Kifinomult őrület – Shining-koncertbeszámoló

2015.11.11. 12:25, subrecorder

12232660_941913535888681_6627011484745012408_o.jpg

A norvég Shining 15 évvel ezelőtt dzsesszkvartettként indult, azóta szépen lassan átvedlettek egy indusztriális metálzenekarrá. Alig egy hetes friss lemezükkel, karrierjük csúcsán érkeztek az A38-ra, ahol megmutatták, hogy a szaxofonszóló a világ legmenőbb dolga is lehet.

A Shiningnak (nem összetévesztendő a hasonló nevű svéd black metal csapattal) az évek során 13 különböző zenész volt tagja a frontember Jørgen Munkeby-n (nyitóképünkön) kívül, és körülbelül ennyi változáson ment át a zenekar is, míg eljutottak mostani, talán végleges stílusukhoz. Kezdetben egy teljesen átlagos dzsesszformációról beszélhettünk, aztán a szaxofonos Munkeby szépen lassan egyre több elemet szúrt be zenéjébe a gyerekkora óta rajongási tárgyként tisztelt metálból.

12189225_941913472555354_3661586765850450296_o.jpgAz In The Kingdom Of Kitsch You Will Be A Monster (2005) és a Grindstone (2007) lemezeken még inkább kísérleti szinten jöttek be a keményebb részek, a nagy változás a 2010-es Blackjazz című albumon következett be. Mint arra elnevezéséből következtetni is lehet, az akkori tagoknak itt sikerült megtalálnia dzsessz és a metál tökéletes egyvelegét, hangszeresen az utóbbihoz, míg dalstruktúrában az előbbihez közelítve. Ez a kiadvány aztán meglepően nagy nemzetközi népszerűséget is hozott Munkeby csapatának, amelyre három évvel később, 2013-ban a One One One-nal válaszoltak, egy végtelenségig lecsupaszított, populista indusztriális metállemezzel. Az új rajongók száma tovább nőtt, a régiek közül viszont jó páran csalódtak is az anyagban, mondván kis túlzással már semmi nem különbözteti meg a zenekart mondjuk a Nine Inch Nails-től. Az alig két hetes új Shining-album, az International Blackjazz Society azért különleges darab, és azért talán Munkeby eddigi legjobb munkája, mert sikeresen viszi tovább az előző lemez stílusát, miközben azért vissza-visszatekint a csapat korábbi kiadványai felé is.

Ezt a lemezt jött bemutatni hazánkba a Shining, idén már másodszor. Márciusban Devin Townsend előzenekaraként érkeztek, ezúttal az este fő fogásaként és be is bizonyították, hogy bőven méltók egy saját estre, sőt, hogy az utóbbi években nagy népszerűséget szerző skandináv keményzenei formációk közül is a legérdekesebbek között vannak. Munkeby részletekre való kínos ügyelése már a koncert előtt is megmutatkozott, a frontember még akkor is a hangszereket vizsgálta/hangolta tökéletesre, mikor a többiek már rég a backstage-ben készültek a színpadra lépésre és ezzel meg is fejtettük a Shining zenéjének egyik legnagyobb erősségét. Hiába vannak dalaikban sokszor több perces instrumentális, free dzsesszes „felépítésű” részek, melyek elsőre kaotikusnak hathatnak, itt minden hangnak pontosan kitalált helye van, az őrület csak látszólagos. Éppen ezért az is pontosan annyira élvezheti élő fellépéseiket, aki csak headbangelni akar, mint aki inkább a hangszeres finomságokat keresi.


EGYÉB KONCERT- ÉS ESEMÉNYBESZÁMOLÓINK IDE KATTINTVA LESHETŐK MEG.

A koncertet jól elkülöníthető részekre osztották, mégpedig albumok alapján, ami első osztályú ötletnek bizonyult (nem is értem, miért nem csinálják ezt többen). Az elején megkaptuk a One One One 3 perces fejrázós-együtténeklős dalait, aztán a jöttek a friss lemez hosszabb, de hasonlóan kemény szerzeményei, közben pedig ügyesen beszúrva megszólalt pár szám a Blackjazzről is. Nem csak ezek közben, hanem minden egyes előadott dalnál előkerült Munkeby szaxofonja, melyre láthatólag nagy örömmel cserélte le gitárját, és tizedszerre sem váltak unalmassá a sokszor több perces szólói, sokkal inkább a koncert legkitörőbb energiájú részei voltak ezek. Ráadásul az évek során remek frontemberré is vedlett, egyrészt árad belőle a norvég sárm, viszont hidegséggel nem lehet vádolni, nem csak rajta, hanem az egész zenekaron látszott, hogy jól érzik magukat és még az is őszintének tűnt, mikor azt mondták, hogy egész Európában ez a kedvenc városuk és közönségük. Gyakorlatilag mindenki elégedetten távozhatott a koncertről, bármelyik Shiningot is akarta hallani, ez a fellépés pedig csak még kíváncsibbá tett azzal kapcsolatban, hogy vajon mire számíthatunk tőlük legközelebb lemezen. Jöhetnének harmadszor is!

beszámoló: Mika László
fotó: Bregó Krisztián, A38


Az A38-as koncert setlistje:

I Won't Forget
The One Inside
Fisheye
My Dying Drive
House Of Control
HEALTER SKELTER
The Last Stand
Last Day
Thousand Eyes
Burn It All
Need

ráadás:

The Madness And The Damage Done


A zenekar igen látványos friss klipje:


egy két éves koncert, a számlista első fele ugyan ez volt most is:

Címkék: a38 shining
https://recorder.blog.hu/2015/11/11/kifinomult_orulet_shining-koncertbeszamolo
Kifinomult őrület – Shining-koncertbeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr818068704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása