Végtelen lehetőségek a horizonton – 1995 2. rész: pop és rock

2015.10.22. 14:30, rerecorder

1995_08_12_misc_nme_blurvsoasis_p1_72.jpg

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben négy éve 1991-re, három éve 1992-re, két 1993-ra , tavaly 1994-re csévéltünk vissza, a Recorder friss, harminchatodik számának fókusztémájával pedig 1995-re - visszamenni 1995-be azt jelenti, hogy stábunk jó része egyik kedvenc évére tekinthet vissza, meg azt, hogy a popzene egyik legoptimistább időszakára, amikor burjánzottak az új stílusok az elektronikus zenében, Angliából szétterjedt a britpopláz és a lehetőségek tárháza végtelennek tűnt a popban. Lesz majd összefoglaló az év műfaji trendjeiről, az 1995-ös hazai történésekről, listázzuk az év legjobb albumait, ciki és menő slágereit - sőt bulizni is hívunk mindenkit 1995 popzenéjére. Évösszefoglalónk kronologikus idővonala után íme '95 fontosabb pop- és rockzenei trendjei.

Mainstream pop és rock

Bár nem volt annyira forradalmi év 1995 (az újítások, a zsánerindító lemezek nagyobb számban 1994-et jellemezték), de a forradalom utáni tenni akarás, a színterek pezsgése és a stílusok látványos fejlődése okán a nagyon fontos popzenei évek közé sorolandó. A zseniális 1991 után 1992 váratlan mélypont volt, és ha 1993-at a felívelés, 1994-et pedig a robbanás jellemezte, akkor 1995-ben egyszerűen helyükön voltak a dolgok és minden jól haladt a maga útján. Eleve ismét nőttek a zeneipar éves bevételei (a trend egy 1997-es visszaesés mellett 2000-ben ér majd tetőpontra), a cd-korszak kezdett csúcsra járni, már több mint háromszor annyi fogyott a hanghordozóból, mint kazettákból – a vinylről meg ne is beszéljünk, ez az első év, amikor úgy tud valaki listavezető lenni, hogy csillogó fekete lemezen ki sem adja dalát.

340.jpgA nagy globális trendek még ebben az évben is Nagy-Britannia felé billentik a mérleg nyelvét Amerikával szemben, hiszen míg utóbbi a posztgrunge-dzsal (Smashing Pumpkins) próbált a rockzene fősodorba integrálódását követően is izgalmas maradni, előbbiben tombolt a britpopláz, gombamód szaporodtak a zenekarok és a nagy számok törvénye alapján akadt sok jó is közöttük. Eleve a sajtó által táplált Oasis-Blur versengésről szólt az év, de közben a fürgébb Supergrass (balra) majdnem ellopta előlük a show-t (a nyáron megjelent debütlemez három hétig volt No.1, annyi ideig, mint a két nagyé később együttvéve). A koronát viszont ténylegesen el is lopta valaki, mégpedig a Pulp, amely gigaslágerei (Common People, Disco 2000) és Glastonbury-n tomboló sikerrel abszolvált headline-beugrása (a Stone Roses helyett, jelképes) után letette az év albumát is ősszel. De rajtuk és a sokszínű, sokszor tényleg izgalmas derékhadon (Boo Radleys, Elastica, Echobelly, Salad, Drugstore, Baby Bird és a kismillió többi) túl is egyre csak jöttek a menő rocklemezek, a Radiohead The Bends-e pedig már konkrétan előre is jelezte a britpop utáni paradigmaváltást (aztán: The Verve, Teenage Fanclub, The Charlatans).

pj_harvey_c3332a064f24cc6151821b583baee51.jpgMint ahogyan jó három éve Amerikában áttört a Nirvana és a grunge, úgy most Angliában is az indie lett a mainstream. Örvendetes, hogy az előző évek Riot grrrl rockerei után a popzenében is kezdték érvényesíteni hangjukat az erős nők, Alanis Morissette egyenesen végigsöpörte a világot dühös poplemezével, de Björk és PJ Harvey (jobbra) szintén nagyot ment. A Green Day és az Offspring után a Rancid szította tovább a poppunk tüzét, de a No Doubt a skapunkot is fősodor-kompatibilissé tette, a Garbage pedig csendben megmutatta, amivel már évek óta hiába kísérleteztek mások, hogy hogyan is kell hatásosan groove-osítani, dance-esíteni a rockot – trenddiktáló a cím nélküli debüt (de itt kell megemlíteni Ruby hasonló kísérleteit is). Persze itt is, ott is megvolt a szokásos rádiópop, nagyon mentek a boybandek, r&b-ben épp a new jack swing utáni szuperszoft és a még erősebb hiphop-befolyás volt a két divat, maga a hiphop egy-két slágerrel (Coolio, 2Pac, Notorious B.I.G.) ott volt az év uralkodó kislemezei között, de még a dancehall is mindig népszerű volt (Shaggy, Diana King). Ha a listákon még nem is feltétlenül látszott, de az elektronikus zene is elérte a legszélesebb közönség küszöbét (Leftfield, The Chemical Brothers, Prodigy), Európán pedig végképp úrrá lett az eurodiszkóláz.

