Globálradar – New York Dolls

2016.02.15. 01:15, rerecorder

new_york_dolls_classictracks_01-1209.jpg

Fiatal, befutás előtt álló zenekarokat bemutató sorozatunkban most a város egyik legvadabb bandája, a New York Dolls következik. Még nincs albumuk, állítólag most kaptak szerződésajánlatot a Mercury lemezcégtől, de a történetük máris fordulatokkal teli (eredeti dobosuk pár hónapja halt meg drogtúladagolásban, rengeteg elutasítást kaptak más lemezcégektől és így tovább), produkciójuk pedig letaglózó. Az univerzum közepének képzelik magukat, a Rolling Stones és az MC5 zenéjét gondolják tovább kábé olyan attitűddel, amit tavaly hallhattunk - a tegnap és ma újra New Yorkban koncertező - David Bowie-tól. Megnéztük őket Alsó-Manhattan egyik lepukkant klubjában: Bowie-hoz hasonlóan ők is sminkben, extravagáns cuccokban, sokszor női ruhákban lépnek fel. Ha te is látni akarod őket és más hasonszőrű bandákat pont ma, kapcsolj ide vagy hangold este 8-kor a tévédet az HBO nevű csatornára!

Megalakulás éve: 1971.

Honnan: New York City, USA.

Tagok: David Johansen (ének), Johnny Thunders (gitár, vokál), Sylvian Sylvian (gitár), Arthur Kane (basszusgitár), Jerry Nolan (dob).

Stílus: Glames, szokatlanul vad garage-hardrock.

Kiadók: Még nincs, de a Mercury Records állítólag tett nekik egy ajánlatot.

Olyan, mint a Rolling Stones és az MC5 vadabb testvére, aki David Bowie-tól lesi a színpadi fogásokat.


NYERS ERŐ - ÍME A PROTOPUNK HŐSEI.

global_tumblr_n1gkcj3agy1sgsrdio1_1280.jpgTörténet: A zenekar gyökerei egy középiskolai barátságig nyúlnak vissza, Sylvian Sylvian gitáros és Billy Murcia dobos egy Pox nevű zenekarban játszottak, majd közös ruhacéget indítottak. A zenekarosdi 1970-ben indult újra kettőjükhöz ekkor csatlakozott Johnny Thunders basszusgitáron, bár Sylvian gyorsan megtanította gitározni is. Dolls-nak nevezték magukat, de Sylvian még abban az évben átköltözött inkább Londonba. Thunders ekkor csatlakozott egy Actress nevű zenekarhoz énekes-gitárosként, amelyben Arthur Kane basszusgitározott és Rick Rivets volt a gitáros, Thunders pedig hozta dobosnak Murciát. Rövid időn belül bevették David Johansent énekesnek (Thunders nem akart frontember lenni), az időközben New Yorkba visszatért Sylvian Sylviant pedig azonnal bevették Rivets helyére gitárosnak, ő hozta a nevet is, egy korábbi ruhabolti munkahelyével szemben működött egy babajavító műhely, a New York Dolls Hospital, ezt rövidítették le és így alakult ki az alapötös: Johansen, Thunders, Sylvian, Kane, Murcia. 1971 karácsonyán léptek fel először, az egykor szebb napokat is látott, ma hajléktalan tanyaként ismert Endicott Hotelben. 1972-ben már egyre többet koncerteztek Alsó-Manhattan lepukkant klubjaiban, főleg a Mercer Arts Centerben, egyre több cikk jelent meg róluk és állítólag a lemezcégek már ekkor megkörnyékezték őket, de valahogy mégsem látták meg bennük az igazi potenciált, vagy inkább nem tudtak mit kezdeni a keresztbe öltözött fiatalokkal. A popsztár Rod Stewart viszont meglátta bennük, át is hívta őket Londonba egy Faces-zel közös koncertre. Angliában több koncertet is adtak, demókat is készítettek, de egy novemberi házibuliban drog- és alkoholtúladagolás következtében a dobos, Billy Murcia elhunyt. A Dolls hazajött New Yorkba, és meghallgatásokon új dobos után nézett, így csatlakozott hozzájuk Jerry Nolan (bár állítólag sokat vacilláltak egy másik dobos, bizonyos Marc Bell és őközte). A Mercury Records nemrégiben kínált nekik lemezszerződést, jó eséllyel hamarosan érkezhet a debütlemez. A színpadon androgün ruhatárból válogató, magassarkú cipőket, kalapokat, boákat, sminket, csillámport viselő kvintett a Stones-os hardrockot, a garázsos heavy rockot, a Stooges és az MC5 vadságát keresztezi Bowie és a T. Rex brit glamjével, de van bennük egy csipetnyi a hatvanas évek első felének doo-wopos lányzenekariból is a dallamok terén, a szövegeik abszolút New York-iasak, de persze a középpontban a tinédzser frusztráció, a városi elidegenedés és az autentikusság kérdései állnak. A Dolls nagyon is autentikus, közönsége imádja és követi a bandát, a Max Kansas-t és a Mercert már gond nélkül megtöltik. Bo Diddley-, Chuck Berry- és bluesfeldolgozásaikban szétszedik az eredeti dalokat, de amúgy is a végtelen magabiztosság, a született rocksztárattitűd az ismertetőjegyük, de ezzel együtt az is, hogy látszólag megállíthatatlanok. Szóval a New York Dolls-é a jövő, csak végre jelenjen meg lemezen is az a letaglózón friss daluk, amint pár hete hallottunk a Mercerben és Personality Crisis a címe!

global_nyd_live_1.jpg


Megjelenések:
Még csak koncertjeik voltak, de egy ’71-es próbatermi felvételük és két ’72-es demójuk (egy Mercer Street Sessions fedőnéven, egy pedig valami angol stúdióban készült tavaly ősszel, ezeken még az eredeti dobos, Billy Murcia zenél) kering azért kéz alatt.


DROG, POP, SZTORI - DROGOZOM, HOGY OLYAN ZENÉT CSINÁLJAK, AMIRE DROGOZHATTOK.

Mellékprojektek: Semmi.

Szexepil: Leginkább a magabiztos kiállás, de persze a rikító színpadi megjelenés, a sminkek, a női göncök is egyedi látványt nyújtanak.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Rod Stewart meghívta őket előzenekarnak egy londoni Faces koncertre.

Radarjel-erősség: Tuti következő befutók, bár az azért kérdés, hogy a szélesebb közönség is annyira lelkes lesz-e, mint hűséges követőik és mi.

https://recorder.blog.hu/2016/02/15/globalradar_new_york_dolls
Globálradar – New York Dolls

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr268388540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.