Poliça: United Crushers (lemezkritika)

2016.05.19. 11:00, rerecorder

polica_1152.jpg

A brutális, emlékezetes klipjeiről is ismert Poliça előző, Shulamith második lemezét annyira szerettük, hogy 2013-as év végi listánkra is felkerült. Most itt a harmadik album, amin újszülött gyermeke szemével próbálja látni a világot és nagyon nem tetszik neki, ami lát. Nekünk viszont nagyon tetszik, amit hallunk és láthatunk is jót: a Poliça végre fellép a közelben, júliusban a Pohoda fesztiválon.

polica-unitedcrushers.jpgKiadó: Mom + Pop

Megjelenés: 2016.

Stílus: trippop

Kulcsdal: Lime Habit

„Mi szeretnél lenni, amikor már elég nagy leszel ahhoz, hogy lásd: minden szar, minden szar, minden szar?” – ezzel a nem túl optimista kérdéssel kezdődik a harmadik Poliça-lemez, és ezt Channy Leaneagh dalszerző-énekesnő egy elidegenített géphangon adja elő. A szintis trippopot játszó minneapolisi zenekar ihletett és egyedi hangzású zenét gyúr össze sokféle összetevőből, de ők abba a mezőnybe tartoznak, ahol a dalszövegeknek legalább akkora, ha nem nagyobb szerep jut, mint a megszólalásnak. A fenti nyitósor ráadásul Leaneagh második gyerekéhez szól, és akkor írta, amikor terhes volt vele. És ennek a gyereknek a zenekar dalszerző-producere, Ryan Olson az apja, akivel Leaneagh tavaly titokban össze is házasodott, a zenekar indulása után négy évvel.


RENDŐRI BRUTALITÁSRA NEVELIK A GYEREKEKET A POLICA IDEI ELSŐ KLIPJÉBEN.

polica_artist-pic_wide-28a2aac860fa2e8813c8fa76b7485a9e085e86d9.jpgAz énekesnő és Olson már a Poliça előtt is dolgoztak együtt, utóbbi Gayngs nevű projektjében, amely minneapolisi zenészekből (huszonötből, ami azt illeti, közte Bon Iver-tagokból) álló szupergrup volt, a nyolcvanas évek szoftrockját aktualizálta (egyetlen lemezen: Relayted, 2010) és Leaneagh sok számban vokálozott. Csakhogy ő ekkoriban még egy Roma di Luna nevű zenekarban énekelt, amit első férjével, 2008-ban született első gyermekének apjával alapított, és ami folkduóból afféle folk big banddé fejlődött három teljesen ismeretlen, ám egészen kiváló lemez készítése közben. A házasságnak és így a zenekarnak 2011 elején lett vége, ezután Leaneagh rögtön Olsonnal közösen szerzett dalokba kezdte önteni efölött érzett bánatát és dühét így született meg a Poliça bemutatkozása (Give You The Ghost, 2012). A basszusra és két dobra csupaszított, szintikkel színesített, kreatívan auto-tune-osított indie r&b egészen nagyot szólt, a következő évben érkező, még szintisebb, poposabb, szövegében a szívzűrök témái mellett női erőt hirdető Shulamith pedig tovább emelte a nívót. Azóta pedig, mint azért az csak kiderült, családi zenekar lettek, a friss dalokat pedig az ihlette, hogy Leaneagh a születendő gyerekük szemével próbálta figyelni a világot – és a United Crushers alapján nem nagyon tetszik neki, ami lát. Az album zeneileg élőbb, az előzőnél is feszesebb groove-okra épít és összetettebb hangszerelésű, főképp mert először működött közre komolyabban a három turnézó zenész (Olson nem koncertezik, de a többieket láthatjuk a Pohodán júliusban). Szövegében azonban a korábbiaknál is politikusabb (rendőri brutalitás, nagyvárosi dzsentrifikáció) és kibukottabb, ugyanakkor összefogásra, pozitív változásokra biztat. És ugyanolyan erős kérdéseket tesz fel, mint a korábbiak. Hát ki szeretne rosszabb világot hagyni gyermekeire?

9/10

Dömötör Endre


a lemez: 


a korábbi klipes dal az új lemezről, a Lime Habit

https://recorder.blog.hu/2016/05/19/poli_a_united_crushers_lemezkritika
Poliça: United Crushers (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr748730362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása