"Gyere fellépni Pozsonyba, ott lesz a zenei szakma krémje!" - Waves Bratislava-beszámoló

2015.10.06. 18:30, subrecorder

10074559_9f9c1cca56d7d6f2a9488ead83b4979c_x.jpg

Nem úgy képzeljük el, hogy a fenti mondat túl sok szájból hangzana el zenei körökben, a város azonban pár éve lépett egyet és mára elérték azt, hogy az év legalább két (és fél) napján igenis egy érvényes felszólítás legyen cikkünk címe. A Waves Bratislava showcase fesztiválon jártunk.

Kezdjük azzal, hogy a Waves franchise-nak Pozsony már a második rendes évi állomása, hiszen a kezdeményezés öt évvel ezelőtt Bécsből indult útjára, a szlovák fővárosban pedig ez volt a harmadik ilyen jellegű esemény. Zsenge kora ellenére azonban a Waves Bratislava nemcsak, hogy egy vérprofin megszervezett fesztivál, de az exponenciálisan növekvő számú showcase-ek között már ennyi idő alatt is sikerült olyan nevet (és befektetőket) szereznie magának, hogy mind a fellépők, mind a meghívott szakmai személyiségek sora impozáns. Unatkozni lehetetlen volt ezen a hétvégén.

Tegyük tisztába az is, hogy mi is pontosan egy showcase fesztivál. Ezeket az eseményeket alapvetően, vagy nem csak a bérletvásárló, zenerajongó közönség számára szervezik, hanem főképp a zenei szakma különböző szegmenseiből érkezőknek (újságírók, promóterek, kiadósok, koncertszervezők stb.), a fellépő zenekarok pedig nem főleg sikongató tinilányokat próbálnak meggyőzni arról, hogy művészetük érdemes sokak figyelmére, hanem igazi befolyással rendelkező, karrierjüket érdemben előrelendíteni képes embereket. Bárhová nézett az egyszeri újságíró, olyanok jöttek vele szembe, mint a világ legnagyobb showcase-ének, a SXSW-nek és a brit Reading és Glastonbury fesztiváloknak az egyik meghatározó embere, Sam Heinemann, vagy éppen az európai showcase-ek egyik vezetőjének, a Tallinn Music Weeknek a főszervezője, Helen Sildna. Ha ők nézik meg a koncertedet és ha képes vagy őket az első sorban csápolásra bírni, akkor az azért egy elég egyértelmű jel arra, hogy van keresnivalód a nemzetközi zenei színtéren.

10073619_ced88e7ed9c1cdb4fdf30236e6852bda_x.jpg


Pozsony pedig meglepően jó hely egy efféle esemény lebonyolítására. Ugyan a város "ékszeresdoboz" belvárosi része meglehetősen kicsi, ez még a javára is válik a koncertek szervezését illetően. Visszatérve a SXSW-re, az a rendezvény akkora, hogy emberileg lehetetlen nemhogy mindent, de még a minket izgatók nagy hányadát is megnézni, ellenben Pozsonyban hiába voltak tizenkét helyszínre szinte egyszerre szervezve a koncertek, az egymástól kőhajításnyi távolságra lévő klubok miatt reális esélye volt az érdeklődőnek arra, hogy a 120 fellépő műsorának legalább a felébe belenézzen. Még egy fél Bulinegyed méretű kört sem kell bejárnunk ahhoz, hogy egymástól hangulatban totálisan eltérő helyeken legyünk koncertek résztvevői, ez mindenképp nagy pozitívuma a helyszínt biztosító városnak. Volt itt a Vittulára emlékeztető Fuga, mate teát szürcsölgetni vágyóknak tökéletes könyvesbolt (Gorilla.sk), fordított Corvintető emelet helyett a pincében (Klub Dole), de igen komoly hangtechnikával és két teremmel rendelkező klub (KC Dunaj) is. Mind a tizenkét egység ráadásul pont olyan méretű, hogy az általunk látott egyik zenekarnak sem kellett azon szégyenkeznie, hogy alig lézengenek a fellépésén, a minimum félház mindenhol garantált volt.

