November legvégén jelent meg Stardust Memories címmel a Gelka második albuma, mellyel a budapesti duó túllépett a tipikusan a Café del Mar-lemezekhez kapcsolt ibizai naplementés lounge/chillout elektronikán, miközben a nevük szinte összeforrt ezzel a branddel, hiszen eddig a kiadó 17 válogatásán szerepelt egy-egy felvételük. Ez mégsem ellentmondás, a Gelka szerint ugyanis már a Café del Mar is túllépett a vele azonosított zenei világon, halad a korral, az utóbbi időben jobb a felhozataluk, mint valaha - ennek bizonyítására pedig a formációból Kürti Csaba összeválogatott tíz kihagyhatatlan számot az elmúlt két év Café del Mar-kompilációiról.
Subsets: Say You Want Me (Café del Mar Chillwave, 2015)
Subsets-re szerintem érdemes odafigyelni. Az egyik legjobb feltörekvő chillout előadó mostanában. Ügyesen integrálja zenéjébe a future garage, bass music és ambient elemeket, bírom, ahogy játszik a vicces ütemekkel és az érzelmes dallamokkal. Ebben az fogott meg, hogy a gitárokkal megidézi a régi idők chillout világát, de közben mégsem fullad bele a nosztalgiába.
Himalia: So Long Ago (Café del Mar Vol 21., 2015)
Deep ambient-step, vagy mi a szösz. Az izmos dobok jól ellensúlyozzák a nyúlós, belassult szőnyegeket. Nagyon szép.
Tokyo Prose: Commond Ground (with Synkro) (Café del Mar - Balearic Grooves, 2015)
Minden jöhet, ami Synkro. Tokyo Prose drumandbass cuccait is kedvelem. A két producer közös munkája meg maga a tömör gyönyör. Legszívesebben az összes fellépésemen játszanám. Minden benne van, ami nekem kedves lehet: triolás pattogós ritmus, szétzengetett vokálok és éteri lebegés.
Jon Hopkins: Candles (Cafe Del Mar 35th Anniversary (1980 - 2015))
Erre nincsenek szavak, lehengerlően perfekt. Hideg, de mégis megnyugtató. Beleszúr az ember lelkébe a mélyről jövő elvágyódás. Párszor már láttam Hopkins urat fellépni, iszonyat tehetséges arc, de egyszer nagyon szívesen megnézném egy ambient előadását is valami különleges helyen.
Vacant: Fate (Café del Mar Chillwave, 2015)
Nem túlzottan egyedi, sőt, erőteljesen hajaz Burial megszólalására, de ettől függetlenül nagyon ott van. Tetszik a víz alatti atmoszféra, a lefelezett ritmus, és az ideges, zakatoló cinek kombinációja.
Mike Monday: When The Rain Falls ((Cafe Del Mar 35th Anniversary (1980 - 2015))
Régebbi darab, jó kis nyugizós zene, tömve emelkedett érzelmekkel. Nagyon bejön, hogy a kissé torzított orgonát puha alapra helyezte rá, a rommá zengetett énekmintákról nem is beszélve.
Anorganik feat. Judie Jay: Alone (Café del Mar - Dreams 7, 2014)
Gábor és Judie közös dala szerintem az egyik legjobb felvétel volt 2014-ben, rengetegszer meghallgattam. Tetszik a kettősség benne. Jól kifejezi a dal tartalmát, hogy masszív dobokra lett ráhúzva a szomorkás hangulat. Esős napokon kifejezetten ajánlott.
Boards Of Canada: Reach For The Dead (Café del Mar Vol 20., 2014)
Különös, hogy mennyire számít az emberek hozzáállása egy-egy hosszú szünet után visszatérő előadó lemeze kapcsán. Van, akit a kárhozat és pokol közepére száműzne a zenekedvelők egyesülete, mert próbál változtatni a hangzásán, van, akit meg pont az önismétlés miatt feszítenének keresztre. Míg Aphex Twin rengeteg negatív kritikát kapott a 20 évvel ezelőtti hangzásának megidézése miatt a nagy come back után, addig a Boards Of Canada a mennybe be ment ugyanezért. Hozzáteszem, mindkét lemezt nagyon szerettem. A Reach For The Dead nálam nagyon betalált, rettenetesen tetszik, ahogy a hosszúra nyújtott feszültség után megérkezik a dal végén a keserédes katarzis.
The xx: Sunset (Café del Mar Vol 19., 2013)
Romy hangjával és melankolikus előadásmódjával nekem bármit el lehet adni. Az xx már a kezdetek óta az egyik favoritom, az elektronikus és élő hangzásnak tökéletes egyvelegét hozták létre. Ráadásul rendelkeznek azzal a kivételes attribútummal, hogy a mai túltelített piacon is rögtön felismerhető, egyedi dolgot tudnak produkálni.
Gelka feat. Phoenix Pearle: Million Nights (Synkro Remix) (Café del Mar Vol 21., 2015)
És persze a kakukktojás. Muszáj kicsit hazabeszélnem. Aki ismeri a Mixcloudon a mixeinket, az tudja, hogy Synkro-darab nélkül nem töltünk fel egyet sem. Számomra az idei év legnagyobb pillanata volt, amikor megérkezett az email fiókomba Joe remixe. Gyönyörűen kifordította önmagából az eredeti dalt, jót tett neki a belassítás, és a súlyos ambient-szőnyeg.
A Gelka legközelebb devember 11-én játszik (live mashups-szettet) az A38-on, az angol Catching Flies és Cadik társaságában (Facebook-esemény). Itt pedig a nagyon is aktuális, finom elektronikus hangzásokból építkező, az előzőnél dalosabb, vendégénekesekkel (Sena, Phoenix Pearle és Zero 7-ös Mozez) az elmúlt három év alatt született új Gelka-album, a Stardust Memories:
