A zeneipar 21. századi válságát elnézve könnyű kimondani, hogy „manapság már nincs szükség lemezcégekre.” Ugyanakkor a valódi és folyamatos átalakulások közepette most még az albumkiadás terén új utakat törő Radiohead is szorosabbra fűzte viszonyát terjesztőjével, az XL Recordings-zal, a tavalyi évben pedig hosszú idő után először nőtt a lemezkiadók bevétele. És ez igaz a hazai viszonyokra is, arra a közegre, amelyben az elmúlt években egyre több kis label jött létre. 2016-os lemezkiadó-körkép a cégek megalakulási időrendjében: a Hungaroton, a Magneoton, a Trottel, a Universal Music, az 1G Records, a Gold Record, a Fonó, a KO Records és a Bloose Broavaz után a BMC Records mutatja be magát.
Magyarországon – ahol a cd-vásárlási kedv a nemzetközi trendekkel nagyjából egy időben lohadt, a digitális zeneeladás viszont soha nem kapott szárnyra – a lemezipar addigi legnehezebb időszakában, a 2000-es évek első évtizedének végén, a 10-es évek elején valóban kezdett teljesen értelmetlennek látszani a lemezkiadói tevékenység. A piac nagyjából összes szereplője összébb is húzta magát, sok cég pedig egyszerűen megszűnt. Viszont – ahogyan azt az elmúlt két-három évben, a magyar zenéről szóló összefoglalóinkban rendre megírjuk – a külföldi trendekkel ellentétben itthon szinte soha nem látott pezsgés tapasztalható az alulról építkező szcénákban: gombamód szaporodnak az előadók, amelyek átlagminősége jóval közelebb van a nemzetközi színvonalhoz, mint akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ráadásul nagyon is színes a paletta, számtalan, eddig pangó műfajban folyamatos az utánpótlás. Erre született nyilvánvaló reakció, hogy a hasonszőrű előadók egy brancsba rendeződnek, és ezekből egyre több, egyre látványosabban jelen lévő (a klasszikus tevékenységi kört menedzsmenttel, bookinggal, publishinggel kiegészítő) kiadó születik meg, sőt a korábban redőnyt lehúzók között is akad, amelyik újra aktivizálta magát, de persze olyan is, amely már hosszú évek óta kitart. Emellett az is látszik, hogy az előadók is újra egyre szívesebben csatlakoznak egy-egy labelhez. Többrészes sorozatban mutatjuk be a hazai lemezcégeket, „a dolgok állását”, a kiadói oldal felől.
Minden megkérdezett lemezcégnek az alábbi kérdéseket tettük fel:
1. A kiadó neve.
2. Alapítás éve.
3. Alapító, cégvezető.
4. A kiadó aktuális előadói.
5. Kiadványtípusok.
6. Hitvallás.
7. Célok.
8. Miért érdemes ideszerződnie egy eladónak?
9. Miért éri meg lemezkiadót működtetni?
1. BMC Records.
2. 1998.
3. Gőz László.
4. Jazz: Grencsó Kollektíva, Borbély Műhely, Szakcsi Lakatos Béla, Tóth Viktor, Lukács Miklós, Dresch Mihály, Rozsnyói Péter, 1705, Babos Gyula, Hans Lüdemann, Michiel Braam, Daniel Erdmann, Christoph Monniot, Chris Potter. Klasszikus-kortárs zene: Csalog Gábor, Szt. Efrém Férfikar, Krausz Adrienne, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.
5. Cd, digitális.
6. A kiadó alapítása óta a kortárs, klasszikus és jazz műfajok hazai és nemzetközi képviselőivel készít felvételeket. A BMC kiadói politikáját illetően egyaránt nyitott a tradicionális zenei értékek továbbvitelére, valamint újszerű, kísérletező felfogású produkciókra.
7. Kiadványaival az évek során sikerült számos magyar művészt bekapcsolnia a nemzetközi zenei élet vérkeringésébe, és sikeres művészi együttműködéseket kezdeményezett magyar és külföldi művészek, műhelyek, zenekarok között. A klasszikus, kortárs- és jazzlemezek Midem-, Jazzman- Deutsche Schallplatten- és Gramofon-díjai, valamint a hazai és külföldi sajtóban megjelent több mint kétezer méltató kritika jelzi, hogy a BMC jelentős tényezővé vált az európai jazz és kortárs zenei hanglemezkiadásban.
8. Kiterjedt terjesztői hálózattal rendelkezik, szinte lefedi egész Európát, de vannak terjesztői a kiadónak az USA-ban, Kanadában, Mexikóban, Japánban, Kínában és Honkongban is. A digitális terjesztés is megoldott. Rendszeres résztvevői a brémai nemzetközi jazzvásárnak, a Jazz a Headnek. A lemezmegjelenések mellett az Opus Jazz Clubban fellépési lehetősége is van a zenekaroknak, mely így képes egy komplex szolgáltatást nyújtani az egyes zenekaroknak.
9. Lemezkiadót – legalábbis olyant, amelyik jazz és klasszikus zene kiadásra szakosodik – nem éri meg működtetni. Ugyanakkor ilyen lemezkiadót valaki(k)nek mindig is csinálni kellett és kell is majd. Annak, aki úgy érzi, hogy kulturális értékeket fontos dokumentálni és közreadni.
http://bmcrecords.hu/pages/frameset/index.php
