„Aki a kamera előtt van, az is együttműködő legyen” – Díner Tamás (Fotórecorder 2. rész)

2016.07.28. 11:16, rerecorder

img_1087.jpg

Díner Tamás fotóművész, a magyar fotótörténet élő klasszikusa júliusban ünnepelte hetvenedik születésnapját, friss kiállítása szeptember végéig tekinthető meg a Szt. Lukács galériában (Szt. Lukács Gyógyfürdő és Uszoda, Budapest, Frankel Leó u. 25-29.). Portréi mellett manapság leginkább épületeket fotóz, ám ő a hazai zenei fotózás egyik emblematikus alakja is. Közel kétszáz lemezborító, a hetvenes évek legendás itthoni jazzkorszakának dokumentálása, megannyi jól ismert portré fűződik a nevéhez. Díner mindenkit ismer, mindenkihez van egy kedves szava és minden történetről eszébe jut három másik. Fotórecorder rovatunk jelentkezik.

img_1089.jpgNévjegy:

Név: Díner Tamás

Születési hely, idő: Kisvárda, 1946. július 17.

Mióta fotózik? 1970

Kedvenc kamerák: Leica, Mamiya 645

Kedvenc objektívek: 200, 300 és 500-as, valamint minél erősebb nagylátószögű

Kedvenc fényképész: Pete Turner, Martin Szipál


- Az ön közreműködésével készült első képeknél még nem a kamerát, csak a vakut tartotta.

- Bajtala János (jazz-zongorista, aki után csak egyetlen – soulos – sláger maradt fenn, a Cigánylány – a szerk.) koncertjére mentünk el a Metró Klubba, a barátom, Scampi, azaz Ráth László hívott el, ő fotózott, nekem pedig a vakutartó szerepe jutott. Talán 1970-ben volt. Óriási élmény volt, akkor a Bajtala Trió egy kimagasló zenei produkciónak számított. A Scampi azt tartotta, hogy csak a hülyék vakuznak a gép mellől. Messziről kell, mint egy reflektorral. És akkor én mentem a nagy buta vakuval és reflektor lettem, de nagyon jó képek születtek. Elkezdtünk koncertekre járni és ilyen felállásban fotózni, és pont Bajtalán keresztül eljutottunk a Magyar Rádióhoz, ahol meg elkezdtek tőlünk képeket rendelni jazzkoncertekől. Ám aztán egyszer vidékre kellett menni és a barátom azt mondta: „te hülye vagy? Én nem megyek vidékre!” Én meg elmentem és így kezdődött.


- Ekkor már saját kamerával dolgozott vagy még kölcsöngéppel?

kocsis.jpg- Ekkorra már vettem egy gépet, előtte nyáron londiner voltam – Díner, amikor londiner – abból a keresetből vettem egy Pentacon Sixet. Azóta is annak a húzását keresem minden gépben. Az egy nagy, nehéz gép volt, nagy, hosszú objektívvel, azóta azt szeretném érezni a kezemben. Hihetetlen furcsa, hogy az ember mit szokott meg, miket sír vissza.


- Tanult valaha fotózni?

- Nem tanultam soha. Én is azt vallom, amit Michelangelo: a kőben benne van a szobor, csak a felesleges részeket le kell vésni róla. A fotózás is ilyen, vagy érzi az ember, vagy nem. Szerintem nagyon nehéz lehet tanítani, nem is lehet igazán. Én amúgy látszerésznek tanultam, ebben a szakmában dolgoztam egy darabig, de amikor megjelent az első képem, akkor azt mondtam, hogy ez egy vihető élet, én ezt fogom csinálni.


- Mi volt az az első vidéki koncert, amin már egyedül fotózott?

katona_klari.jpg- Grabócz Miklós, a Magyar Rádió népzenei és magyar nóta műsorainak szerkesztője, Kovács Apollónia híres népdalénekes férje kitalálta, hogy összehívja a létező összes magyar népzenészt, cigányzenészt és Nyíregyházán szervezett nekik egy találkozót. Később lényegében ebből az ötletből született meg a 100 Tagú Cigányzenekar. A rádió szokásos módon hívott minket, de hajnali ötre kellett volna kimenni a Keletibe, mire Scampi azt mondta, hogy: „hülye vagy? Én ötkor alszom. Menjél le egyedül, csináld meg öthatoddal!” Én lementem, megcsináltam öthatoddal és megjelent az első képem. Horváth Pista szerepelt rajta, aki akkoriban nagyon népszerű nótaénekes volt.


