Igazából megdöbbentően jó – A Babymetal-jelenség

2016.06.03. 10:00, rerecorder

babymetale383a1e382aee38384e3838d.jpg

A világ zenerajongói számára jelenleg valószínűleg az egyik legmegfejthetetlenebb kérdés, hogy mégis hogy a fenébe lett három cuki japán kislányból a Wembley Arénát megtöltő és a műfaj legnagyobb nevei mellett fellépő globális metalhíresség? Természetesen a ma Bécsben fellépő, a 42. Recorder magazin címlapján szereplő Babymetal trióról van szó, akikhez az utóbbi pár év legbizarrabb sikersztorija köthető, amit most megpróbálunk megfejteni. Vagy legalábbis összefoglalni. Kezdjük a legeslegelején.

Idol lánykák cukormázas zenéje

A japán idolok, azaz az ügynökségek által kreált mesterséges énekes-táncos popkedvencek évtizedek óta szerves részei a japán zeneiparnak. A negédes cukorpop-dalokkal és a 15-18 év körüli átlagéletkorral támadó lánycsapatok néhány korai próbálkozás után a 80-as években élték első fénykorukat. A talán leghírhedtebb brigád, a több tucatnyi tagot számláló Onyanko Club esetében a menedzser többek közt azzal igyekezett fenntartani az érdeklődést, hogy egy-egy műfaj vagy koncepció köré felépített pár tagú kis alcsoportokba osztotta a lányokat és később, már az ezredforduló után ezt a formulát vette át két újabb soktagú formáció, a Morning Musume és az AKB48 is. Brutálisan sikeresek lettek, súlyos jenmilliókat kaszáltak, aminek persze az lett az eredménye, hogy szó szerint elárasztották a piacot a hasonszőrű lánycsapatok tucatjai. És mindez úgy jön képbe a Babymetallal kapcsolatban, hogy – habár ezt mostanában már annyira nem promózzák –, a három lány eredetileg szintén egy ilyen, abszolúte jellegtelen, tucatlánycsapatban kezdte a karrierjét.

sakura_gakuin02.jpg


Áliskola álmetalklubja


A tizenegynéhény tagú Sakura Gakuin 2010-ben indult és a nevéhez (Cseresznyevirág Akadémia) hűen az ügynökség mindent az iskolai tematikára épített fel, így a japán gimis életkorban, azaz 10 és 15 év közt járó lányokból szervezett alcsapatokhoz is a japán oktatásban alapvetésnek számító iskolai klubokat vették mintául. Volt Tennis Club, Science Club és hasonlók, ám ekkor jött valakinek az ötlete, hogy a valószínűleg túl kézenfekvőnek tűnő Music Club helyett lehetne valami kicsit csavarosabb dolog.

babymetal1.jpgMondjuk nyomhatnának a kiscsajok metalt, mert az viccesebb, a név meg lehetne mondjuk Babymetal, mert az milyen jól hangzik már! És ahelyett, hogy elvitték volna a dolgot a gagyi felé, inkább leültek és megcsinálták rendesen. Hozzáértő zeneszerzőkkel, logóval, kosztümökkel, ráadásul arra is odafigyeltek, hogy a fő énekesnek kiválasztott lány tudjon is énekelni. Ő egyébként az induláskor 13 éves Suzuka Nakamoto, aki a zenekarban csak Su-metalként fut, a két másik lány, a nála is két évvel fiatalabb Yuimetal (Yui Mizuno) és Moametal (Moa Kikuchi) pedig többnyire inkább csak háttérvokálért, meg cuki hangokért felel, de azért néha ők is komolyabb szerepet kapnak egy-egy számban.

Az első daluk, a 2010-es Doki Doki Morning eredetileg a főcsapat nagylemezén jelent meg és a közös koncerteken játszották, sőt a klipet tartalmazó dvd-t is árulták. A videó azonban kikerült a YouTube-ra is, ahol komoly nézettséget generált és valószínűleg ez volt az a pont, amikor a menedzsmentnek leesett, hogy ebben az ötletben több potenciál is lehet egy egyszámos viccprojektnél. Ráfeküdtek a témára, kihoztak pár kislemezt és otthon elég hamar nagy rajongói bázist szedtek össze, külföldön pedig az 2012-es Headbanger videója volt az, amire már többen is felkapták a fejüket. Igaz, ekkor még inkább csak azok, akik valamennyire benne voltak a japán zenei témában, a 2014-es cím nélküli debütalbum megjelenése környékén kihozott koncertes klip, a Gimme Chocolate!! viszont már rendesen körbefutott az interneten.


Popmetal

11705719_507742399389958_8944507316177892393_o.jpgA reakció pedig nagyjából mindenkinél egyforma volt. A kezdeti „a japánok hülyék, mi a franc ez már megint?!?” után jött az, hogy igazából ez az egész valahol aranyos a maga módján, majd miután ülepedett kicsit az élmény, elmúlt az első sokk és előkerült még pár klip, az emberek elkezdtek rájönni, hogy zeneileg igazából megdöbbentően jó a cucc. Nem tökölnek, a metal rész tényleg odabasz és kreatívan kever egy rakat irányzatot a klasszikusabb death metaltól a modern, elektronikával felturbózott metalcore-szerűségek legjobb pillanataiig. És ebbe olvasztják bele megdöbbentően jó érzékkel a jellegzetes, nyolcvanas évekből merítő idolpop dallamvilágot, dalszerkezetet és énektémákat. Mivel ez nem a nyugati fülnek megszokott, mostanában divatos pophangzás, ez így már alapból egy elég erős, kuriózumszámba menő kombó és akkor még itt-ott bejönnek egészen bizarr pluszelemek is, mint például az Ii ne! rappelős kiállása és 90-es évek eurodance-hangzását idéző alapja.

