Prince Rama: Xtreme Now (lemezkritika)

2016.03.30. 15:00, rerecorder

sml_5178-2.jpg

A Prince Rama duó majdnem a semmiből megcsinálta az év eddigi egyik legjobb lemezét - azért csak majdnem a semmiből, mert már előző albumukkal, a posztapokaliptikus slágerlistazenét, tíz fiktív zenekar, tíz "slágerét" tartalmazó Top 10 Hits Of The End Of The Worlddel felhívták magukra a figyelmünket.

xtreme-now.jpgKiadó: Carpark

Megjelenés: 2016. március 4.

Stílus: now age

Kulcsdal: Now Is The Time Of Emotion

Amikor Taraka és Nimai Larson misztikus-pszichedelikus duója négy évvel ezelőtt megjelentette Top Ten Hits Of The End Of The World című, rajzfilmszerűen bolond konceptalbumát, már érezni lehetett, hogy a korábban legalább ugyanannyira fárasztó, amennyire popérzékeny Prince Rama kezdi megtalálni a helyes egyensúlyt a posztmodern szabad asszociáció és a magával ragadó slágeresség között. Arra viszont így sem lehetett felkészülni, hogy a következő anyag nemcsak az idei, hanem az utóbbi évek egyik tökéletes poplemeze lesz. Az öndefiníció szerint now age zenét játszó Prince Rama – korábban Prince Rama Of Ayodhya – esetében egészen mostanáig pont a zavarba ejtően izgalmas zenekari mitológia volt az, ami hajlamos volt rátelepedni a produkcióra; a legenda szerint krisnás ashramokban és blackmetál-kommunákban nevelkedett brooklyni testvérpár készített már a mandalák és a bakelitlemez formai hasonlóságait vizsgáló meditációs nagylemezt (Architecture Of Utopia, 2010) és két tételből álló new age fitnesz-operát (Utopia = No Person, 2012), de még a viszonylag könnyen befogadható, az Ariel Pink’s Haunted Graffiti tagjaival rögzített legutóbbi album is egy posztapokaliptikus Billboard-lista volt, melyen a Larson-nővérek médiumként idézték meg a világvége előtti sztárok legnagyobb slágereit.

Most viszont hiába az Xtreme Now lökött háttérsztorija, ami szerint Taraka egy ősi viking romnál átélt halálközeli élmény hatására egyszerre került át a középkorba és a jövőbe, ahol az extrém sportok és a magaskultúra fúziója egy furcsa, művészet- és sebességközpontú társadalmi berendezkedést eredményezett, ez legfeljebb mókás adalék lehet magához a lemezhez, mert úgysem fogunk erre gondolni, miközben hitetlenkedő mosollyal hallgatjuk a megállás nélkül sorjázó slágereket. A Bahia orgona-hangmintákra épülő elektropopjától a Now Is The Time Of Emotion ökölrázós katarzisán keresztül a záró Shitopia Enyát (!) is idéző pszichedelikus folkjáig egy pillanatra sem ül le az album, miközben minden egyes versszakot szétfeszít az energia és valami kortalan, műfajokon és korszakokon átívelő életöröm. Az Xtreme Now éppen azért igazán különleges, mert a leghalványabb köze sincs semmihez, ami mostanában a popzenei fősodorban vagy az indie-slágerlistákon történik, tehát nem fogja hirtelen a Fontos Zenekarok közé repíteni a Prince Ramát, viszont emlékeztet rá, hogy a zene elsősorban azért van, hogy boldoggá tegyen.

9/10

Szabó Benedek


a lemez: 


a Bahia klipje: 


a lemezpremier lesiklás közben: 

https://recorder.blog.hu/2016/03/30/prince_rama_xtreme_now_lemezkritika
Prince Rama: Xtreme Now (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr528545750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása