„Ha bement a zenekar, a közönségnek már nem volt hely” – Meződi József, Apostol-interjú

Az Apostol a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnagyobb hazai slágerzenekara volt, táncdalos-softpopos sikerdalaik miatt még a szakma is sokszor lekezelően bánt velük, holott másik arcukkal - egy progresszív jazzrockos formáció - halmozták az elismeréseket. A 45. születésnapját december 8-án a SYMA-csarnokban ünneplő zenekart bőven lehet érdekes dolgokról kérdezni: a magyar emberek között alighanem elsőként látták a Sex Pistols-t és a Star Wars-t 1977-ben, rengeteg turnéztak külföldön, többek között hónapokig vendéglátóztak a mai Egyesült Arab Emírségekben, a nyolcvanas évek elejétől pedig a Rockszínház házi zenekara lettek. Meződi József énekesnek fel is tettük ezekre vonatkozó kérdéseinket és ő még arra is rávilágított, hogy mik lehetnek a hosszú szakáll hátulütői.

- A zenekar kezdeti éveinek jazzrockos, progresszív zenei nyitánya után az 1972-es vendéglátós turné után kezdett populárisabb irányt venni az Apostol zenéje, de még később is sokat játszottak külföldön. Mikből állt a kinti repertoár, mennyiben különbözött az itthon játszott zenéktől?

- Ahogy említetted is, kezdetben a konzit végzett zenésztársaim a jazzrockos irányt választották, majd egy rádiós felkérés hatására jött a zenei elmozdulás. A populáris irányzat 1974-ben az Okosabban kéne élni sikere után kezdődött. Ebben az időszakban a Magyar Rádió "kiutalt" egy-egy dalt a zenekaroknak, akik cserébe saját dalokat is feljátszhattak. Így született meg az Okosabban kéne élni is. A vendéglátózás bár pusztán anyagi okokból történt, de rengeteget lehetett belőle tanulni is, például, hogy mi az amivel meg tudod nyerni a hallgatóságod s ha lanyhad a figyelem, hogyan tudod őket visszaszerezni. Az akkori repertoár világslágerekből és saját nótákból vegyesen állt.

- Hogyan lehetett Magyarországról a hetvenes években megszervezni ezeket a nyugati turnékat?

- Az Interkoncert szervezésében. Sehogy máshogy nem lehetett ebben az időben külföldi koncerteket szervezni.

- Mik voltak a legvadabb dolgok, amik ezeken a fellépéseken történetek önökkel?

- Rengeteg-rengeteg élmény ért minket akkor, pozitív és persze negatív is, de ami a leginkább megmaradt, az az, amikor egy-egy fellépés után -30 fokban kellett hazamenni a szállásunkra Finnországban. (nevet)

- Milyen módon alakult ki a jazzrockosabb és a populárisabb repertoár? Ez a kettősség a hetvenes évek közepén erősen jellemezte a zenekart.

- Jazzrockot sokáig nem akartuk feladni, de az Okosabban kéne élni sikere egy új irányt mutatott és nagyobb közönséget hozott. Abban az időben egy jazzklub nem tudott eltartani egy ilyen sok fős zenekart. Kicsi kis klubokban játszottunk akkoriban, ha viccesen akarnám az akkori helyzetet leírni, azt mondhatnám, ha bement a zenekar, a közönségnek már nem volt hely! (nevet) Sokáig jártuk a jazzfesztiválokat, számos hazai és nemzetközi díjat is elnyertünk, de mégis, mindezek ellenére, a másik út volt a sikerhez vezető út.

- Nagy József trombitás svájci disszidálása egy ideig itthon büntetést rótt a zenekarra, de utána viszonylag gyorsan mehettek újra vendéglátózni, hogyan sikerül meggyőzni a hivatalnokokat, hogy nem lesz több disszidálás?

- Szerencsére ez nem volt annyira nehéz, mint ahogy kívülről látszódhat, mert nem tőlünk disszidált, így nem okozott nagyobb problémát.

- Már az 1974-es Okosabban kéne élni is sikeres dal lett, az 1975-ös Nehéz a boldogságtól búcsút venni meg aztán hatalmas országos sláger, hogyhogy három év múlva jelent csak meg a bemutatkozó nagylemez? Az ilyen sikerek után az lenne nyilvánvaló egy kiadó részéről, hogy nagylemez, de azonnal!

- Tulajdonképpen ez volt a büntetés. Így csak három darab nagylemezjelenehettt meg, de a közönség mindegyiket 100 ezer példányban vásárlásával bizonyította, hogy jó úton járunk.

- Kraft Tamás Stage Pass című könyvében elmeséli, hogy önökkel vendéglátózott Finnországban 1977-ben és átugrottak Stockholmba, ahol többek között megnézték a Sex Pistols koncertjét is. Meséljen kicsit, milyen élmény volt a híres punkbanda?

- Nem csak őket láttuk, hanem a zseniális Frank Zappát is. Abban a lokálban játszottunk ahol előttünk a Blood, Sweat & Tears, úgyhogy őket is hallhattuk élőben játszani!

ÍGY LÁTTA AZ APOSTOL A SEX PISTOLS-T SVÉDORSZÁGBAN!

- Ugyanebben a könyvben szerepel, hogy a Star Wars című filmet is megnézték aznap, erről milyen emlékei vannak? Volt annyira megragadó, hogy megnézze a most karácsonykor érkező új epizódot a sorozatból?

- Lenyűgöző volt a film, óriási hatással volt rám az élmény! Természetes, hogy idén is megnézem! (mosolyog)

- Kik voltak hatással önökre zeneileg az 1978-as A létrán és az 1980-as 2. - Vágyak albumok idején? Az olyan kortárs softrockos zenekarok, mint a Supertramp vagy a Chicago például jelentettek inspirációt?

- Igen, persze. Természetes, hogy inspirál egy világhírű zenekar! A mai napig rengeteg ismert és mások által kevésbé ismert zenét hallgatok, feltölt és mind a mai napig inspirál, ha valami olyat hallok.

- 1980-ban az akkori nevén Egyesült Arab Emirátusokban is vendéglátóztak. Hogyan jutottak ki oda? Milyen helyeken léptek fel? Milyen emlékeket őriz az arab világról?

- Mint mondtam, az Interkoncert szervezésében voltunk kint, egy helyi lokálban játszottunk. Fantasztikus viliág, utánozhatatlan élmény! Most is egy lenyűgöző élmény lehet annak, aki először jár ott hazánkból, még talán másodszorra is, (nevet) de akkoriban még inkább egy akkor még elképzelhetetlen világba jutottunk. Életre szóló élmény volt!

- A nyolcvanas évek elején a Rockszínháznak lettek állandó zenekara, majd egyre inkább a színházi zene felé kanyarodtak. Mik a fő különbségek a popzenei színtér és a színház világa között?

- Igen, egy nagyon kedves felkérésnek eleget téve az akkor induló Rockszínházban játszhattunk, ami valamilyen szinten mind a mai napig megmaradt, hiszen az Apostol együttes tagjai ma is neves fővárosi színházakban játszanak, ha nem mi állunk éppen a színpadon! Rengeteg különbség van a két zenei világ között, legfontosabb talán az, hogy míg a saját dalokkal a popzenében azt csinálunk amit akarunk, tehát van akár improvizációra is lehetőség, addig a színházi közegben ez a fajta szabadság nem létezik. Ott valaki más szerzeményét, az ő gondolatait hűen követve kell előadni. A Rockszínházban zenekar a zenekari árokban játszott az összes akkori nagy musicalben én meg a színpadon próbálkoztam színész lenni. Sokat köszönve az akkori kollégáknak, sokat tanultunk a színház világából.


- Az összes fontos korabeli rockszínházas musicallemezen (Sztárcsinálok, Evita, Jézus Krisztus Szupersztár stb.) a zenekar játszott, nem gondoltak arra, hogy az Apostol dalait is elvigyék ebbe a zenei irányba? Azt többször is nyilatkozták, hogy a nyolcvanas évek közepére belefáradtak abba, hogy slágerzenéjüket állandó támadások érték, főleg a kritika részéről, annak ellenére is, hogy mennyire népszerű volt a zenekar. Egy ilyen irányváltás ötlete nem merült fel akkoriban?

- Bár valóban sok alaptalan és számunkra meglepő kritika érte a zenekart, ekkora váltáson nem gondolkoztunk. Cserébe megleptük az Apostol rajongókat és a musical rajongókat is, mikor elkészítettük a Halld a szívek dallamát című musicalt. A soproni Petőfi Színház állította színpadra, elhangzik benne tizennyolc jól ismert Apostol-sláger, és a darab végén mi magunk is megjelenünk a színpadon! S bár, mint említettem más a színház és más a koncert, azért már újra  motoszkál a következő színpadi darab gondolata bennünk.

- Nagyjából egy időben indultak a ZZ Toppal, de az önök együttesében sokkal több szakáll volt. Gondoltak arra, hogy beperelik az amerikaiakat imidzslopás miatt? A kérdés persze nem komoly, de a megjelenés mégiscsak fontos kérdés egy zenekar esetében.

- A 70-es években a televízióba csak a szép emberek kerülhettek képernyőre. Mivel én nem voltam olyan szép, így karakteresnek kellett lennem. Így hát kitalálta a zenekarom, hogy ha már úgy is énekeltem akkoriban Demis Roussos-nótákat, és abban az időben ugye ő is kalapot hordott, akkor legyen nekem is kalapom. Próbálkoztam sok színnel, pirossal, kékkel, feketével míg végleg a fehér mellett döntöttem. A szakáll ötletnek nagyon örültem, nem kellett többet borotválkoznom. A ZZ Top zenekar teljesen más stílus és más szakáll. Az övék nagyon hosszú és ha ráfekszik az ember, nagyon fáj. (nevet)

- Okosabban kéne élni – mondta első nagy slágerük címe. Mi volt az, amit a zenekar negyvenöt éves karrierje során a leginkább megtanult és ezáltal ma már okosabban él?

- Bármennyire is nyilvánvaló a gondolat, hogy szeressük egymást és figyeljünk egymásra, mert az élet rövid, mégis ezt tudnám mondani. Annyira tudjuk, hogy így kell élni, hogy elfelejtünk így élni és csak a váratlan veszteségek világítanak rá, hogy megint mennyi lehetőséget szalasztottunk el. Aztán persze egy rövid és tudatos időszak után megint elfelejtjük. Ezt kellene megtanulni, hogy igenis nekünk fontos az, ha oda tudunk fordulni a másikhoz és igenis merjünk megbámulni egy csillagot!

interjú: Dömötör Endre

az Apostol december 8-án, kedden tartja 45. születésnapi koncertjét a SYMA-csarnokban, Facebook-eseményoldal

a zenekar első kislemeze, A cirkuszi kikiáltó az 1978-as első lemezen újravett változatban: 

Okosabban kéne élni: