Több mint stílusgyakorlat – The Last Shadow Puppets és a szupergrupduók (2. rész).

Ha napjaink legfontosabb dalszerzőit listázzuk, akkor Alex Turner az elsők között érdemel említést. Hogy mióta van bérelt helye a legjobbak ligájában, azon lehetne vitatkozni, de az biztos, hogy az Arctic Monkeys-frontember Miles Kane-nel indított mellékprojektje, a Last Shadow Puppets 2008-as bemutatkozása után már nem volt merészség azt gondolni, hogy Turner inkább lesz állócsillag, semmint gyorsan elhamvadó üstökös. Eltelt nyolc év, elkészült a második album (első klipes dal, második klipes dal), elhozzák a Szigetre is. A 40. Recorder magazin címlapsztorija után itt egy kapcsolódó cikk a szupergrupduókról.

A legjobb mellékprojekt szupergrupduók

A Last Shadow Puppets persze nem az egyetlen olyan jelentős duó, amelyet valakik főzenekaraik mellett, hobbiból alakítottak. Itt most csak a legismertebbekre térünk ki, de rajtuk kívül is bőven akadna még példa – zárójelben az anyazenekarok neveivel: The Style Council (Paul Weller a Jam feloszlása után alapított duója Mick Talbottal, aki a Merton Parkas mod-revivalzenekarban és a Dexys Midnight Runners-ben is megfordult), Quasi (Heatmiser, Sleater-Kinney), The Evens (Fugazi, The Warmers), Discovery (Vampire Weekend, Ra Ra Riot), Exclamation Pony (The Cribs, Here We Go Magic). Aztán ott vannak a szólópárosok: Black Star (Mos Def + Talib Kweli), Run The Jewels (El-P + Killer Mike), Madvillian (MF Doom + Madlib), Dangerdoom (MF Doom + Danger Mouse) és a She And Him (Zooey Deschanel + M. Ward). Az elektronikus tánczenében pedig mostanában kifejezetten divatos az ilyenfajta közösködés: Afroki (Afrojack + Steve Aoki), TNGHT (Hudson Mohawke + Lunice), Duck Sauce (A-Trak + Armand Van Helden), Jack Ü (Skrillex + Diplo).

Tom Tom Club

Az akár alkategóriaként is funkcionáló férj és feleség oldalági duóprojekt prototípusa (lásd még: The Other Two - a New Order dobosa és billentyűse), Handsome Furs - a Wolf Parade gitárosa és író-videós felesége), a Talking Heads ritmusszekciója, a dobos Chris Frantz és a basszusgitáros Tina Weymouth zenekara. Az anyaegyüttes kreatív csúcsán, a Remain In Light megjelenését követően alakították 1980-ban (duójukra épülő laza zenészkollektívaként), részben az akkoriban feltörő hiphop hatása alatt. A debütálás kifejezetten sikeres volt, a Genius Of Love még a Talking Heads későbbi klasszikus koncertfilmjében is szerepelt.

The Creatures

A Siouxsie And The Banshees-ből Siouxsie Sioux és a Slits-ből a Banshees-be érkező dobos, Budgie mellékprojektje, ők szintén sokáig házasok voltak és sokáig a Banshees-zel párhuzamosan tartották fenn a duót, ami az anyazenekar feloszlása után elsőszámú formációjuk lett. Lecsupaszított, hátborzongatóan sötét dalaikban sokféle kulturális hatás érződött a törzsi ritmikától a jazzen át a japán minimalizmusig.

Electronic

Mellékprojekt-szuperduó! A korszak – a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának – legfontosabb figurái közül kettő, Bernard Sumner (New Order) és Johnny Marr (akkor már ex-Smiths, épp The The-tag) tették össze, amit a legjobban tudnak (és gyakran használták mások tehetségét is). Ebből már sejthető, hogy a kilencvenes években több lemezzel is jelentkező Electronic csúcspillanataiban a gitár- és tánczene szuper fúzióját mutatta be.

The Postal Service

Az ezredforduló idején az amerikai indierock egyik legnépszerűbb alakja, a Death Cab For Cutie-s Ben Gibbard meglepetésre az alternatív elektronikus zene egyik feltörekvő figurájával, a Dntel néven alkotó Jimmy Tamborellóval állt össze. Egyetlen lemezük, a Give Up nagyot szólt, a Such Great Heights-szel pedig egy generációs slágert is adtak a világnak, viszont annak ellenére sem készítettek folytatást hozzá, hogy tartottak tízéves jubileumi turnét és hogy folyton ezzel nyaggatják őket.

Gnarls Barkley

Danger Mouse, azaz Brian Joseph Burton mindig is a páros munkába hitt, első komoly sikere egy rapperrel, Jeminivel közös kitűnő album (Ghetto Pop Life, 2003) volt, aztán a Beatles-féle White és a Jay-Z-féle Black albumokat összemosó The Grey Albummal lett végképp felkapott, a fent már említett Dangerdoom duóval csak erősített pozícióján, amikor összeállt CeeLo Greennel, az atlantai Goodie Mob hiphopkollektíva énekes-rapperével és megcsinálták a 21. század egyik legnagyobb slágerét, a Crazyt. Ezt még két soulos-popos album követte a Gnarls Barkleyval, majd jött egy újabb szupergrupduó. 

Broken Bells

Hasonlóan a Postal Service-hez, egy megbecsült indierock frontember (James Mercer a Shins-ből) merészkedett távol a komfortzónájától azzal, hogy összeállt az akkor már bőven a legfelkapottabb producerek egyikével, a Gnarls Barkley révén amúgy is szupergrupduó-tag Danger Mouse-szal. Az elvárások tehát nagyok voltak, a végeredmény pedig ahhoz képest kicsit csalódást keltő. A két eddigi lemez azért így is kellemes.

VCMG

Egy duó, amely már létrejöttével sokakat elgyengített. A két egykori Depeche Mode-tag, a szintipop két nagyágyúja, Vince Clarke (Erasure) és Martin Gore (DM) újra közös projektben! A 2012-es debütlemez megjelenésekor már egyaránt az ötvenes éveikben járó zenészektől senki sem számított ilyen kemény, instrumentális technóra.

Cat’s Eyes

A Horrors frontemberének, Faris Badwannak és a csodálatos hangú Rachel Zeffira énekesnőnek a duója, amely a Phil Spector-féle hangzás, az olasz filmzenék, a szoftos pszichedélia és úgy általában a hatvanas évek vokális popdalainak bűvöletében született. Debütáló albumukat nagyon szerettük, idén nyáron jön az új lemez, bizonyára azt is fogjuk.

Csada Gergely