- Eleinte főképp jazzkoncerteket fotózott. Hogyan kezdődött mindez?

- Bekerültem a rádió zenei főosztályának a körébe, ahol volt egy orgonaművész, aki zenei szerkesztőként dolgozott, ő cuppant rá a jazzre. Kiss Imrének hívták, nagyon sokat tett a hazai jazzéletért. Felvette a kapcsolatot Willis Conoverrel, a legendás rádióssal, aki a Voice Of America című műsorral a Szabad Európa Rádióban lett híres. Őrült hangon tudott beszélni. Kiss Imrével megbeszélték, hogy jöjjenek ide koncertezni a világhírű jazzelőadók. Akik szinte ingyen jöttek, úgy, hogy kint kifizették nekik a fellépést. Az amerikai állam állta a számlát, úgy érezték, hogy ha idejön Duke Ellington, Ella Fitzgerald, Oscar Peterson, Dizzy Gillespie, Keith Jarrett, akkor fellazul kicsit ez az őrült szocializmus. A Magyar Rádió itthon adott nekik valamennyi pénzt a felvételért. Tréfa kategória, arra volt elég, hogy egyszer megvacsorázzanak a szállodában. Erkel színházi koncertek voltak ezek, fekete körfüggönnyel, olyan jókat lehetett ott exponálni! Aztán a székesfehérvári Alba Regia Jazzfesztiválon is fantasztikus nevek voltak, Keith Jarrettet ott fotóztam 1972-ben. Állati jó képeket lehetett csinálni. Nagyon fontos, hogy aki a kamera előtt van, az is együttműködő legyen. És ezek a jazz-zenészek adták magukat.


- Hová készültek a képek?

nonstop.jpg- Részben a Magyar Rádió újságjában, a Rádió Zenei Híradóban jelentek meg, részben más lapokban. Emlékszem a Ray Charles-koncert után rohantam haza, társbérlet, csak a vécén nem volt ablak. Bezárkóztam, a társbérlő, Hedvig néni nem tudott bejönni, balhé volt, de szerencsére a villanykapcsoló belül volt, nem tudta rágyújtani a fényt a rögtönzött sötétszobára. Viszont nagy izgalmamban három tekercs filmet túlhívtam. Nagyon avantgárd volt, de nem lett jó. Szerencsére az utolsó két tekercs jó lett, volt kétszer tizenkét képem és azokat vittem a különböző szerkesztőségekbe, ahol váltakozó örömmel fogadtak. Leközölte a képeket a Tükör, az Ország-Világ, a Film Színház Muzsika meg más lapok.


- Ekkoriban, a hetvenes évek elején készültek már portréi is?

- Nem igazán, fotóztam egy-egy zenekart, például a Non-Stopot Somló Tamással, Victor Matyival 1972-ben, ami egy későbbi válogatáslemez címlapképe lett, de jellemzően koncerteket fényképeztem. Azáltal, hogy a rádió rám talált és azt mondták, hogy talán én képes vagyok a feladatra, rengeteget fotóztam nekik. Nagyon jó komolyzenei élet volt, az akkori avantgárd is népszerű volt, és a rádió Zenei Híradója is igényes volt, műnyomó papírra készült kompakt kis magazin volt, szerettem a preparált zongorán játszó zenészeket fényképezni. Meg persze a korabeli egyetlen Rádió- és Televízióújságba is kerültek képeim, Lévai Béla, aki a főszerkesztő volt mindig azt mondta, hogy „hárommillióan látják a képeidet!” Egymillió példányban jelent meg a lap, szinte minden családba eljutott. Az első fotóm, az említett Horváth Pista-kép is ott jelent meg.


- Hogyan született az első lemezborítós fotója?

kalaka_1.jpg- Mindig is arra vágytam, hogy lemezborítót is fotózhassak. Kettő első volt. Az egyik egy komolyzenei borító volt Bálint Mária hegedűművész lemezéhez, a másik pedig egy Kaláka-album. Utóbbihoz a kép egy nógrádverőcei táborban készült, kimentünk a hegyoldalba, leszúrtuk a csellót és köré raktuk a sok hangszert, a hátsó borítón volt kép a srácokról is, kékfestő ingben pózolnak, mert akkor még az ment. Ezután aztán jöttek a lemezborítók is sorban. Az első rocklemez a Skorpióé volt, sőt ez talán még kicsit korábbi is a másik kettőnél (ez, az Ünnepnap című album valóban korábbi, 1976-ban jelent meg, a Kaláka- és Bálint-lemezek pedig 1977-ben – a szerk.). Ők koncertekre is elhívtak fotózni, mondták, hogy mennek Kisvárdára, ahonnan én eredetileg származom, és ahol van nekünk egy családi sírboltunk a temető közepén. Oda levittem a Papp Gyulát (a zenekar billentyűse – a szerk.), fényes selyem slade-öltönyben volt, nagy cipőben. „Borzongok!” – mondta Gyuszkó, aki nagyon nyitott volt az ilyesmikre. Mentem velük többször is turnézni, egy nagyon jó közeg volt, sokat hülyéskedtünk. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban egy lemezborító-honorárium hétezer forint volt, kiváltott egy havi keresetet.


- Alighanem ön számít a legfoglalkoztatottabb magyar lemezborító-fotósnak, Kocsis Zoltántól, Cseh Tamástól, Kern Andrástól, Zorántól kezdve a Piramison, Korálon át a KFT-ig, Katona Kláriig és Komár Lászlóig számtalan borítón ott a fényképe.

skorpio.jpg- 183 hanghordozón szerepel fotóm, ebben nemcsak vinyl nagylemezborító van, bár egyértelműen az volt az igazi, de a vége felé már csináltam néhány cd-borítót is. Arra nagyon nehezen éreztem rá, túl kicsi felület. De volt mindenféle zene, komolyzenei borítók, jazzlemezek és persze rengeteg popzenei album.  Az első igazán jól sikerült cd-borító Majsai Gábor Barátom Jones című Tom Jones-feldolgozásalbuma volt. Jó élet volt, szerettem csinálni, úgy éreztem, hogy valami történik, ami jó.


- A Skorpió mellett más zenekarokkal is turnézott?

- Még a Piramis volt olyan, akikhez kötődtem. Elmebeteg társaság volt. A Révész Sanyi elintézett nekem egy Rolling Stones-koncertjegyet, bejött velem az Expressz Ifjúsági és Utazási Irodába és lett jegyem a zágrábi koncertre. Amit végül nem elintézett, hanem a sajátját íratta át az én nevemre. Mentem életem első Stones-koncertjére, fotóztam is, pedig ott nem volt szabad, csak az első három számban, és csak annak, akinek engedélye volt, ami nekem ugye nem akadt, ráadásul a harmadik szám után is fotóztam, miután a mostohanővéremtől kapott, Japánból hozott kimono alatt becsempésztem a kamerám. Amikor Hobo a hátsó sorokból meglátta, hogy a Hell’s Angels engem épp vezet ki, akkor azért a szívéhez kapott. De visszaverekedtem magam. Életem egyik meghatározó koncertje volt.

piramis_1.jpg

piramis_2.jpg

- Azok a lemezborítók, amelyeken nem előadói portré szerepelt, mint például a Piramis-borítók a Piramis szeletet fogyasztó lánnyal, vagy az ezüstre fújt, Piramissá rendezett kockacukrokkal, szintén az ön ötletei voltak?

