A nulla tízes évtized elején beütött hazai jövőbeat-produceri nemzedék egyik jeles - és hosszabb időre külföldre (Németországba és az Egyesült Államokba) szakadt – tagja, DNte december 2-án jön ki új EP-vel egy lipcsei kiadónál, ez jó alkalmat adott, hogy végigzongorázzuk az eddigi zenei útját.
- Mik alapozták meg a zenei fejlődésed, milyen zenéken nőttél fel?
- Nagyon sok oldalról jöttek a behatások, édesanyám klasszikus zene és Queen imádata mellett édesapám soul/funk/rock vonala azért erősen befolyásolta a zenei ízlésem, napi rutin volt a Pink Floyd, a Led Zeppelin és a Jackson 5 hallgatása. Később jött a rave és megvolt a "punk" korszak is természetesen, innen jutottam el a Yo! MTV Raps műsorokig, abból már egyértelmű módon következett a Golden Age hiphop, majd J Dilla ritmusai és a modern elektronika.
- Tizenévesen kezdtél el zenét készíteni, minek a hatására, milyen indíttatásból?
- A nagy hiphopkorszakomban én is próbálkoztam a szövegírással, de valahogy nem találtam olyan zenéket, amikre úgy isten igazából szövegeltem volna, így elkezdtem megtanulni a beatírást. Később pedig odáig jutottam, hogy ráfeküdtem a zongorára, mert elkezdtek érdekelni más irányzatok. De egy idő után túl kötöttnek éreztem a szövegelést, így eltolódott a hangsúly a zene felé, majd a szöveg teljesen elmaradt, mivel egyre jobban érződött, hogy a zene nyelvén sokkal jobban ki tudom fejezni a gondolataim, hangulataim, érzéseim. Mostani füllel hallgatva ezek a zenék természetesen nagyrészt vállalhatatlanok voltak, de ahogy fejlődtem, azok minősége is változott, és hát folyamatosan változik.
- Zenei téren kik inspiráltak, kik voltak példaképek az induláskor?
- Mindenféleképpen megemlíteném Bonobo korai munkásságát, a Ketto című daltól a mai napig feláll a kezemen a szőr, annyira magával ragad a maga sötét hangulatával. De J Dilla Fall In Love-járól, a Pharcyde Runnin'-jától, vagy Prince zenéjéről is órákat tudnék beszélni, neki főleg a Controversy dala szed szét a maga feszült ritmusával, annyira jó. De példaképp Jamiroquai is a mai napig a sajátos sokszínűségével. Ha azt az oldalát nézem, hogy a hiphopból kik voltak az istenek a kezdetekkor, akkor J Dilla mellett nem hagyhatom ki Hi-Tek, RZA, a N.E.R.D. és a Roots munkásságát.
- Néhány éve a wonky-hoz soroltunk, te mit mondasz most, milyen stílusba illeszkedsz?
- Azt érzem, hogy talán nehéz megmondani egész pontosan, milyen címke alá tartoznak a dalaim, mert rengeteg elem megtalálható bennük különböző stílusokból, de a zeném gerincét a wonky-hiphop-electro hármas adja.
- Az élő hangszeres megszólalást ötvözöd a szintetikus hangzásokkal - ez tudatos elhatározásból ered, vagy így alakult?
- Igazából ez így magától jött, mármint amikor próbálgattam dolgokat, ez lett az, ami leginkább megmaradt az évek során, szóval úgy gondolom, hogy ez a sok tanult és tapasztalt dolog egyvelege, ami ciklikusan ismétlődik/megjelenik a zeneiségemben. De nem úgy, hogy akkor most írjunk ilyet, hanem ez alapból benne van, szóval nem mondanám azt, hogy ez tudatos, inkább ez egy ilyen sajátossága, ahogy kifejezem a gondolataim a zene nyelvén.
- A zenéd inkább ütemközpontú, ami persze részint műfaji sajátosság, de az, hogy visszafogottan használod a dallamokat koncepció, vagy idegenkedés eredménye?
- Nem nagyon szeretem a csicsás dallamközpontú dolgokat, úgy érzem, hogy a kellő finomsággal pont jó időben és helyen elhelyezett apró dallamok, amelyek egy nagyobb koncepció részei kifejezőbbek, mint egy ismétlődő agyonhasznált dallam, ami megfogja a hallgatót, de nincs mögötte semmi komolyabb, ami értéket teremtene. Számomra sosem az egynyári sláger volt a cél, szerintem a zenében ennél jóval több van, mármint nincs semmi baj azzal, hogy ha valaki erre vágyik, csak zenészként ezt érdemes már az elején tisztázni önmagunkban.
