„Megérinteni olyan embereket, akik tök egyedül érzik magukat” – Bátorfi Attila (Tér-Idő-interjú)

2015.10.20. 11:30, rerecorder

ter-ido.jpg

A magyar zenetörténetben ugyan sok olyan előadó akadt, aki nem készíthetett lemezt, olyan viszont már kevesebb, amelyiknek elkészült egy lemezanyaga és az valamilyen oknál fogva mégsem jelenhetett meg. A kilencvenes évek elején S-Modell- és Üllői Úti Fuck-tagokból alakult Tér-Idő ilyen zenekar, hiszen 1994-ben felvették Lépd át című lemezüket, de az éppen akkor széteső formáció már nem tudta kiadni azt. A remek anyag azonban fű alatt kivívott magának egy kisebb kultstátuszt és készítése után több mint húsz évvel most mégis megjelent, főképp mert máig érvényes, erős hatású. A lemez kiadása mellé újjá is alakult a Tér-Idő és október 24-én, az A38-on mutatják be élőben az anyagot. A gödöllői zenekarvezetővel, Bátorfi Attila (nyitóképen balra) dalszerző-énekes-gitárossal beszélgettünk.

- Milyen előzményei voltak a Tér-Időnek, amikor 1991-ben megalakult a zenekar?

- A történetünk visszakanyarodik a néhai S-Modell zenekarhoz, amiben Gilián Gábor, a későbbi dobosunk dobolt. Én pedig pubertáskoromban lejártam hozzájuk a próbákra és úgy alakult, hogy basszusgitárosként közre is tudtam működni egy időben. Ezután alapítottam meg Gáborral a Tér-Időt. Ő ajánlotta basszusgitárosnak Philipp Lacit basszusgitárosnak, aki akkor az Üllői Úti Fuckban zenélt. Igazából ez a trió volt a váza a zenekarnak, a billentyűsök állandóan cserélődtek. Négy erős, küzdelmes év munkájának az eredménye lett ez az album, ami most, húsz évvel később jelent meg.


terido_reg.jpg- Hogyan jutottatok el a lemezanyag felvételéig? Kikkel koncerteztetek?

- Sok fellépésünk volt, sokféle zenekarokkal, a Pál Utcai Fiúk, Tankcsapda, Kispál voltak a felkapott zenekarok akkoriban, mi persze csak kortársak és nem versenytársak voltunk. Bár már akkoriban is kerestek meg minket menedzserek, volt érdeklődés a zenekar iránt, de talán én akkoriban még túlgondolkodtam a dolgokat. Nem akartam egy állandó lemez-koncertkörút-körforgásba betérő zenekar tagja lenni, amelyik örökké ugyanazt játssza. Ez persze nyilván vissza is fogta a Tér-Időt. Így alakult. Mindenesetre sok bulink volt, abban az időben elég nagy ismertségre tettünk szert, de belső viszályok miatt – meg persze miattam, az említett túlgondolás miatt – nem folytattuk tovább 1994-nél. 


- Az akkori lemezfelvétel már ebben a hangulatban is készült, egyfajta
„legalább rögzítsük a repertoárunkat!” felkiáltással?

- Igen, ez a lemez tulajdonképpen az addigi négy év összegyúrt eredménye lett, még pont ennyi volt bennünk, hogy rögzítsük a dalokat és vége lett. Eddig tartotta magát a zenekar, Laci a lemezfelvétel után szállt ki. Utána még próbálkoztam egy keveset gödöllői fiatalokkal, de soha nem volt meg az az érzés, hiszen az eredeti tagok nagyon markánsak voltak, nem tudtam pótolni őket. Mert persze nem sokkal később Gilián Gabinak is sokkal jobb lehetőségei adódtak és így hamarosan teljesen le is állt a zenekar.


- Mi történt a lemezanyaggal? Kerestél kiadót akkor, hogy megjelenjen?

- Igazából pont a banda feloszlásának kezdeti stádiumában ért minket a lemezfelvétel, nagy tanácstalanság volt bennünk. A belső viszályok miatt annyira nem volt energiánk, hogy még kiadót sem nagyon tudtunk keresni. Megcsináltuk és nem történt a kész felvétellel semmi. Egy pár ember tudott róla, értékelték, majd feledés homályába került.


