA-ben gyorsulgat ahelyett hogy a stúdióban dolgozna és az albumot releaselné már végre. Hé, emberek! Több előadót kéne hallgatni, vagy visszatérni Ocean másik két anyagához, kollabjaihoz, nem pedig kierőszakolni a kedvenc előadónktól egy félkész lemezt. Ez a streamingelős világ már nem érzi a művészet mögötti munkát, legyen szó bármiféle zenéről vagy képzőművészetről. Egyébként az Endless-szel együtt két albumot kaptunk egy helyett, úgy meg máris jobb az eltelt idő / kontent ratio.

A lemezt Csabdiban, egyedül hallgattam meg tábortűz mellett ülve, amely az általunk épített faházikó előtt lobogott, tehát fel voltam készülve akár a legintimebb hangulatú verzióra is. Intim is lett ez az album, pont mint egy szerető, aki épp szerelmet vall neked, csak sokaknak ez a szerelmi vallomás egy középtempós letargikus és hullámvölgyes együttlétként hangzik, másoknak pedig érzelemdús kapcsolatnak, ahol két ember folyamatosan építi egymást. A Blonde már az első szám héliumhangú, felpitchelt felvezetőjével megmutatja, hogy ez a lemez nem vonakodik a flegma és érdekesebb zenei megoldásoktól. Olyanoktól, amelyeket mintha csak Kanye producelt volna és sokszor lofi minőségűek, akár zeneileg is baromságok, de pont ettől tud 2016-ban izgalmas lenni egy indie-r&b/soul-album. Frank egy egész órában zúdítja ránk az érzelmeket, de őt nem érdekli, ha unatkozol, ahogy az sem, ha elkalandozol, ő akkor is végigmondja a vallomást, mert most végre őt hallgatod. A Nikes, a Skyline To, a Self Control, a Good Guy, a Nights második fele, a Close To You, a White Ferrari, a Seigfried és a Godspeed egyértelműen a kedvenceim, így aztán, ha nem számoljuk a két átvezető számot, akkor a lemez bőven több mint fele figyelmet érdemel, és ez nagy teljesítmény egy olyan kiadványtól, amely egyáltalán nem alapoz slágerekre.

frank-ocean-boys-dont-cry-00.jpg


Eleve érdekes kettőségbe érkezett ez az album. A társadalom nagy részében még mindig az él, hogy egy fekete zenész az inkább rapper, mint énekes és inkább hetero, mint meleg, miközben hollywoodi celebek fotózkodnak vele, hogy saját minőségi skálájukon javítsanak és úgy gondolnak rá, mint egy progresszív társadalom hozományára, egyenesen a jövőből. Melyik tábornak próbálj megfelelni? Ha őszinte akarsz maradni a művészetedben, akkor nyilván egyiknek se és Frank pontosan ezt tette. Kanye örökségét érzem ebben a felvállalt őszinteségben, ami már A$AP Rocky második albumánál is felütötte a fejét.

Ez az én szubjektív véleményem abból a sok millióból, amiből ugyan sokan unalmasnak vagy éppen lagymatagnak találták a lemezt, viszont legalább ők is meghallgatták, ráadásul sokkal nagyobb odafigyeléssel pörgették a lemezt, mintha csak egy friss előadó bemutatkozása lett volna. A Blonde ugyanis nem működött volna első albumként, ahogy egy szerető sem vall szerelmet az első együttlét után. És ez meg is válaszolja az első kérdést: most tett nagyon jót a hype.

Frank Ocean hazudott: a fiúk sírnak.

High Love (Lotfi Árzsáng)


a friss album: 


a Nikes klipje: 


ez pedig az Endless videóalbum: 



TOVÁBBI SOK-SOK ZENÉSZ ÁLTAL ÍRT PROFÜL LEMEZKRITIKA ERRE.

 

https://recorder.blog.hu/2016/09/21/sirnak_vagy_nem_sirnak_high_love_ajanlja_frank_ocean_uj_albumat
Sírnak vagy nem sírnak? – High Love ajánlja Frank Ocean új albumát

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6311733093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.