- Szinte csak instrumentális zenét készítesz - miért? Énekesek, mc-k nálad kizárva?
- Azért nem kizárólag instrumentális zenéket készítek, voltak remixek, amikben énekesekkel dolgoztam együtt és a Moments EP-m egyik dalát is kifejezetten egy angol énekes, Mechanical Elephant hangjához írtam, csak nálam nagyon fontos az, hogy megfogjon annyira az énekes, hogy inspiráljon, vagy eszembe jusson egy projekt esetében. A közeljövőben egyébként várhatók közös dalok énekesekkel.
- Két fő jellemzője a zenédnek a melankolikus, szemlélődő, introspektív hangulat, illetve a játékosság, a humor. Mennyire igazak ezek rád, illetve mennyire van benne a te személyiséged a zenédben?
- Kicsit egyszerűen megfogalmazva, én azt gondolom, hogy ami körülöttünk van, az a belsőnk egy kivetülése, egyfajta tükre annak, és az életben felmerülő nehézségeket érdemes talán kellő humorral fogadni, tehát teljesen igaz a fentebbi állítás. Teljesen benne van a személyiségem, sőt az életem a zenémben, például az új EP-n két dalt is egy lány inspirált.
- Mennyire akarsz "mélyre menni" a zenéddel?
- Igazából nem szeretném megváltani a világot, legalábbis másnak a világát biztos nem, csak a sajátomét. A zenén keresztül dolgozok fel különböző behatásokat, impulzusokat is, amik inspirálnak az alkotásra. Számomra az önmegismerés, a spiritualitás mind a valóság felfogásának egy eszköze. Örülök, ha a hallgató a saját életében felmerülő nehézségekre bátrabban mer fellépni a zeném segítségével, de nem ilyen szándékkal írom a dalaimat. Mindig is magával ragadott a folyamat, hogy ér sok impulzus, amikből létrejön egy dal, ami majd később fizikai formában – vinlyen - testet ölt, ezt a hallgató megveszi és ez aztán kézzel meg nem fogható értéket ad az ö életében.
- A hangzásod minden megjelenéseddel alakul, finomodik, de vannak állandó elemei (pl. a videojáték-hangok). Sikerült szerinted kialakítani egy sajátos, jól felismerhető DNte-hangzást, illetve fontos a számodra, hogy ez meglegyen?
- Amikor elkezdtem zongorán tanulni, akkor a zongoratanárom folyamatosan mondta, hogy egyetlen dolog számít, a saját stílus kialakítása. Sokat kísérleteztem, amíg elértem azt, hogy ha valaki meghallgat tőlem két dalt, akkor felismerhető legyen a hangzás, vagy legalábbis felmerüljön benne, hogy a két dal szerzője ugyanaz az ember. Ez azért volt annyira nehéz, mert a megfelelési kényszer nagyon erősen az emberekbe van nevelve, így xy azért ír olyan dalt, mert azt jobban elfogadják, mármint éppen trendi, és nem azért, mert úgy és olyan formában tudja kifejezni leginkább önmagát.
- Követed az aktuális trendeket, beépülnek ezek a zenédbe? Milyen újabb hatások értek?
- Persze, nyomon követem, fontos számomra, hogy más zenei kontextusokat is megismerjek, mint a futire bass / future beats irányok, és amivel azonosulni tudok, azt hitelesen be tudjam építeni a zenéimbe. Ettől lesz sokszínű valami (nevet).
- Hogyan változott a kezdetek óta a zeneszerzéshez való hozzáállásod, a zenealkotási metódusod?
- Igazából már nincs bennem kényszeresség, talán ez a legfontosabb. Maga a zeneszerzési/zeneírási folyamat annyiban változott, hogy most már próbálok napi 4-6 órát ezzel tölteni, ha nem is épp aktív zenéléssel, akkor is a képességeim fejlesztésével – de ha nem is jön össze, akkor sincs bennem rossz érzés.
- Zeneileg milyen új utakat szeretnél kipróbálni a jövőben?
- Írtam már filmzenét, és most egy színházi darab zenéjén dolgozom. Nyitott vagyok ebbe az irányba, mivel érdekel, hogy a kép és a zene együtt miként tud egy újabb és mélyebb értelmezést adni valaminek.
interjú: Forrai Krisztián
nyitókép: Losography