- A magánkiadás ötlete sem merült fel?

- Még az sem sajnos.


terido_lepd_at.jpg- Pedig a következő évben, 1995-ben felkerült róla egy dal a Metal Hammer
Demonstráció II című válogatására, és azért fű alatt volt híre az anyagnak. Én is hallottam pár évvel később.

- Volt egy kis underground elterjedése, de mi hamarabb robbantunk szét, mint hogy bármit is lehetett volna kezdeni a helyzettel. Akkor talált meg ez a fajta érdeklődés, amikor már nem ment a zenekar. Hiába próbálkoztam másokkal, nem tudott úgy megszólalni a zene, hogy érdemes legyen folytatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Szarka Joseph, akkori Hammer-újságíró volt az, aki nagyon hitt a lemezben, általa kerültünk fel a Demonstráció II-re is, és most is ő volt az, aki a Keytracks kiadó vezetőjeként mögé állt, így a mostani összeállásunk is neki köszönhető.


- A lemez – ami most már megjelent, bárki hallhatja – nagyon markáns lenyomata a kilencvenes évek elejének, amikor egyszerre volt benne a levegőben az, hogy hirtelen mindenre van lehetőség, ugyanakkor az is, hogy mégsem szárnyal annyira az ország, mint a rendszerváltás reménye sugallta. Mik ihlették a dalaidat, dalszövegeidet?

- Teljesen jól mondod. Egy akkor és itt élő ember világnézete, érzékenysége jelent meg talán a dalokban. Az, hogy ha valaki egy kicsit megpróbált azon túllépni, hogy ő személyesen önmagával mit tud ebben a helyzetben kezdeni, akkor azért elég nagy kérdések és tanácstalanságok voltak a fejekben. Sőt, mondhatni káosz. De persze tegyük hozzá, hogy ezt kétségtelenül áthatotta egy kissé az optimista nyitottság szelleme. Ezeket a láthatatlan, magányos, ilyesfajta érzelmi világgal rendelkező embereket próbáltam megfogni a dalokban. És persze én is ilyen voltam. Ezeknek az embereknek a vívódásai, érzelmei, eltökéltsége volt a szerzeményekben. A váltás lehetőségének megragadása iránti vágy. Túl sok szakadt rá egyszerre ekkoriban az emberekre, sőt az egész korszakra. Mindezek kétségei vetültek le a Tér-Idő szövegvilágában, vagy legalábbis ezeket próbáltam megfogalmazni.


- A dalokban nagyon összetett a zeneiség, nyilván benne van az a világ, ahonnan érkeztetek, az S-Modell bluesosabb, bugisabb ága, az Üllői Úti Fuck lazább felfogása, de még progresszívebb, összetettebb megvalósítások is. Zeneileg mik volt az ihlető források? Milyen zene megalkotása volt a cél?

- Mindig is nyitott voltam zeneileg, így egyfajta sokszínűség jellemzett minket. Akkoriban nagyon érdekeltek a nem egyértelműen behatárolható zenék és persze a Pink Floyd hangulatát is megpróbáltam belecsempészni a dalokba. De inkább a kifejezőforma érdekelt. Ami kemény, az legyen kemény, akár punkszerű fordulatokkal, ami meg érzelmes, az legyen annyira érzékeny, hogy szinte sírásig érintse meg a lelket. Szóval egyetlen stílus felé sem vagyok elkötelezett.


- Nagyon vékony szálakkal, de az Üllői Úti Fuck-, a Karabély-, Marlboro Man-féle vonulathoz is kapcsolható a Tér-Idő attitűdben, de ez nyilván csak része az összképnek, amiben még akár a Tátrai Band kifinomultsága is benne van. Az, hogy máig érvényes a lemezanyag, pont ennek a bekategorizálhatatlanságnak is köszönhető.

