Lemeztáska – Marton László Távolodó

Költő, író és a hazai zenei újságírás egyik legfontosabb alakja, idén ünnepelte hatvanadik születésnapját. 1990 és 2006 között a Magyar Narancs zenei rovatát szerkesztette, de a Sziget világzenei programjainak szervezőjeként és a Müpa tanácsadójaként is ismert. Számos remek, szépirodalmi hatásokban gazdag, személyes megközelítésű zenei könyve mellett mostanában verseit, novelláit, zenés naplóit rendezte kötetekbe, legfrissebb novellafüzére Senkiföldje címmel márciusban jelent meg. A 40. Recorder magazinban Lemeztáskáztunk Marton László Távolodóval.

Első zenei emlék

Szerencsés helyzetben vagyok, mert a minap megjelent kötetem írása közben fel kellett idéznem, hogy a hatvanas években melyek voltak a kedvenc rádiós számaim. Nyolc-tíz évesen a rádión kívül nem volt más zenei forrásom, és ami fontosabb: más menekülési útvonalam sem. Szóval összeállítottam egy huszonötös listát, olyan felvételekből, mint Julie Driscolltól a This Wheel’s On Fire, a Troggs-tól a Wild Thing, a Sam The Sham And The Pharaohs-tól a Li’l Red Riding Hood, a Wonderlandtól a Moscow, a Spencer Davis Grouptól az I’m A Man, a Yardbirds-től a Stroll On… Ez utóbbi egyébként az első mozis koncertélményemnek is bőven megteszi, lásd a Nagyítást Antonionitól.  

Első lemez, amit saját pénzből vettél

Tizenhat évesen, vagyis 1972-ben jutottam hozzá az első lemezjátszómhoz, egy használt Supraphonhoz. Nyugati rock- vagy dzsesszlemezekre még nem futotta, amíg nem kezdtem dolgozni, úgyhogy klasszikusokat vettem. Ha jól emlékszem, az Egy kiállítás képei volt az első.

Zene, amiről először írtál

Az URH együttes Kassák klubbeli koncertjéről próbáltam elsütni egy beszámolót valamelyik napilapnak, de nem tartottak rá igényt. Publikálni az újvidéki Képes Ifjúságban kezdtem Fenyvesi Ottó rovatában. Iggy Pop volt az első.

Kedvenc jazz

Miles Davis Aghartája (balra). Mi más…?

Kedvenc soul

A hetvenes évek elején old school funkyra és pszichedelikus soulra roptuk a jobb diszkókban, abban az időben az maga volt a progresszió. Megjegyzem, Miles Davis is nagy rajongója volt. B.T. Express, Temptations, WAR, James Brown, Kool & The Gang, Sly & The Family Stone, Curtis Mayfield, Earth Wind & Fire – nem folytatom. De mindez csak 1975-ig. Akkorra elvesztette az élét, kifehéredett, bedarálódott.

Kedvenc világzenei lemezek

Egyrészt simán felsorolhatnék kétszázat, másfelől meg a Rhythm + Jews című Klezmatics döntött. A nyolcvanas években leginkább a „krízis-rock” katarzisa izgatott, az elszigeteltség, a kilátástalanság, a pusztulás hangjai. A Klezmatics avantgárd klezmere mindent tudott erről, de képes volt a gyomorszorító boldogság érzetét is kelteni. A privát megváltásét. Ezt kezdtem a tradicionális kultúrákban keresni, és alkalmasint megtalálni. Dióhéjban erről szól a sztori. Ha remény nincs is, de azért – a kellő távolságtartással – még lehet élni.

Kedvenc magyar folklemez

Annak idején belekóstoltam a táncházmozgalomba, de nem ragadott magával. Viszont amikor meghallottam a Kolinda együttes 1514 című lemezét, padlót fogtam. Ebben ugyanazt az erőt, ugyanazt a robbanást és ugyanazt a személyességet éreztem 1978-ban, mint a kedvenc rockzenéimben. Szóval a Kolindával kezdődött minden, és sarkítva vele is fejeződött be, mert nincs még egy társaság a műfajban, ami annyira lenyűgözne, a mai napig.

Kedvenc ausztrál lemez

The Birthday Party: Prayers On Fire, Crime + The City Solution: Room Of Lights, Nick Cave And The Bad Seeds: Let Love In – csupa angyali ügy, ahogy azt láthattuk is Wim Wenders berlini filmjében.

Kedvenc magyar lemez

Nem is tudom. Arra a bizonyos szigetre talán az Illések és pofonokat vinném.

Lemezgyűjteményed legkülönlegesebb/legértékesebb darabja

Nincs az a ritkaság, ami érdekelne, ha nem kötődik a magánmitológiámhoz. Így nekem azok a legértékesebb darabjaim, amik egyszerre unikálisak és az életem mindennapi tartozékai. A nyugaton megjelent magyar underground – Geza X, Monty Cantsin, a Spions vagy BB Gabor – köre ilyen, de ugyanez érvényes a folkra: a Kolindára, a Vízöntőre, a Makám és Kolindára vagy az Unikumra is.

Bűnös zenei örömöd

Kissé lemaradtam. A régi dolgokban – ha úgy tetszik, a nosztalgiázásban – számomra több a varázs.

nyitókép: Marjai "Gödrös" Zoltán