Dalpremier! Gustave Tiger: Opel (Syd Barrett-feldolgozás)

2016.07.07. 08:45, rerecorder

gustave.jpg

Ma tíz éve, 2006. július 7-én hunyt el Syd Barrett, a Pink Floyd első, pszichpopos felállásának vezetője, a később szólóban is tökéletes dalokat és albumokat készítő dalszerző-előadó. A nagyhatású zenész előtt tiszteleg az idei év egyik legjobb albumát jegyző Gustave Tiger egy szuper feldolgozással.

Az 1946-os, cambridge-i születésű zenész a korai Pink Floyd-kislemezek és a perfekt első Pink Floyd-album (az 1967-es The Piper At The Gates Of Dawn), mellett több kiadatlan dal szerzője és fő énekese volt és közreműködött a második lemez (A Saucerful Of Secrets) dalszerzésében is, de idegösszeomlása miatt kikerült a zenekarból. 1969-ben aztán megjelent első szóló kislemeze (Octopus), amit gyors egymásutánban követett két tökéletes szólóalbum (az egyaránt 1970-es The Madcap Laughs és Barrett), ám egy későbbi, 1988-ban megjelent, kiadatlan dalokat tartalmazó gyűjteményes kiadványon (Opel) túl más nem is szerepel a neve alatt (élete hátralevő részét leginkább festéssel, családja körében töltötte). Igaz, ez így is briliáns életmű. A remek második lemezével nemrég jelentkezett Gustave Tiger az 1969-ben rögzített, de csak 1988-ban megjelent Opel című dal feldolgozásával tiszteleg Barrett nagysága előtt, minderről Szabó Csaba mesélt a Recordernek: 

„Rendszert biztos nem csinálunk az ilyen évfordulós feldolgozásokból, de ezt most muszáj volt. Syd Barrett tényleg a legnagyobbak egyike, nem lehet eléggé túlértékelni, mert egyrészt valóban csodálatos és nagyon karakteres dalszerző és előadó volt, egy Barrett-számot (vagy egy Barrett-szerű számot) kábé kilométerekről, erős ellenszélben is bármikor fel lehet ismerni, és varázslatosan megfoghatatlan, mégis minden gond nélkül fülbemászó majd' mindegyik, másrészt pedig talán ő volt az első olyan zenész, aki mindenfajta kompromisszum és megkötés nélkül játszott popzenét, mármint hogy tényleg színtiszta popzenét, nem valami avantgárd hülyeséget vagy freejazzt, ilyesmit. Ezt egész egyszerűen ő találta ki. Szerintem azok a zenekarok és előadók, amelyek máshogy álltak hozzá a könnyűzenéhez, és amelyeket mi is nagyon szeretünk (David Bowie, Wire, Damned, XTC, Julian Cope, GBV stbstb.), alighanem nagyon mások lettek volna Syd Barrett nélkül. Illetve valószínűleg az egész könnyűzene tök más lett volna nélküle. De hát nem is ez a lényeg, hanem, hogy milyen káprázatos dal az Arnold Layne, a Flaming, az Octopus, a Golden Hair, vagy például a még Syd Barrett-mércével mérve is totál szétesettnek és esetlegesnek tűnő, amúgy persze minden szempontból kifogástalan Opel, amit mi is feldolgoztunk.


a Gustave Tiger legközelebb vasárnap látható élőben a Dürerben az amerikai Destruction Unit és a hazai Odds társaságában, Facebook-eseményoldal

és akkor emlékezzünk Syd Barrettre ezzel a csodálatos feldolgozással: 


nyitókép: Rusek

Gustave Tiger Facebook-oldal

https://recorder.blog.hu/2016/07/07/dalpremier_gustave_tiger_opel_syd_barrett-feldolgozas
Dalpremier! Gustave Tiger: Opel (Syd Barrett-feldolgozás)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr998871572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.