- Ha jobban elmélyedünk benne, akkor a latinos elemektől kezdve a hardrockos formákig sok minden megtalálható benne és azóta én csak még inkább nyitottá váltam, úgyhogy az új számoknál ez még több játékteret ad majd nekünk. Legalábbis így vágyom zenélni a továbbiakban, hogyha lesz erre lehetőség.


- Mi történt veled 1995 után, amikor már látszott, hogy szétesik a zenekar?

- Eléggé bekanyarodott időszakom volt ezután, főleg akusztikus gitárral zenéltem magamnak, abban találtam meg az érzelmi világomat. Próbálkozgattam zenekarokkal is, de nem igazán ment, rájöttem, hogy csak a saját dalaimat tudom játszani, csak az motivál. Benne voltam egy Whitesnake tribute zenekarban is, de ezek a dolgok egyszerűen nem hoztak mozgásba. A szellemiséget csak a saját zenémben találom meg és azáltal tudom kifejezni magam.


- A Tér-Idő 2009-ben kezdett először újra mozgolódni.

ter-ido_2.jpg- A szándék már akkor megvolt a folytatásra, igen, főleg Gilián Gabi részéről. Vele kapcsolatban érzem azt, hogy hozzám hasonlóan nem múlik el benne az az önkifejezési vágy, az a zeneiség, ami eredetileg is megvolt a zenekarban. Szóval ezután előfordult néha, hogy egy-egy felkérésre összerántottuk a zenekart, és ha nem találtunk olyan tagot, aki régen szerepelt benne, akkor kerestünk valakit, de Gáborban és bennem mindig egyformán megvolt az a tűz, hogy folytassuk. Nagyon jó társ, akire lehet támaszkodni és együtt menni előre. Lehet, hogy most is mi maradunk csak ketten állandó tagok, de most úgy érezzük, hogy mindenképpen csinálni kell, jó játszani és ez remélhetőleg a következő fellépéseken is átjön majd a közönségnek.


- A lemezbemutatóra mindenesetre az eredeti basszusgitárossal, Philipp Lászlóval álltatok össze. Ez most főleg az album kiadásának szól?

- Tulajdonképpen a lemezkiadó, Joseph felkérése volt, hogy az eredeti tagokkal álljunk össze és nézzük meg, hogy van-e kedvünk újra zenélni. Gondoljuk-e annyira komolyan, hogy ne csak egy archív lemez megjelentetése legyen a dologból, hanem van-e kedvünk újraindulni. És volt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot és ezért én nagyon sokat köszönhetek Josephnek. Egy hónap alatt összeállt a zenekar eredeti magja a billentyűs posztot kivéve. Baromi nagy mázlink, hogy Philipp Laci közben nagyon jó technikus lett és van az otthonában egy ragyogó házistúdiója, ahol lehetőségünk volt újra felvenni pár régi számot. Ez idő alatt óhatatlanul előjöttek régi emlékek, hangulatok, az együttzenélés öröme. Mindez eléggé inspiráló volt. Billentyűsposztra Nagy Zsoltit találtuk, aki szintén baromi jó és még kiegészültünk Garda Zsuzsival, aki meg szuper énekes és segíteni fog nekünk abban, hogy jól szóljunk élőben. Jelenleg ebben a felállásban létezik a Tér-Idő.


- Most tehát néhány régi dalt újrarögzítettek friss megszólalásban. Viszont említetted, hogy azért az eltelt évek során is írtad a magad dalaid, ezekből is elkezdtek új Tér-Idő-számok születni?

- Olyannyira újrarögzítettünk dalokat, hogy három olyan számot is felvettünk már mai köntösben, amik még a régi repertoárban szerepeltek, de akkoriban nem rögzítettük azokat. Olyan harminc-harmincöt dalunk volt, és abból csak tizenhármat vettünk fel 1994-ben, ami most lemezen is megjelent. Maradt még bőven és persze menet közben is születtek újak, úgyhogy rengeteg dalkezdemény áll rendelkezésre.


