A nők éve – 2015 a popban és a rockban

Ahogy minden évben, 2015-ben is volt rengeteg jó zene, de ahogy az utóbbi években már megszoktuk, 2015-ben sem történt semmi forradalmi a popban és a rockban – a zeneiparról már az is mindent elmond, hogy Adele új lemezéből két hét alatt több fogyott, mint a két másik legkelendőbb idei albumból együttvéve, egész évben. Évösszegzés 2015: pop és rockzene.

Semmi forradalmi, hacsak az nem, hogy a legjobb (és mint láthatjuk a legsikeresebb) lemezek közül rengeteget készítettek nők – 2015 könnyedén az ő évük volt. A legjobb popzenei (Grimes, Susanne Sundfør, Zhala, Kali Uchis, Georgia, Empress Of stb.), a legjobb dalszerző-előadói (Julia Holter, Joanna Newsom, Björk, Courtney Barnett, Torres, US Girls, Natalie Prass stb.) lemezek garmadája mind nőké, de az indie-rockban (Sleater-Kinney, Girlpool, Mourn, Bully stb.), a tánczenében (Jlin, Holly Herndon, Aisha Devi), és még az avantgárdban (Matana Roberts) is a csajok uralkodtak, és ez már nem csak időszakos jelenség, hanem az elmúlt évtized női előretörésének masszív eredménye.

A „semmi forradalmi” főként arra vonatkozik, hogy az újrahasznosítás évek óta tartó korszakában idén sem rajzolódtak ki előremutató nyomvonalak, sokkal inkább az döntött, hogy melyik múltbeli stílust kapták fel éppen a poptörténettel ma már nem szakaszosan, hanem egy nagy halomban (minden elérhető, ugye), de kevésbé mélyen megismerkedő, feltörekvő zenészek. 2015-ben a 70-es évek dúsan hangszerelt dalszerző-előadóinak reciklálásán volt a sor (Father John Misty, Jim O’Rourke, Natalie Prass, Ryley Walker, Tobias Jesso Jr., Ezra Furman), és egy rövid visszaesés után a már másfél évtizede divatos posztpunk is nagyot ment (Algiers, Viet Cong, Protomartyr, Ought, Shopping, Girl Band, Nite Fields, A Projection), pláne, hogy csomó korabeli legenda is visszatért (Wire, The Pop Group, The Fall, Public Image Ltd., Gang Of Four). Ezzel együtt némileg visszaesett a garázsos, neopszichedelikus zenekarok ázsiója, ebből úgyis túltelítettség volt már mostanság.

A MAGYAR ZENEI ÉLETBEN EZEK VOLTAK A LEGFONTOSABB ESEMÉNYEK - A RECORDER SZERINT.

Érdekes jelenség a lemezmegjelentetések terén, hogy idén jelentősen lanyhult a kiadás dátuma előtti előzetes albumstreamingelés divatja, ugyanakkor a kreatív figyelemgenerálás továbbra is elengedhetetlen kellék, sőt szinte követelmény, bár már nehéz újat mutatni a különleges lemez- és turnébejelentések, az extrának szánt felvezető kampányok terén – a meglepetéskiadvány persze még mindig bejön (Drake, Wilco, Beach House, Rustie). Ahogy az előzetes albummegosztás kiment a divatból, úgy lassan az albumhallgatás is, de az albumokról való írás feltétlenül (a befolyásos Fact magazin például idén engedte el a lemezkritikákat). Szomorú, de megszűnt a brit XFM alternatív zenei rádióadó és a Grooveshark személyében megvan az első bedőlt komoly streamingszolgáltató is – hiába, idén már nagyban ment a harc (lásd például a Beats-Apple Music házasságot vagy a Tidal elindulását) a lassan fő zenepiaci szegmensért. Nagy jelentőségű zenakar nem oszlott fel idén (Klaxons-t siratja valaki?), de gyászolni így is volt kit (B.B. King, Ben E. King, Cilla Black, Percy Sledge, Steve Strange, Edgar Froese, Scott Weiland, Phil Taylor és Lemmy a Motörheadből), nem beszélve a párizsi Eagles Of Death Metal-koncerten terroristák által legyilkolt kilencven emberről.

A slágerlistán és a rádióban többnyire rémisztő zene szólt, a tíz évvel ezelőtti innovatív popslágerek kora után mára eljutottunk a lehető legegyszerűbb, generikus hangzású popslágerekig. Még az olyan egykori úttörők, mint Diplo is azon törik a fejüket, hogy hogyan lehet a leghatásosabban idomulni (a Major Lazer/DJ Snake/MØ-gigasláger tökéletes példa, a Jack Ü-ról ne is szóljunk, és arról se, hogy mostantól Justin Biebert tényezőként kellene kezelni). Akkor már sokkal inkább az olyan szimplán is hatásos retrofunk, mint Mark Ronson hosszú hetekig az óceán mindkét partján No.1. Uptown Funkja, vagy az indie-r&b-ből a mainstreambe ügyesen átigazolt The Weeknd nyári slágerei. És különben is, a slágerlistánál már sokkal relevánsabb a streamingszolgáltatások hallgatottsága, ez alapján 2015-ben Drake, Ed Sheeran, The Weeknd, Rihanna, Ariana Grande, Nicki Minaj a legnépszerűbbek, na meg persze ez alapján is a Lean On. Az év albuma verseny idén elég lefutott, Kendrick Lamar nagyszabású mesterműve borítékolhatóan tarolt (mögötte Sufjan Stevens, Grimes, a Tame Impala és a nagy brit havilapok – Mojo, Uncut, Q – listáin két első és egy második helyet begyűjtő Julia Holter (nyitóképen) még a nyerőemberek).

2015 LEGJOBB ALBUMAI A RECORDER SZERINT.

Az év kérdése az, hogy Adele – a 2015-ös zeneipari mutatókat két hét alatt rendbe tevő – rekordeladásai vajon a zenei vásárlókedv általános visszatérését eredményezik-e – de erre persze majd csak 2016-ban lesz válasz.

Az év legnagyobb popzenei bulvárja pedig az volt, hogy elárverezték Kurt Cobain kardigánját – helyett az, hogy Lenny Kravitz megvillantotta piercingelt farkát egy bőrnadrágszakadásos balesetben fesztiválfellépés közben.

Dömötör Endre