Trend orientálság - keleti zenék divatja Nyugaton

2016.04.23. 11:11, Frontrecorder

capture-d_ecran-2015-10-28-a-14_49_02.jpg

Az utóbbi néhány évben egyre szaporodnak az olyan kiadók, amelyek a nyugati zenerajongók számára hozzáférhetővé tesznek eddig csak Libanonban vagy épp Törökországban kiadott lemezeket, miközben egyre több arab és ázsiai hatásból építkező popszámmal találkozunk, vagy akár egyre több keletről érkező előadó jut fel nyugati slágerlistákra, jut el fesztiválokra – érdemes tehát alaposan körülnézni a zeneileg is mesés Keleten. Az egzotikus világrészek könnyűzenéjére specializálódott Fossiles de l'Atlas kollektívából Moroncsik Ádám orientáló áttekintése.

Kelet nyugaton

clashcasbah.jpgA keletről érkező zenei hatások közül az indiai eredetű pszichedelikus dalok vertek először gyökeret a nyugati könnyűzenében. A Távol-Kelet (még nem is csak folk)zenéje egy nyugati számára nehezen dekódolható, Közel-Kelet és Kis-Ázsia hangjai pedig a tájegység zártabb és megközelíthetetlenebb mivolta okán nem szivárogtak át, bár hangulati elemként és témaként – a térség misztikuma és a tabuk – azért a kezdetektől jelen vannak a nyugati popzenében.

Mára klasszikussá vált példának ott a Velvet Underground Venus In Furs című dala 1967-­ből, ami a már-­már kakofonikus, arab hangulatú gitártémát szadomazóba hajló dalszöveggel ellensúlyozza, vagy vegyük pár évvel későbbről a Led Zeppelin Kashmir­ját, ami a kietlen Dél­-Marokkón való keresztülautózást örökíti meg. Az arab hangulat mellett a térség politikája is vissza-visszaköszön a nyugati popzenében: a Clash-től a Rock The Casbah­ például a ’79-­es iszlám forradalomra reflektál, amikor az addig Amerika-­barát Iránban a síita muzulmánok kerültek hatalomra, elindítva ezzel az ország konzervativizálódását, ami a nyugati zene betiltását is eredményezte.

selda.jpgUgyanakkor a modern hiphopban/r&b-ben ma már alapnak számít a közel­-keleti számokból való hangmintázás, köszönhetően leginkább Timbaland erre nyitott fülének, aki Jay ­Z Big Pimpin’-jében az egyiptomi énekes, Abdel Halim Hafez ’57­-es Khosara című dalát használta, vagy Aaliyah More Than A Woman­jében egy szír énekesnő, Mayada El­ Hennawy szerzeményére (Alouli Ansa) épített. A szemplingelt közel-­keleti zenei kincsen belül határozott és különálló kategóriát alkotnak a török dalok, amelyekből előszeretettel merítenek az elmúlt években: Mos Def Supermagic-­je például Selda Bagcan Ince Ince című dalának karakteres gitártémáját és vokálját is használta, míg a tavalyi Action Bronson-­lemez záródala, az Easy Rider a Mazhar­-Fuat­-Özkan klasszikus török triótól nyúl.


Keleti nyitás az elmúlt öt évben

gratziaperetz.jpgA nyugati zenészek közel-­keleti kirándulásai a 2010­-es évtizedforduló környékén váltak látványosan egyre gyakoribbá. Néhány hiphop-­ és elektronikuszenei producer arra jutott, mint Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede második kötetének epilógusában: a nyugati zene már megint csak önmagát ismétli, úgyhogy irány feltúrni az eddig kevésbé háborgatott világzenéket. Így történt, hogy 2011-­ben már a Glastonbury fesztiválon lépett fel a később a Caribou és Four Tet hátszelével megtámogatott szír lakodalmas zenész, Omar Souleyman. Egy évre rá született meg a témában megkerülhetetlen Nissim című dal Gaslamp Killertől, ami a hetvenes évek török zenéjének hangulatát ülteti át hiphop-ütemekre. A következő évben pedig a tel-avivi Fortuna Records újrakeverte és kiadta az 1978-as, ikonikus Grazia-lemezt. A hetvenes évek török esküvőinek és kelet­-mediterrán bárjainak gyereksztárja, Grazia Peretz (balra) az apja támogatásával és egy egyszólamú Moog szintetizátorral felvett lemeze izraeli, görög és török hatásokat ötvöző, de mégis karakteresen szinti-alapú popalbum, amit a maga kora nem tudott kellően értékelni, így harmincöt évet kellett várni arra, hogy nagyot robbanjon. A fortunások még abban az évben játszottak egy kétórás Boiler Room Session­t közel-­keleti klasszikusokból és pár hónappal később a brit diszkóveterán, DJ Harvey is rácsatlakozott a vonatra egy mindenkit meglepő, egyórás török szelekcióval a Beats In Space rádióműsorban. Szintén ugyanekkor (2013 novemberében) a francia Acid Arab egy, a Közel­-Kelet hangulatából építkező elektronikus válogatással jött elő, végérvényesen megerősítve, hogy most egy kósza fellángolásnál sokkal többről lesz itt szó. (A duó azóta is rendületlenül kalandozik tovább az arab zenei témákban saját számokkal és remixekkel, nemrég például az A­-WA Habib Galbi című dalából csináltak bulis ­átiratot.) Az A­WA jemenita zsidó lánytestvértrió (a nyitóképen) száma azzal került fókuszba, hogy vezette az izraeli toplistát – a történelem során első arab nyelvű dalként. Az elmúlt két és fél, három év alatt a Fortuna rengeteg különleges kiadványt adott ki csak közel­-keleti témában, de meg kell említeni a pár éve Pesten is dj-zett Andy Votel Finders Keepers kiadóját is, amely 2005 óta foglalkozik egzotikus különlegességek újranyomásával. A kelet-­európai (például Zalatnay Sarolta) és távol-keleti klasszikusok újrakiadásai között találunk náluk jó pár török lemezt is, például Mustafa Özkenttől, vagy Selda Bagcantól, sőt, a fáma szerint Andy Votel mutatta meg az anatóliai klasszikusokat Gaslamp Killernek is.


Orient-diszkóexpressz

senay.jpgAz újrakiadások mellett az elmúlt években beindultak a disco re-edit kiadók is. Az isztambuli dj, Baris K labele, a Disco Hamam, amely már 2009-­ben olyan hetvenes évekbeli török számokat kevert újra, mint az ottani Szűcs Judith, Senay (jobbra) Honki Ponki­ja, nemrég pedig Paralel Disko­ néven jött elő egy válogatással. Baris K kollégája, a szintén isztambuli, de Berlinben élő Mehmet Aslan MMT monikerrel adott ki klasszikusokat house-alapra ültetve. (Aslan nemrég játszott Budapesten a Férfimunka-partisorozatban, akárcsak a román Khidja duó, akik előszeretettel idéznek törököktől.) Nem lehet kihagyni a lisszaboni Ostra Discos kiadót sem, ők a legtermékenyebbek a török pop legszebb időszakát leporoló diszkó editek tekintetében, míg a Moscoman vezette berlini Disco Halal célja, hogy vallási és etnikai nézeteltérésektől függetlenül képezzen hidat a zsidó és muzulmán világ között, és e küldetéstől vezérelve adtak már ki török, izraeli, jemeni, perzsa valamint észak-­afrikai anyagokat is.

Persze nem véletlen, hogy a kiadók nagy része a törökökre szakosodott. A hatvanas-­hetvenes évek anatóliai rockja egyfajta különleges fúziója volt a török folknak és előbb a Shadows-féle beat­iskolának, majd a nyugatról érkező, de keletről inspirálódott pszichedelikus rocknak. Ez és az ebben a két évtizedben Törökországában végbemenő változások – kezdve a többpárti demokrácia kialakulásától a Németország felől érkező vendégmunkás ­toborzásokig – izzó zenei közeget hoztak létre, amelyben olyan nemzetközi hírű sztárok születtek, mint Erkin Koray vagy Baris Manco.

Persze még így is bőven kiaknázatlan ez a forrás, így a török/közel-keleti zenék újrakiadására/remixelésére szakosodott kiadók a fapados légitársaságok járataival együtt gyarapodnak. Amikor Isztambulba vagy Bakuba szinte naponta tudunk elrepülni és egy Bécs-Teherán retúrjegyet is be lehet szerezni negyvenezer forintért, akkor egyedül a terrorfenyegetettség szabhat határt a lemezgyűjtögetésnek.


A cikk mellé ajánljuk még a szerző témába vágó mixét. A Fossiles de l'Atlas pedig most vasárnap, április 24-én orientáldiszkózik a Népszínház Karneválon (Facebook-esemény).

 

Moroncsik Ádám

https://recorder.blog.hu/2016/04/23/trend_orientalsag_keleti_zenek_divatja_nyugaton
Trend orientálság - keleti zenék divatja Nyugaton

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr388656386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.