- Nagyjából, de persze akadtak örökbe fogadott ötletek is. Ekkoriban amúgy nem tudtam másban gondolkodni, csak lemezborítóban. Voltak kész ötleteim, amik lemezekre vártak, sőt volt egy olyan is, ami később kiállítási képpé nemesült. Kórházban feküdtem, amikor Márta Pista kitalálta, hogy gyere, elmegyünk Miskolcra, ahol Szikora János rendezett egy Rómeó és Júliát – akkor még fiatal volt, nem lehetett tudni, hogy mekkora rendezőóriás lesz belőle. Pista szerezte a zenét és kitalálta, hogy elvisz egy előadásra, értem jött a kórházba és kilopott.

016.jpgNagyon szép volt a színpadkép, volt épp egy új nagylátószögű objektívem, amit letettem állványra és megcsináltam az egész színpadképről a fotót. Akkor betoltak egy zongorát és odaült a Márta Pista, megcsináltam közeliből is ugyanarra a kockára. Ilyenkor, ha dupla expozíció van, nagyon el kell találni az arányokat, szóval nagyon jól sikerült ez a kocka, de a lemezcégnél hallani se akartak róla, hogy ez legyen a borítón (Márta István Hearts című 1985-ös lemezéről van szó – a szerk.), Bartók és Kodály lehet, még Liszt Ferenc is, de Márta István még nem ez a kategória. Először is kiretusálták a Pista fejét, ráadásul el is veszítették ezt a diát. De én lerepróztam a lemezborítót és vászonra vittem, mert nagyon szerettem a képet, jó ki kis szürreális fotó, ki is állították.


- Volt olyan előadó, akit nagyon szeretett volna lefotózni, de nem sikerült?

- Még a hetvenes években találtam ki egy olyan sorozatot, amiben a kortársaimat kezdtem el fotózni, de nemcsak zenészeket, hanem írókat, tudósokat, művészeket, a legkülönfélébb embereket, ám ez a dolog egy idő után sajnos megakadt. Erről a szándékomról azonban nem mondtam le, most újra nekikezdtem egy ilyen szériának, csak sajnos egyre fogyunk, úgyhogy sietnem is kell mindezzel.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Díner Tamás
Díner Tamás-portré: Komróczki Diána


FOTÓRECORDER ROVATUNK ELŐZŐ RÉSZÉBEN FEHÉR BERTALAN SZEREPELT, KATTINTÁS UTÁN RITKA POKOLGÉP-, BONANZA BANZAI- ÉS FREDDIE MERCURY-KÉPEK!


videós beszélgetés Díner Tamással: 

video: Komróczki Dia


És akkor egy válogatás Díner Tamás fotóiból.
A cikkben szereplő fotók jogvédettek, továbbközlésük szigorúan tilos!


Ella Fitzgerald:

jazz_002.jpg


Oscar Peterson: 

oscar_p.jpg


Oscar Peterson, aki Dínernek dedikálta az általa készített fotót: 

oscar_p_2.jpg


Dizzy Gillespie: 

dizzy_gillespie.jpg

dizzy_gillespie_2.jpg


P. M. a bőgős:

p_m_a_bogos.jpg


Stu Martin Band:

stu_martin_band.jpg


Jiri Stivin:

jiri_stivin.jpg


Nat Adderley: 

nat_adderley.jpg


Keith Jarrett:

keith_jarrett.jpg


Ray Charles: 

ray_charles.jpg


Cseh Tamás: 

cseh_tamas.jpg


Kern András: 

kern.jpg


Laár András: 

laar_andras_1.jpg


Zorán: 

006_3.jpg


Kovács Kati: 

004_2.jpg


Majsai Gábor: 

majsai_gabor.jpg


Hommage a Márta István: 

ommage_a_matrtha_istvan.jpg


Szárnyas angyal: 

002szarnyas_angyal.jpg


Fekete tojás: 

001fekete_tojas.jpg

 

 


A cikkben szereplő fotók jogvédettek, továbbközlésük szigorúan tilos!
 


A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nkacstp_logo_650_png.png

 

https://recorder.blog.hu/2016/07/28/_aki_a_kamera_elott_van_az_is_egyuttmukodo_legyen_diner_tamas_fotorecorder_2_resz
„Aki a kamera előtt van, az is együttműködő legyen” – Díner Tamás (Fotórecorder 2. rész)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr138919636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.