The Coral: Distance Inbetween (Lemezkritika)

2016.05.05. 16:40, prerecorder

coral_1.jpg

Ötéves szünet után tért vissza a The Coral! Több zenekartag elvesztése után is sikerült egy remek albumot készíteniük, amely több pontján is a korai Pink Floydra emlékeztethet minket.

coral_cover_1.jpgKiadó: Ignition / [PIAS]

Megjelenés: 2016. március 4.

Stílus: neopszichedelikus indie

Kulcsdal: Chasing The Tail Of A Dream

A liverpool-környéki Coral a kora kétezres évek új brit gitárzenei hullámának egyik legfontosabb zenekara volt. A többek közt a pszichedéliát, a folk-rockot és a gitárpopot keresztező együttes első két lemeze, a cím nélküli 2002-es és a 2003-as Magic And Medicine magasra rakta a mércét, melyet aztán viszonylag kevés későbbi album tudott átugrani, leginkább talán a 2007-es Roots & Echoes. Menet közben elvesztették fazont adó szerző-gitárosukat, Bill Ryder-Jones-t és (a legutóbbi rendes sorlemez óta eltelt közel hat év során) az ugyancsak gitáros Lee Southallt, ám most – már a Zutons-os Paul Molloy-jal a fedélzeten – egy kifejezetten markáns, karakteres, a 60-as/70-es évek fordulójának pszichedéliája köré felhúzott, több helyen a korai Pink Floydra emlékeztető lemezzel tértek vissza.

8.5/10

Németh Róbert

a Miss Fortune-hoz készült, színekben gazdag klip:

https://recorder.blog.hu/2016/05/05/the_coral_distance_inbetween_lemezkritika
The Coral: Distance Inbetween (Lemezkritika)
süti beállítások módosítása