1994 LEGFŐBB POPZENEI TRENDJEI EZEK VOLTAK.

Indie

pf2.jpgDe ahhoz, hogy 1995 tényleg színes legyen, kellettek a kisebb zsánerek, az elkalandozó előadók és egyéniségek is. Hogy mindjárt a legnagyobbal kezdjük, hosszú szünet után egy szokatlan, mindenhonnan kilógó, de letaglózó hatású lemezzel tért vissza Scott Walker. Zajlott egy – ekkor még – földalatti neopszichedelikus mozgolódás is, a következő évek meghatározó zenekarai közül a három nagy egyedül ebben az évben adott ki mind nagylemezt, és mind átmeneti, de már lenyűgöző fázisában volt. A Flaming Lips kezd monumentális lenni, testvérzenekara, a Mercury Rev megszelídülni, brit rokonuk, a Spiritualized pedig – ekkor Spiritualized Electric Mainline (balra) néven – borzasztóan elszállni (és folkosabb wales-i unokatesójuk, a Gorky’s Zygotic Mynci is csúcsformát mutat). A kimúló shoegaze-ből a Slowdive egy minimalista, dreampopos irányváltással lép le, a sehova nem sorolható kamara- és barokkpopos Tindersticks példát mutat mívességből (nagyzenekarral közös koncertjük az év egyik eseménye Angliában), a Dubstar pedig cuki szintipoppal lopja be a mi szívünkbe is magát és Angliában rajtuk kívül még nagyon megy a huligánattitűd (a Collapsed Lungs a hiphop felől, a részben ex-Happy Mondays-osokból alakult Black Grape a dance-rock fúzió irányából bunkóskodik).


FRISS MERCURY REV-INTERJÚNKBAN IS SZÓ ESIK AZ 1995-ÖS ALBUMRÓL, NEM IS MELLÉKES SZAVAK!

smithxotop2.jpgAz öregek közül virgonc az újra elszálló Julian Cope, a britpop keresztapjaként megdicsőülő Paul Weller (aki az év legjobb válogatáslemezén, a jugoszláviai háború áldozatait támogató Helpen örökbefogadottjaival, az Oasis-szel dolgozik), de a grunge-nál hasonló keresztapai titulust betöltő Neil Young is (aki meg a Pearl Jammel ad ki közös albumot). Ő vezet át minket Amerikába, ahol a borzasztó erős az alt-country (Son Volt, Wilco, The Jayhawks, Emmylou Harris, de még Bruce Springsteen is akusztikus lemezzel jelentkezik, sőt újság is indul a stílusról), a szomorú lo-fi dalszerzők közül gyönyörűen mutatkozik be a Sparklehorse, a Red House Painters elkészíti utolsó jó albumát, Elliott Smith (jobbra) pedig halad afelé, hogy generációja egyik meghatározó csendes hangja legyen, de a gitáros-énekesek közül remekel még Ron Sexsmith és Ben Harper is (sőt a zongorás Ben Folds is idesorolható).

Az amerikai gitárzenei tabló színes: a Palace Music-kal egyre ismertebb lesz Bonnie Prince Billy, a Fugazi a poszthardcore csúcsán, a Rocket From The Crypt punk&rollozik, a Weezer-mellékprojekt The Rentals a powerpopba lehel életet, a Yo La Tengo, a Pavement és a Guided By Voices pedig a helyi indierock trónján csücsülnek. Európából leginkább az új német gitárzenei hullám erős (Tocotronic, Blumfeld), de a svéd bohó Whale és elegáns Cardigans is betörnek a világpiacra.


Dömötör Endre


1993 FŐBB POPZENEI TRENDJEI PEDIG EZEK VOLTAK.

1995 legkelendőbb nagylemezei (millió)

Top 10, USA

  1. Hootie And The Blowfish: Cracked Rear View (7m)
  2. TLC: CrazySexyCool (4.8m)
  3. Alanis Morissette: Jagged Little Pill (4,6m)
  4. Mariah Carey: Daydream (4,5m)
  5. Garth Brooks: Hits (4,4m)
  6. Live: Throwing Copper (4,2m)
  7. Boyz II Men: II (4,1m)
  8. The Beatles: Anthology 1 (4m)
  9. Eagles: Hell Freezes Over (4m)
  10. Shania Twain: The Woman In Me (4m)

Top 10, UK

  1. Robson & Jerome: Robson & Jerome (2m)
  2. Oasis: (What’s The Story) Morning Glory? (1,8m)
  3. Celine Dion: The Colour Of My Love (1,7m)
  4. Simply Red: Life (1,5m)
  5. Michael Jackson: HIStory (1,4m)
  6. Paul Weller: Stanley Road (1,3m)
  7. Queen: Made In Heaven (1,1m)
  8. Blur: The Great Escape (1m)
  9. Wet Wet Wet: Picture This (0,9m)
  10. Pulp: Different Class (0,9m)
Címkék: magazin 1995 rec036
https://recorder.blog.hu/2015/10/22/vegtelen_lehetosegek_a_horizonton_1995_2_resz_pop_es_rock
Végtelen lehetőségek a horizonton – 1995 2. rész: pop és rock

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1008012211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.