Velkei Zoltán – Kedvenc 2015-ös dalok

2016.01.05. 12:00, rerecorder

future_brown_1.jpg

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlistát követően kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as és 2014-es sorozat után itt a 2015-ös daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, Dömötör EndreElekes RolandJudák BenceKálmán AttilaLékó TamásMika LászlóNémeth RóbertRónai AndrásSimon JoséSoós CsabaSzabó Benedek és Szepesi Dániel válogatása után a finisbe érkeztünk, már csak két playlist van hátra, ma Velkei Zoltán a dj! (Nyitóképen a Future Brown.)


A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTÜK VELKEI ZOLTÁN - KEDVENC 2015-ÖS ALBUMAI.


Nmesh: 心痛を受け入れます (Zomby Version)

Nem sokat tudok az előadóról, de ettől a kiadótól – Dream Catalogue – egy ideje le szoktam ellenőrizni mindent, így jól meg is lepődtem, amikor a számlista második felében egyszer csak befigyelt egy Zomby-átirat. Ráadásul szokás szerint rettentően ütős és eredeti: nosztalgiával átitatott légies cyberpunk elektronika, egy 1993-ban elképzelt 2019 vagy 2027.


PSY:
DADDY (feat. CL of 2NE1)

Az első gondolatom az volt, hogy az új PSY megint olyan rohadtul vicces, mint a Gangnam Style, aztán harmadik hallgatásra már a zenébe is beleszerettem. Az a helyzet, hogy nagyon bírom, amikor négy percbe belesűrítenek annyi slágeres anyagot, amiből öt szám is simán jól tudna lakni, arról nem beszélve, hogy semmi nem nyomja agyon a másikat. Legalább ilyen jól szórakozom PSY koncertfelvételein is.


Clark:
To Live And Die In Grantham

Az éves rave rituálét Clark szállította, és higgyétek el, ez a YouTube-videó nem adja a teljes igazságot, mert valójában az a döbbenetes, ahogy a bakeliten érkezik a drop: ott beszakad minden és az év legmasszívabb veretésébe kezd a szám. Ez a kompromisszummentes techno lényege, és mintha 2015-ben mindenki elfelejtette volna, hogy hogyan kell jól csinálni.


Grimes:
REALiti

Ebbe a párommal együtt azonnal beleszerettünk, alighanem az év legtöbbet nézett klipje volt nálunk. Grimes tökre popos és szexi benne. Azt hiszem ezt hiányoltam évek óta a fősodorból, és mostanában egyre inkább megtalálom. Érdekesség, hogy Grimes újradolgozta ezt a számot a lemezén, és az a verzió is hibátlan (ugyanakkor nem értem, hogy ezek a dalok miért csak a cd-re kerültek fel).


Major Lazer & DJ Snake (feat. MØ): 
Lean On 

Biztos nagyon ciki szeretni ezt a zenét, de amikor megláttam a felállást, tudtam hogy imádni fogom. Diplót ugyanúgy vállalni fogom bármikor, ahogy tettem már 2003-ban is, DJ Snake számainál jobb meg nem nagyon történt a partielektronikában egy ideje.


HEALTH:
New Coke

Ha emlékezetem nem csal, épp munka közben hallgattam először az új HEALTH-t, és már vagy húsz perce óriási meglepődésben voltam, hogy mennyire rendben van, amikor lesújtott a New Coke, én meg végleg megadtam magam. A benne rejlő színtiszta energia és az űrből becsapódó mélyek igazi világvége hangulatot teremtenek, ami egyszerre hatásvadász és felszabadult – ösztönösen vad zene, amire az ember körül megszűnik minden.


Deepchord & Pulshar: 
Undercover Version 2

Elszállós nagytermi techno a világ egyik legjobbjától. A klip teszi tökéletessé, de akkor is hihetetlen, hogy Deepchord tizenöt év után is bármikor kisujjból kiráz egy ilyen zenét, ráadásul úgy tartja meg benne a dub esztétikát, hogy közben a szőnyegei patentül illeszkednek korunk trance revivaljéhez (ami meg olyan, mint a késleltetett orgazmus: már évekkel ezelőtt jönnie kellett volna, de most volt a leghangosabb).


Oneohtrix Point Never:
Sticky Drama

Összességében nem érzem az új OPN-t annyira jónak, mint az előzőt, de részeiben sokkal több tetőpontja van. Ilyen a Sticky Drama is, ami egyszerűen fantasztikus, mind zeneiségében, mind a videojátékokra való reflektálásával egy olyan különleges alkotást hoz létre, amiből sokkal többre lenne szükség. Talán merész kijelentés, de szerintem Lopatin jelentősége a kilencvenes évek Aphex Twinjével vetekszik.


Future Brown (ft. Maluca):
Vernáculo 

Leküzdhetetlen vonzalmam van mindenhez, amit Fatima Al Qadiri csinál, ráadásul a Future Brownban olyan emberekkel állt össze, akik önmagukban is rettentő izgalmasak. Nagy fricska, hogy ez a felállás éppen popzenét írt, bár ez a videoklip sok mindenkinek alaposan bemutat. Azt hiszem a hangok miatt szeretem leginkább, legalábbis bármikor felismerem benne Qadiri törékeny elektronikáját.


Pye Corner Audio: 
Prowler

Egy kakukktojás a végére: állítólag ezt a klipet Jeff VanderMeer Expedíció című regénye ihlette, aminek a hazai kiadását én szerkesztettem anno, így nem volt meglepő, hogy ebbe azonnal bele fogok szeretni (VanderMeer iránti rajongásom határok nélküli). Talán ez a fajta naturális szürrealizmus szorult háttérbe 2015-ben, többet is el tudnék képzelni belőle idén.

VELKEI ZOLTÁN KEDVENC 2014-ES DALAI ITT HALLHATÓK.

A 2013-ASOK ITT.

A 2011-ESEK PEDIG ITT.

https://recorder.blog.hu/2016/01/05/velkei_zoltan_kedvenc_2015-os_dalok
Velkei Zoltán – Kedvenc 2015-ös dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr148239340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.