Saját elméje börtönébe zárva – Tíz éve mutatták be a Nyughatatlant

2015.11.18. 19:30, rerecorder

6_6.jpg

A Johnny Cash önéletrajzán alapuló Nyughatatlan című film egyike a jobban sikerült zenés életrajzi alkotásoknak, ráadásul az eddigi egyetlen játékfilm, amely a zenészlegenda életét dolgozza fel. Ma tíz éve, 2005. november 18-án mutatták be a mozikban - visszatekintés.

4_10.jpgA film ugyan főleg Cash és a countryénekesnő, June Carter viszontagságos szerelmi sztoriját teszi a középpontba, a legjobb momentumok talán mégis azok, amelyek az ötvenes évek Amerikájának zenei színterét keltik életre és amelyek rávilágítanak a hihetetlen népszerűséget kiváltó Cash-dalok hátterére. Kiemelkednek például azok a részek, amelyek a legendás Sun kiadó turnékaravánjának életébe engednek bepillantást. June Carter dögös countryt nyom, Elvis rángatja a csípőjét, ráncolja a homlokát és kokainnal kínálja a még pályakezdő Cash-t a színfalak mögött, Jerry Lee Lewis pedig kijelenti, hogy mind a pokolra fognak kerülni a dalokért, amiket énekelnek – közben jönnek egymás után az ugratások és kiadó csillagai helyenként szívmelengető módon tisztelik és támogatják egymást.


AZ ÖTVENES ÉVEK ZENÉJÉNEK FELDOLGOZÁSAKOR ÍRTUNK PERSZE CASH-RŐL IS.

2_12.jpgAztán ott van a jelenet, amelyben Cash zenekarával, a Tennesse Two-val éppen meghallgatáson van a Sun kiadó tulajdonosánál, Sam Phillips-nél, aki meglehetősen fanyalogva fogadja Cash-ék gospeljét. Phillips mini szónoklata a siker titkáról, amelynek hatására Cash előadja neki az aztán legendássá váló Folsom Prison Blues-t, egészen libabőröztető. („Ha tudnád, hogy meg fogsz halni és már csak arra lenne időd, hogy egyetlen dalt játssz el, egy olyat ami összefoglal téged, és ami tudatja Istennel, mit gondolsz a korról, amiben élsz, akkor mit énekelnél? Mert ez az a dal, amit az emberek hallani akarnak. Ez az a dal, ami tényleg megmenti az embereket.”)

A fekete ruhás dalnok életének korai szakaszára koncentráló sztori középpontjából, a Carter-Cash románcból is a zenés részek, nevezetesen a duettek azok, amelyek az összes többi jelenetnél szebben mutatják be a két embert összetartó speciális köteléket. A legendás Jackson, vagy a Bob Dylan-féle Ain’t Me Babe vászonra emelése gyönyörűen illusztrálja, hogy June és Johnny úgy profitáltak egymás iránti érzéseikből, hogy azokat dalba öntve a közönség szórakoztatásának szolgálatába állították. Hatalmas plusz, hogy a két főszerepet játszó színész, Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon maguk énekelték fel a filmben hallható dalokat, méghozzá hibátlanul.


NÉZEGESS GYÖNYÖRŰ ÉS RITKA FOTÓKAT JOHNNY CASH-RŐL.

1_13.jpgA film – és talán Cash munkásságának – csúcspontja azonban vitathatatlanul a Folsom börtönben adott koncert. Cash, aki saját elméje börtönének lakójaként élte az életét, valami különös, megmagyarázhatatlan szimpátiát érzett a fegyházakban fogvatartottak iránt és dalaiban visszatérő téma a rabság, a letartóztatás és a bűntények elkövetése. A börtönkoncertet a rabok műhelyében látható fűrész motívuma vezeti fel, amely Cash-t a bátyja gyerekkorában történt borzalmas balesetére emlékezteti. Ez a motívum egyrészt keretbe foglalja a filmet, másrészt magyarázatot ad arra, hogy Cash miért érzi a soha nem múló bűntudatot, azt, hogy miért „nem lehet szabad.” Az, ahogyan a zenész szemmel láthatóan ebben a közegben van igazán elemében, ahogyan tisztelettel és empátiával beszél a rabokhoz, majd elnyomja nekik a Cocaine Blues-t – és ezzel mondhatni, megcsinálja a napjukat –  egy olyan momentum, amiért érdemes volt ezt a filmet elkészíteni.

5_7.jpgJoaquin Phoenix szinte tökéletes választás volt Cash szerepére – nem elég, hogy nagyszerűen hozza a részleteket, a legendás koncertnyitó beköszönést, a „Hello, a nevem Johnny Cash-t”, a mély basszusbaritont, a sajátos, csak rá jellemző gitárpengetést és személyéből áradó különös és intenzív szenvedélyt, de számos hasonlóság is van köztük. Phoenix ugyanúgy elvesztette a bátyját (amikor a filmbeli bátyjáról, Jackről beszél, szinte látni az arcán, hogy közben saját testvérére, a herointúladagolásban tragikusan fiatalon elhunyt River Phoenixre gondol) és egy kicsit olyan megkínzott, lázadó lélek, mint Cash. Mégis, a nézőnek lehet valami kis hiányérzete, mintha teljes egészében mégsem tudná átadni a zenész személyiségének azt a mérhetetlen komplexitását, amelyet Cash önéletrajza sugall. A nagy meglepetés a June-t játszó Reese Witherspoon, aki nem csak részleteiben, de egészében is tökéletesen hozza a vagány, gyönyörű és tehetséges énekesnőt, aki fütyülve a kor konvencióira, többször házasodik, listavezető popsztár férfiakkal turnézik és közben kemény kézzel tartja kordában Cash kicsapongásait.

A Nyughatatlan annak ellenére, hogy át van nyomva a szokásos Hoollywood-szűrőn, és ezzel helyenként kissé sterillé és sablonossá válik, egy jól sikerült film, amely így is elegendő lélekhez szóló, erős elemet tartalmaz ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.

Katona Eszter


a film előzetese: 


és öt jelenet a Nyughatatlanból: 

https://recorder.blog.hu/2015/11/18/sajat_elmeje_bortonebe_zarva_tiz_eve_mutattak_be_a_nyughatatlant
Saját elméje börtönébe zárva – Tíz éve mutatták be a Nyughatatlant

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr838089378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.