„A Brexit csak egy a sok dolog közül, ami abnormális” – Slaves-interjú

A Slaves nevű angol punkduó elhozta a Budapest Park színpadára a híres angol humort. Előszeretettel poénkodtak az Európai Unióból való kilépéssel és küldtek számokat a „gazdag picsáknak” is. Amennyire energikusak voltak a szerdai Sziget after party-ján, annál inkább volt elfáradva Laurie Vincent gitáros-énekes és Isaac Holman dobos-énekes a Recordernek adott interjújuk alatt. A beszélgetés során szóba került a Brexit és az is kiderült, hogy szeretnének-e a következő nagy rocksztárok lenni.

- Ma (azaz szerdán, az interjú készültekor – a szerk.) volt az új számotokhoz, a Spit It Outhoz készült klip premierje, amely a szeptember 30-án megjelenő második albumotokon, a Take Controlon fog szerepelni. A klipjeitekben nagyon sok színt használtok és figyeltek a különlegességre. Részt vesztek a videók kreatív alkotási folyamataiban?

Laurie Vincent: - Minden egyes videónkhoz mi írtuk össze az ötleteket, majd kerestünk hozzá rendezőket. A korábbi klipeket közösen rendeztük és az újabbaknál is továbbítjuk az ötleteinket. Szóval lehet, ezért látod a hasonlóságokat a színekben. Számunkra nagyon fontos a képi megjelenés.

- Te szoktál festeni is és ott is elég sok színt használsz, gondolom ezért ilyenek a klipek is.

Laurie: - Igen, igen. Pontosan.

- Az előző albumotok, az Are You Satisfied? tavaly májusban jelent meg, a következő pedig szeptember végén érkezik. Nagyon produktívak vagytok, hogyan rakjátok össze a dalaitokat?

Laurie: - Néha úgy jönnek az ötletek egy adott dalhoz, hogy vannak bizonyos szóösszetételeink, amik beindítják azokat. Nagyon sok dal, amit írunk, egy bizonyos téma köré épül. Ilyenkor Isaac-nek vannak ötletei szövegek terén és csak várjuk, hogy megszülessen hozzájuk a megfelelő zenei alap. Szóval, ha egy szobába kerül minden, egyből meg is írjuk a dalt. De ez mindig változó. Van, amikor egy koncertbeállás során kitalálok egy riffet és klappol minden. Viszont volt már olyan is, hogy napokig csak ültünk és semmi sem történt. Általában elég szerencsések vagyunk és gyorsan tudunk számokat írni. Manapság pedig elég sok mindenről tudunk írni. (nevet)

- Sokan azonosulhatnak a szövegeitekkel, hiszen ahogyan most említetted is azok többnyire jól körülhatárolható témák köré épülnek. Elég ha a Cheer Up Londont vesszük példaként, ami az utcákon bóklászó szomorú emberekről szól. Mi inspirálja a szövegeiteket?

Isaac Holman: - Minden. (kacag egyet) Nem is tudom. Igazából minden és bármi. A nagy, fontos témáktól kezdve egészen a kis és ostoba dolgokig. Egyszerűen csak szeretem a szavakat, szeretek írni.

- Szerintetek fogtok dalt írni a Brexitről is?

Isaac: - Persze. Végül is írhatnék egy számot a Brexitről, bár még nem tudom, hogy fogunk-e.

Laurie: - Alapvetően az új számaink nagy része azokat az embereket veszi célba, akik a kilépés mellett szavaztak. Viszont szerintem egy sokkal komplikáltabb dologról van szó, mint a Brexit. Én inkább azt mondanám, hogy az emberek hozzáállásával van a gond és az újabb dalaink közül vannak olyan számok, amelyek a világnak az emberekhez való viszonyulásáról szólnak. Szóval igazából rengeteg anyagunk van, ami ezzel foglalkozik. Viszont nem szeretnénk ennyire konkrétak lenni, mert a Brexit csak egy a sok olyan dolog közül, ami abnormális. Ebből kiindulva szeretjük inkább sokkal általánosabban megfogalmazni ezeket a témákat.