- Most az a terv, hogy lesz néhány koncert, és ha már legalább ti nagyon élvezni fogjátok, akkor mentek tovább előre.

img_0042-2.jpg- Igen, nagyon motiváltak vagyunk, Joseph személyében pedig egy nagyon megbízható személyt találtunk, akire rábízhatjuk magunkat, ilyen szempontból szinte csak a zenével kell foglalkoznunk. De persze benne van az is, hogy mi sem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk. Minden esetre a banda ereje visz minket előre.


- Említetted, hogy még nyitottabb vagy zenei téren, mint voltál. Milyen inspirációk érnek mostanában? Milyen irányba mehet tovább a Tér-Idő?

- Mondok egy nagy intervallumot és azon belül tényleg minden, ami kifejező és bátor. A komolyzenétől a Rollins Banden át a rapig bármi szóba jöhet. A stílus nem is igazán érdekes, mindig az egyéniségek számítanak. Nem vagyok lekorlátozva a hetvenes évek rockzenéjére.


- A magyar zenetörténetben ugyan sok olyan előadó volt, aki nem készíthetett lemezt, olyan viszont már kevesebb, amelyiknek elkészült egy lemezanyaga és az nem jelenhetett meg valamilyen oknál fogva. A
Lépd át egy adott korban született, erősen tükrözi is azt, de közben mai napig érvényes a világa, a szövegei. Te mit gondoltál a lemezenyagról, amikor most sok év után újra meghallgattad?

- Kétrétű volt a dolog. Egyrészt belegondoltam, hogy iszonyat sok jó zenekar van, aki megérdemelné ezt a lehetőséget, úgyhogy nagyon hálás voltam a megjelentetésért. Másrészt azt éreztem és ez adott hitet a zenekarnak ahhoz, hogy tudjuk folyatatni, hogy az emberek nem változnak. Ugyanazok az érzések, érzelmek vannak jelen a mai korban is, mint amit a lemez megfogalmaz. Szóval én is úgy éreztem, hogy a mondanivaló ma is helyt tud állni. Esetleg kozmetikázni kell rajta itt-ott, de lényegét tekintve ugyanaz van ma is. Van bennünk ambíció, hogy megmutassuk őket. Megtalálni, megérinteni olyan embereket, akik tök egyedül érzik magukat, attól függetlenül, hogy ma már borzasztó sok minden veszi körbe az embert, ami persze csak színesebb, drágább, gyorsabb, bonyolultabb, de ha elgondolkozunk rajta, akkor lehet rájövünk, hogy nincs is bennük semmi. Lehet, hogy a mai időszak jobb is abból a szempontból, hogy az embereket jobban meg tudjuk szólítani ilyen szövegekkel. Hogy megérinthetjük őket és tudatosíthatjuk bennük, hogy nincsenek ezekkel a gondolatokkal egyedül. Meg persze, hogy ne adják fel. Hogy az intellektuális elhidegülés helyett vegyék észre, hogy milyen sokan vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, mégis magányosnak hiszik magukat. Vagy esetleg megláthatják azt, hogy mik lehetnek a mai kornak a buktatói, nehézségei, ugyanúgy, mint szinte bármelyik kornak. A Tér-Idő-dalok nem voltak annyira konkrétak, nem emelték ki az adott időszak politikai helyzeteit, személyeit, inkább egy felfogást tükröztek, ami ma is ugyanúgy jelen van, sőt. Lehet, most még nagyobb szükség van arról beszélni, hogy lehet úgy is élni, hogy egymásra jobban figyelve, vigyázva tegyük a dolgainkat.


interjú:
Dömötör Endre
fotók: Juhász Endre


a Tér-Idő a Nomaddal és az Amigoddal közösen lép fel október 24-én az A38-on, mindhárom előadó lemezanyagot mutat be, Facebook-eseményoldal


a 12 számos, máig eleven Lépd át album: 


Tér-Idő Facebook-oldal

https://recorder.blog.hu/2015/10/20/_megerinteni_olyan_embereket_akik_tok_egyedul_erzik_magukat_batorfi_attila_ter-ido-interju
„Megérinteni olyan embereket, akik tök egyedül érzik magukat” – Bátorfi Attila (Tér-Idő-interjú)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr377993559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.