Ha pedig zenekarok, akkor térjünk is rá arra, ami talán a legtöbbeket érdekel: hogy hogyan teljesítettek a magyar küldöttek, illetve kik voltak azok a főleg szlovák, cseh, osztrák és szlovén mezőnyből, akikre tényleg érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Hazánkból öt projekt kapott meghívást a fesztiválra, közülük az Ivan & The Parazollal már régebben felvették a kapcsolatot, a maradék négy helyet pedig az Waves-szel idéntől partneri kapcsolatban lévő Rakéta Fesztivál szervezői által küldött listából választották ki. Zanzinger (Micsoda Dániel) (nyitóképen) a számára tökéletes helyszínen, a már említett Gorilla.sk-ban adott verhetetlen hangulatú koncertet, a Parazol tagjai pedig természetesen hozzájuk méltó profizmussal bizonyították be, hogy méltók a fellépésükre kíváncsi tömeg figyelmére. A másik három magyar delegált a Fugában bizonyíthatott és Magyarországról érkezett újságíró kollégáimmal egyöntetűen arra jutottunk, hogy objektíven megítélve is a legjobbak közé tartoztak koncertjeik. A Dope Calypso és az Umreti Fit pillanatok alatt meggyőzték a közönséget arról, hogy a keményebb gitárzenének ugyanolyan helye van a fesztiválon, mint az amúgy nagy túlsúlyban lévő indie és elektronikus műfajoknak, a makrohang (fent) pedig végképp olyan élményt adott, amitől sokaknak elakadt a lélegzete. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy évek óta nem volt ilyen izgalmas a magyar zene, mint most és ez szépen lassan nem csak nekünk, de a környező országoknak is feltűnik.

426b9500.jpg

Hazánk fiain kívül is kiemelnék pár olyan zenekart, akiknek nem említése bűn lenne. Például a szlovén Koala Voice (fent) gimiseit, akik korukhoz illő őszinte naivitással, de zsengeségükre egyáltalán nem utaló profizmussal mutatták be, hogy az elmúlt tizenöt év legsikeresebb műfajait szétidézve is lehet jó zenét csinálni, a korrekt Esben And The Witch-követő Ludovik Materialt (elhaló hangú helyett sámánisztikus énekesnővel), valamint a Deap Vally-t menőségben kenterbe verő svájci csajduót, a The Chikitas-t. Minden ott lévő magyar fellépőtől elnézést kérve azonban azt kell, hogy mondjam, az egész fesztivál legjobb koncertjét a holland Howling Owl adta, akiknek zenéjéről beugorhat a Sugarcubes-tól elkezdve a PC Musicig sok minden, de valahogy mégis olyan egyedit tudtak mutatni, hogy színpadról való lejövetelük után azonnal megrohamozták őket az újságírók. Ők szolgáltatták a legkedvesebb elkapott pillanatot is, a Rakéta Fesztivál küldötteivel való beszélgetés után azt lehetett látni az üvegfalú pihenőterembe még ál-nyugodtan bevonuló duón, hogy hatalmas mosollyal ugranak egymás nyakába, izgatottan megtárgyalva, hogy milyen sokakat fogott meg az alapvetően kisebb réteg érdeklődési körének hitt zenéjük. Már csak ezért megérte elmenni Pozsonyba.

Kissé félve indultunk el az első koncertekre péntek este a hazai kollégákkal, mondván, mi lesz, ha az egész fesztivál során ugyanaz a 30 újságíró "szakérti" majd a zenekarokat szépen a terem hátuljához húzódva, de ez teljesen alaptalannak bizonyult. A Waves Bratislavának van jövője, a Rakétával való partneri kapcsolatból pedig egyelőre még nem tudni mi lesz, de egy efféle showcase mindenképpen még pezsgőbbé varázsolná Budapest utcáit is. Arról nem is beszélve, hogy a honi mezőny zenekarainak sem kellene azt hinniük, hogy a nemzetközi ismertséghez az egyetlen lehetőség az, ha Kaliforniában reinkarnálódnak.


Mika László
fotók: Podobni Mihály / fenytkepezo.tumblr.com

https://recorder.blog.hu/2015/10/06/_gyere_fellepni_pozsonyba_ott_lesz_a_zenei_szakma_kremje_waves_bratislava-beszamolo
"Gyere fellépni Pozsonyba, ott lesz a zenei szakma krémje!" - Waves Bratislava-beszámoló
süti beállítások módosítása