- Olvastam, hogy dolgoztatok Mike D-vel a Beastie Boys-ból. Milyen volt vele kollaborálni?

Isaac: - Óriási volt. Nagyon rendes ember. Jó kis időt töltöttünk el egymással.

Laurie: - Kicsit álomszerű volt a helyzet, mert mégis egy Beastie Boy-jal lógtunk, de közben igazából haverok vagyunk és nagyon jó volt napokon át dumálni egy olyan emberrel, mint ő. Senki sem akar maga mellett egy olyan embert, akinek nagyon nagy az egója, és ő egyáltalán nem ilyen. Nagyon tudja, hogy hol a helye.

A SLAVES ELSŐ ALBUM RÖGTÖN MERCURY-DÍJRA JELÖLT LEMEZ LETT.

- Ő mondta azt, hogy a világnak szüksége van egy olyan albumra, mint a tietek. Egy olyan albumra, ami teli van élettel és kicsit nyers. Hogyan látjátok a zenei közeget, a mai rockzenekarok inkább élettelenek?

Isaac: - Ja, viszont nemcsak mi csináljuk az ellentettjét. Kicsit mélyebbre kell ásni szerintem és talál az ember olyan előadókat, mint mi. A mainstream zene igenis fényezett, viszont sok zenekar van, akik meg nem.

Laurie: - Viszont ne felejtsük el, hogy régen a zenében sokkal több pénz volt, mint ma. Ennek pedig az a következménye, hogy ma az emberek azt látják, hogy egy zenekarral nem fognak sok pénzt keresni, ellenben a producerekkel és popsztárokkal. Régen a nagy lemezkiadók még indie-zenekarokat is szerződtetek, mert nem lehetett még letölteni és a felvételek elkészítése is nehezebb ügy volt. Ám mivel ez megváltozott, egyre kevesebb ember kapja fel a gitárt. A legtöbbeknek bőven elég, ha megnyomnak pár gombot a laptopjukon és úgy készítenek egy dalt. Hogyha megnézzük a listákon szereplő számokat, akkor észrevehetjük azt, hogy nem ugyanaz írja a számokat, mint aki elénekli. Ezzel pedig nagyon művivé válnak. Nagyon konzervatív időt él a zene.

- Sokan mondják azt, hogy manapság már nincsenek olyan igazi nagy rocksztárok, mint például amilyen Liam Gallagher volt. Láttok valakit, aki ezt a pozíciót betöltheti, vagy akár ti is lehettek a jövő nagy rocksztárjai?

Laurie: - Nem nagyon szeretném ha az emberek úgy gondolnának rám, mint Liam Gallagherre. Nyilván az Oasis rendkívül jó számokat írt, de manapság nagyon nehéz szókimondónak lenni a közösségi oldalak miatt. Akkoriban, ha csináltál valamit, akkor csak írt rólad egy-két bulvárlap. Ma viszont ha valamit rosszul csinálsz, akkor az egész világ célpontjává válsz. Inkább inspiráló szeretnék lenni, mint rocksztár. Nyilván vannak olyan zenekarok, mint például a Catfish And The Bottlemen, akik ezen az úton járnak. Abban viszont igazad van, hogy manapság nincsenek nagy rocksztárok. Nem tudom, hogy valaha lesz-e még egy Liam Gallagher. (nevet)

- Persze lehet, hogy egy is túl sok volt!

Laurie: - Ja, de amit például a Catfish csinál, az szimpatikus: hűségesek magukhoz és ahhoz, amit képviselnek. Ezt csinálta az Oasis és a Blur is. Pont erről szól egy zenekarban lenni, hűségesnek kell maradni ahhoz, ami vagy. Ne azért írjál számokat, mert azt gondolod róla, hogy kifizetődik majd. Mert ekkor elveszted azt, amiről a bandádnak szólnia kellene.

interjú: Mihályi Dávid
fotók: Lékó Tamás

fotók a koncertről: 

a második Slaves-albumot felvezető Spit It Out klipje: 

a Slaves élőben: 

a zenekar debütlemeze: