„Újraszületése lesz ez ennek az albumnak” – Bognár Szilvia-interjú

2015.09.19. 15:55, rerecorder

bognar_szilvi1_600x600.jpg

Az 1993-ban alakult Anima 1994 májusában jelentette meg 001/1994 című első kazettáját, amit egy átalakult felállású és nevű - immár Anima Sound Systemként jegyzett - formáció követett. 1995-ben, azaz idén éppen húsz éve jött ki az így készült első album, a dubos, reggae-s, dancehallos, technós, jungle-ös, folkos, akusztikus hangszereket elektronikával keverő, és nyugodtan mondhatjuk, hogy itthon műfajteremtő, nagy hatású Shalom. A zenekar akkori magja, Prieger Zsolt és testvére, Szabolcs, Németh Gergő és édesapja, Tamás, valamint Bognár Szilvia énekesnő szeptember 25-én az A38-on adják elő a teljes albumot elejétől a végéig. A húsz évvel ezelőtti - itthon addig ismeretlen minőségű - eklektikus tánczenei albumról, az Animában töltött időszakáról beszélgettünk Bognár Szilviával.

- Hogyan ismerkedtél meg az Anima tagjaival, hogyan kerültél a zenekarba?

anima_1998.jpg- Nagyon kedves és izgalmas történet volt, élénk emlékem. A népdalokhoz Tanai Erzsébeten keresztül kerültem közel. Ő ismertette meg velem ezt a világot, mert ő vezette a Vasi Népdalstúdiót, ahol énekelni kezdtem. Ez a csapat egy idő után a Gencsapáti Művelődési Házban működött, akkor, amikor már én is a faluban laktam a szüleimmel. A művház könytárában működött a Népdalstúdió, és nagyon izgalmas módon, az alagsorban egy kis teremben próbált az Anima. Ráadásul Erzsi fia, Németh Gergő, aki Zsolt mellett a mai napig az Anima egyik oszlopa, már ott zenélt velük, akárcsak az ő édesapja, Erzsi férje, Németh Tamás (aki fúvós hangszereken zenélt az Animában -  szerk.). Zsolték már többször jelezték Erzsi felé, hogy szívesen dolgoznának egy népdalénekessel, kérték tőle, hogy ajánljon valakit a kórusból. Emlékeim szerint Erzsi kicsit nehezen állt kötélnek, féltett bármelyikünket beajánlani. Féltett engem is, de aztán egy alkalommal mégiscsak kézen fogott és levezetett abba a próbaterembe.


- Mennyit tudtál ekkor az Anima zenéjéről? Mit gondoltál arról, hogy milyen lesz majd együttműködni velük?

- Igazából akkor hallottam először a zenét, amikor lementünk. Azt persze mondta Erzsi, hogy teljesen más stílus, de nem ismertem őket korábban. Egyszerre hatott rám a meglepetés erejével, de izgalmas is volt, kíváncsi is voltam. Mindössze 18 éves voltam ekkor, a népdalénekesi múltam is csak két évre nyúlt vissza. Szóval egy engem nagyon érdeklő új feladat volt ez számomra, szívesen mentem bele. A szüleim viszont nagyon nehezen tudták elfogadni, ők jobban örültek volna egy autentikus népzenei vonalnak.


- Hallgattál ilyen jellegű elektronikus tánczenéket a csatlakozásod előtt?

16105a.jpg- Bevallom, nem. Teljesen új volt számomra, nem volt ez korábban a zenei világom. A reggae-t például hamar megszerettem. A zenekar akkori felállása, a kicsit akusztikusabb hangzásvilág közelebb állt hozzám, mint amerre a zenekar később haladt, a hiphoptól a drum’n’bass-en át mindenféle elektronikusabb zenék felé. Én igazából nem tudtam ezekbe a zenékbe igazán belehelyezkedni és ezért talán törvényszerű volt, hogy kerestem a helyemet, magamét és a népdalét is ebben a világban. Voltak olyan időszakok, amikor jobban megtaláltam, volt, amikor kevésbé, de a vége mégis az lett, hogy hitelesebb tudok lenni másutt és ők is jobban járnak egy olyan emberrel, akinek ez sajátja tud lenni.


- Emlékszel arra, hogy melyik volt az első szám, amit közösen készítettek el?

- Azt tudom, hogy találkozásunkkor már részben készen volt, s csakhamar összeállt a Shalom zenei anyaga, a Bánat, Bánat című dalt például az akkori dobos, Rozmán Zoltán énekelte (ugyanígy hívják a mostani dobost is, mégsem ugyanaz az ember – a szerk.) Amit én tudtam hozzátenni, az az volt, hogy hoztam néhány dallamötletet, amit beleszőttünk a zenébe, de ezen a lemezen még kevés volt a szöveges szerzemény, sok nótában csak dúdoltam, tehát úgy voltam jelen, mint egy hangszer.


- A
 Marijuana és a Hajnal volt szövege is készen volt eddigre?

- Igen, gyakorlatilag készen kaptam őket, csak el kellett énekelnem. A Bánat, Bánatot is készen kaptam, de nyilván másképp tudtam megszólaltatni, mint Zoli. (nevet) A későbbi daloknál, lemezeknél viszont már jellemző volt, hogy én adtam egy-egy népdalötletet, motívumot.


- A
 Hungarian Astronaut című 1996-os második lemezen már még több a népzenei motívum, ott a címadó szám, a Két út van előttem, a Rakjuk a tűzet

bognar_szilvia.jpg- Igen, ezeket már én hoztam, de igazából zeneiségében én sosem voltam meghatározó tényező. Dalötleteket hoztam, és ami a többiek számára is inspiráló volt, azzal nyilván elkezdtek dolgozni, de húsz év távlatából már nem pontosan emlékszem a részletekre. (nevet) Volt olyan is, ami számukra nem volt annyira inspiráló, ilyenkor kerestünk tovább. Ilyen módon volt ez egy együttes, innovatív munka, de a zeneiség természeten maradt Zsolt, Gergő és Szabi asztala. (Prieger Szabolcs, gitáros-szintetizátoros, Zsolt testvére – a szerk.)


- A
 Shalom nagyon fontos mérföldkő a hazai tánczenei színtéren, be is indult vele a zenekar. Milyen volt számodra belehelyezkedni a koncertezésbe? Említetted, hogy a szüleid nem annyira voltak boldogok a belépésedtől. Mit szóltak, amikor elkezdtél éjszakázni?

- Szépen belecsúsztam, belenevelődtem a koncertezésbe, a zenekarosdiba és ekkor már a szüleim is elfogadóbbak lettek. Bár be kell valljam, hogy a koncertekről való hajnali hazaérkezés már ekkor borzasztó nehéznek tűnt. Ez a műfaj megkívánja, hogy az ember nagyon belehúzzon az éjszakába, de hosszú távon én alkatilag talán kevésbé vagyok alkalmas erre. Számtalanszor végighallgattuk az utánunk következő dj-ket, és emlékszem, ez nekem sokszor megterhelő volt. (nevet) Ugyanakkor mindez természetesen nagyon sok kihívást, tanulnivalót rejtegetett számomra, amiből rengeteget merítettem. Mérföldkőnek tekintem az életemben az itt tanultakat, a technika megtanulását, a másféle színpadi jelenlétet, több szempontból is nagyon hasznos lecke volt számomra. 


- Ahogyan már te is említetted, természetes folyamat volt, hogy kettéváltak az útjaitok az Animával.

- Igazából még volt olyan tényező is, hogy én akkoriban, 1997-ben jöttem el Budapestre, tehát fizikálisan is eltávolodtunk, mert a zenekar ekkor még Szombathelyen működött. Kezdtem egy kicsit önállósulni, 21 évesen a magam feje után menni, belelátni bizonyos dolgokba, tehát volt ebben valamennyi emberi oldal is, de a szakítás lényegét abszolút a zenei utak szétválása adta. Nem éreztem magam hitelesnek ebben a műfajban és ez se nekik, sem nekem nem volt jó.


PRIEGER ZSOLTTAL A ZENEKAR LEGUTÓBBI ALBUMÁNK MEGJELENÉSEKOR BESZÉLGETTÜNK.


- Milyen érzés számodra húsz év után elővenni ezt a lemez? Hogyan készültök a koncertre?

- Nagyon izgalmas érzés ebbe újra belehelyeződni és már némi rutinnal, nagyobb rálátással a zenei világra újra színpadra vinni ezeket a dalokat. Azt gondolom, hogy azzal a tudással, tapasztalattal a hátunk mögött, amit az elmúlt húsz évben megszereztünk, ez a lemezanyag egy új dimenzióba fog emelkedni. Sokkal cizelláltabban fognak megszólalni a dalok, én magam sem úgy fogok énekelni, ahogy húsz éve, amikor egy népdalénekes kislányként álltam ott az Anima élén. (nevet) Azóta a saját felfogásom is rengeteget változott arról, hogy hogyan lehet más, modern zenei közegbe illeszteni egy népdalt. Eleve más megfogalmazással, gondolatisággal, lelkülettel énekelem most ezeket a dalokat. Mindez persze a többiekre is vonatkozik. Azt remélem, és abban bízom, hogy újraszületése lesz ez ennek az albumnak.


szajrol-szajra.jpg- Az Anima után bejártad azt az utat, amit szerettél volna. Több lemezt is készítettél a Makámmal, sokat dolgoztál Szalóki Ágival és Herczku Ágnessel a Szájról szájra produkcióban, jöttek a saját lemezek és formációk, a legutóbbi 2013-ban jelent meg és az etNoéval volt közös. Milyen terveid vannak most?

- Ma már inkább aposztrofálnám magam énekesnek, mint népdalénekesnek, bár alapvetően most sem távolodtam el a népi gyökerektől, örülök nagyon, amikor alkalom adódik, hogy hagyományos kísérettel énekeljek népdalokat. Ugyanakkor a saját zenekaraim világzenei formációk és a gyerekdalok terén is vannak megvalósítandó ötleteim, az etNoé repertoárját is folyamatosan bővítjük. Tulajdonképpen, mivel két és félévesek az ikerim, az elmúlt három év a velük való szoros, szinte fizikai egységben telt. Most jön el az az időszak, amikor ebből az egységből már ki tudunk szakadni valamennyire és több időm jut az alkotásra. Legalábbis bízom benne, hogy megvalósulhatnak azok a tervek, amikkel tele vagyok. Az őszi szezonban lesznek szép számmal koncertjeink, a hétvégén éppen Franciaországban lépünk fel, aztán vasárnap már a Szimplában játszunk, utána Pozsonyba megyünk egy fesztiválra. Készülünk a karácsonyi koncertekre is, jövőre pedig nagyon szeretnék már új albumot, albumokat kiadni.

interjú: Dömötör Endre
nyitókép: Falus Kriszta, másik Bognár Szilvia-kép: Vermes Tibor 


a jövő pénteki, szeptember 25-i Shalom lemez újrabemutató koncert Facebook-eseményoldala


és az egyik első komoly hazai tánczenei album a kilencvenes évekből, a 20 év alatt mit sem kopó, remek dalokkal teli Shalom

https://recorder.blog.hu/2015/09/19/_ujraszuletese_lesz_ez_ennek_az_albumnak_bognar_szilvia
„Újraszületése lesz ez ennek az albumnak” – Bognár Szilvia-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr97800852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.