A debütalbum annyira komoly nemzetközi visszhangot keltett (több országban is az iTunes metal toplistájának éléig kapaszkodott), hogy még a megjelenés évében belevágtak a nemzetközi koncertezésbe. Az emberekben annyira működött a kíváncsiság és a WTF-élmény iránti vágy, hogy már ekkor is bő ezerfős helyeket töltöttek meg Európa-szerte. A klubkoncerteken kívül fesztiválokon is felléptek és hamar a nagyszínpadon találták magukat, Metallica-, Korn-, KISS-, Slayer-, Iron Maiden-kategóriás előadók mellett, a hosszú hajú, farmerdzsekis, felvarrós metalközönség meg egyszerűen imádja őket. És lássuk be, kevés valószerűtlenebb látvány van a világon annál, amikor egy stadionnyi rocker tombol önfeledten arra, hogy három japán kislányka cuki hangon azt énekli, hogy Add Ide a Csokit!!

babymetal_merch.jpg

Egyébként a három lány, akik a csapat indulása előtt bevallottan azt sem tudták, hogy mi az a metal, mára félelmetesen jól belerázódott a szerepbe, maximálisan komolyan veszik a szerepüket, meg közben látványosan élvezik is az egész felfordulást és ez, no meg az általuk adott cuki interjúk csak még jobban rákattantják az embereket a Babymetal-jelenségre. A szakmabelieknek meg ott van a vérprofi zenészekből álló kísérőegyüttes, ami egyébként csak 2012 után lett a projekt része. Merthogy eleinte a zenét még playbackről nyomták a koncerteken, csontváznak öltözött, a háttérben ugráló álzenészekkel, azonban az első sikerek után szerencsére váltottak és mára a Kami Band néven futó, többnyire fix tagokból álló zenekar kíséri őket, akik persze az extrém kinézetükkel a színpadi shownak is meghatározó részei.


Japánmetál

Érdekes egyébként, hogy tőlük függetlenül is eléggé felfutott mostanában a japán metal / metalcore vonal nyugaton. Igaz, hogy az egészen speckó japán műfaj, vagyis inkább szubkultúra, a zeneileg többnyire metal alapú Visual Kei képviselői már jó tíz éve rendszeresen koncerteznek világszerte, de őket inkább csak egy eléggé bennfentes rajongói kör ismeri. Más, durvább rock- és metal-alapú csapat azonban nem igazán tudott komolyabb tömegeket megmozgatni, de ez kezd megváltozni. Az elektronikával kevert metalcore-ban utazó Crossfaith például már több headliner turnét lenyomott Európában (2012-ben még nálunk is jártak, igaz, akkor még csak előzenekari státuszban), de a valamivel dallamosabb zenét nyomó Coldrain és One OK Rock is többször zenélt már erre, egyre nagyobb közönségek előtt játszva, ráadásul mind rendszeres vendégeknek számítanak a nagyobb rockfesztiválokon is. Szóval valami nagyon alakul Japánban ezen a fronton.

1401x788-babymetal_black_large.jpg

A Babymetallal kapcsolatban a legnagyobb kérdés persze az, hogy meddig lehet egy ilyen, félig-meddig viccnek indult dolgot húzni? Az első lemez idején a többség valószínűleg azt hitte, hogy pár hónap és lecseng az egész, de erre elég durván rácáfolt, hogy a második album, az elődjénél jóval masszívabb Metal Resistance is hatalmas siker lett és az áprilisi megjelenéshez igazítva a Babymetal lenyomott egy majdnem sold-out koncertet a londoni Wembley Arena falai közt, ahol ráadásul rögtön összehoztak egy rekordot is, ugyanis soha egyetlen zenekar nem adott el még ott annyi merch-cuccot egy nap alatt, mint ők. Májusban Amerikában turnéztak (több helyen teltházzal), júniusban pedig megint Európában vannak (ma, június 3-án ugye Bécsben). Ezek után meg már nem igen lehet lesöpörni őket az asztalról azzal, hogy ez az egész nem több mint valami ideig-óráig érdekes novelty act.

Frank Olivér (Soundofjapan.hu)


a Babymetal új albumának felvezető dala, a Karate


szintén az új albumról a The One


itt pedig kiderül, milyen jó fejek: 


a Gimme Chocolate!! koncertes klipje: 


még élőben: 


a 2012-es sikerdal Headbanger videója: 


rap-metal a la Babymetal: 


és az első Babymetal-szám, a Doki Doki Morning

https://recorder.blog.hu/2016/06/03/igazabol_megdobbentoen_jo_a_babymetal-jelenseg
Igazából megdöbbentően jó – A Babymetal-jelenség

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr188775180

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A kaiseki menük legkawaiiabbika 2016.06.05. 19:59:44

Tokió nagyon nehéz foglalásai közé tartozik, pedig csak egy csillagja van. Ennél cukibb hagyományos japán menüt sehol nem lehet enni! Zaiyu Hasegawa az egyik legsikeresebb fiatal japán séf, saját éttermét még 2008-ban nyitotta, a nyitás után 3 évv...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.