Vintage Electronica Night: 80 Strange Robots

2016.05.02. 12:40, Frontrecorder

Május 21-én prezentálja a Recorder a kifejezetten a hetvenes-nyolcvanas évek elektronikus zenéinek szentelt Vintage Electronica Night bulit. Felvezetésként megkértük a tematikus este fellépőit, idézzék fel, nekik mit jelent ez a korszak - a sort a spéci vizuállal körített live acttel készülő retrowave-formáció, az 80 Strange Robots nyitja.

A közel három éve működő duó, mint a neve is mutatja, a nyolcvanas éveket rekreáló retróhullámot lovagolja meg, mind zenei, mind látványbeli esztétikájában egy saját, sosemvolt VHS-korszakot teremtve menet közben. G.t. és LunaPapa párosa a hazai synthwave/retrowave színtér egyik úttörője, fontos részük volt a tavalyi Hungarian Synthwace Allstars válogatás összeállításában. Hamarosan érkezik második EP-jük, Evil Forces From Outer Space címmel, itt a trailere.

Mit jelent számotokra a vintage electronica?

Számunkra a vintage - és itt elsősorban a 70-es évek végi és a 80-as évekbeli szintetizátoros zenéire gondolunk - olyan hatalmas nosztalgikus töltet, ami a gyerekkorunkat idézi, olyan életérzéssel, amit elsősorban csak azok értenek meg, akik ebben nőttek fel. Azért olyan érdekes ez az időszak, mert ez az elektronikus zene olyan korszaka volt, amikor még nem kialakult szabályok mentén alkottak a művészek, sokkal nagyobb teret kapott a kísérletezés, a ma ismert hangzások alapjait tették le. Ez nekünk azért különösen fontos, mert ezt a zenei és képi világot (80-as évek sci-fi-, ifjúsági és akciófilmjei és a korszak vizuális jellemzői) szeretnénk egy modernebb köntösben megmutatni a következő generáció számára.

Három kiemelt kedvenc a korszakból?

Giorgio Moroder: From Here To Eternity (1977)

Az eurodisco atyjának zseniális alkotása.

Kraftwerk: The Robots (1978)

Hihetetlenül egyszerű, mégis nagyon hatásos basszusmenet, sci-fi-hangok és persze az egyedülálló vocoder-hangzás. Nem véletlenül hivatkozunk rájuk, ha azt kérdezik tőlünk, mi az a vocoder.

Yazoo: Don’t Go (1982)

Vince Clarke a Depeche Mode után, de még az Erasure előtt követte el az egyik legnagyobb slágerét. Ikonikus hangzás, Alison Moyet karakteres énekhangja, feszes ütemek - egyszerű, de hatásos.