Technoiszapfürdő - bevezetés a Detroit Sludge-ba

2015.09.16. 16:30, Frontrecorder

howtokilldetroit.jpg

"Ha az EDM drogos zene, Marshall Applewhite az ellenszer. Minden 16 éves betépett EDM-es kiscsóka szétszalad, ha ezt meghallja. Ugyanakkor mindenki, aki érti a valódi underground tánczenét érezni fogja, bírni fogja a sludge-ot" - nyilatkozta magáról a Marshall Applewhite néven alkotó producer, és ennél jobb szöveggel talán el sem lehetne adni az új detroiti techno-mutációt, a sludge-nak nevezett hangzást. 

Az idei áprilisi Detroit Electronic Music Festival előtt érdekes videóüzenetet kapott az "underground nagyvilág” Marshall Applewhite-tól, és ezzel tulajdonképpen a tágabban értelmezett (fel)színre lépett a sludge, Detroit addig rejtőzködő újkeletű mikroszcénája, a motorvárosi zenék érdekes reinkarnációja, érzések, társadalmi gondolatok, kinyilatkoztatások manifesztációja úgy, hogy közben nem veszti el humorát, nem veszi túl komolyan magát és nem akar másnak látszani, mint ami valójában.

Az internet térnyerésével az underground kifejezés egyre inkább elvesztette a valódi jelentését, jellegzetességét, hiszen a világháló nemcsak ahhoz járult, hozzá, hogy az egyes színterek, mikroszínterek szinte azonnal ismertté váljanak, de a gyors terjedés, terjesztés (megosztás révén) szinte teljesen elveszítik az "inkubációs" idejüket. A sludge ennek ellenére elég sokáig meg tudott maradni olyan klasszikus értelemben vett földalatti mikroszcénának, amely jellemző Detroitra és az ottani "alternatív" tánczenei közegre és ami megvolt a technóban, electróban, booty bass-ben és ghettotech-ben egyaránt. A szűk kör, az összefonódó mini labelek, a csak bakeliten kiadott alacsony példányszám, a már-már dubplate kultúrára emlékeztető bennfentesség jellemzi ezt a kicsi, ám színes zenei közösséget.

De mi is a sludge techno?

A sludge jelentése szennyvíz-iszap, toxikus-iszap, a sludge techno vagy Detroit Sludge pedig rebellis techno reinkarnáció, nyers és "iszapos", indusztriál-, ghettotech-, electro- és diszkóelemeket egyaránt felvonultató, basszusnehéz, a moombahton és a dubstep által is komolyan befolyásolt mutáns tánczene. Teljesen külön műfajról még nem beszélhetünk, inkább stílusjegyek összessége ez az új hangzás, mely a lepusztult ipartelepek, az elhagyott raktárak nihilista, posztapokaliptikus érzetét ötvözi a kitörni vágyás, a gyorsuló nagyvárosi pusztulás ellen lázadással. Alapvetően középtempós zene, néhol funk, néhol klasszikus detroiti electrós (Drexcyia-szerű) elegy, több-kevesebb aciddel, itt-ott az említett moombahton-ritmikával. Sötét, nehéz elecro-alapok, nyers 4/4-ek ugyanúgy előfordulnak benne, mint a Detroit techno első hullámára jellemző, inkább breakbeatre hajazó kevésbé szimmetrikus 808-as clapekkel és 909-es cinekkel telített feszesre programozott ritmusok.

Hogy a szcéna legitim és a felszínre törése nem véletlen azt alátámasztja, hogy a Spin magazin első két helyen említi a 10 legígéretesebb feltörekvő detroiti elektronikus zenei producer között a Detroit Sludge-mozgalom két vezéralakját, Joel Dunnt ,aki a Marshall Applewhite alias alatt alkot és Konstantin Papatheodoropoulos-t, azaz TheFriendet. Mindketten kiterjedt zenei múlttal és produceri képességekkel bírnak (Dunn amúgy a rockzenéből jön(, de viszont konstans zenei emlékként és impulzusként említi a második detroiti hullám techno-electro munkálkodásást, illetve Jeff Mills Wizard álnév alatti, máig legendás, kazettákon keringő mixeit, illetve az ugyancsak legendás The Electrifying Mojo rádióműsorait.)  

Magát a sludge kifejezést viszont nem Marshal Applewhite, hanem a szintén detroiti, főleg slow discóban utazó John Ryan, avagy Dr. Disko Dust ragasztotta Dunn és Papatheodoropoulos hangzására.  Ryan lassú, hömpölygő New York garage-szerű, "iszapos” zenét játszott, amit ő disco sludge-nak hívott. Mikor hozzá kerültek Dunn és a haverja lemezei, azok jól illenek a szettjeibe, rávágta tehát, hogy ez is mind sludge, amit aztán mindenki átvett, ahogy az lenni szokott az ilyen stílusmegjelölésekkel, így most már ezt használják az összes techno-electro-diszkó-moombahton vonalon mozgó középtempós, ghetto-beatre. Ezek az elemek és a mikroszcénákra jellemző DIY-látványvilág járja át Marshall Applewhite sludge-ját. Dunn egyébként az elmúlt években OctoRed néven publikálta aciddel átitatott, szintetizátor-dúsabb, space jazzes, a Detroit technót tisztábban idéző trekkjeit.

Marshall Applewhite bajtársa - ahogy ő nevezi „partner in sludge” - a nemes egyszerűséggel TheFriend művésznevet magáévá tevő Konstantin Papatheodoropoulos elektronikával kötött szövetsége régebbi. A sludge előtt és mellette is (Simple és F.A.M.E. neveken) alkotott és alkot a Motown-hangzásra jellemző funkos, de egészen minimalista technót is. Azonban a "gettós technó” is rendesen érezhető Konstantin zenéiben, mint a Bleed vagy a Re-Wet, a Motown-féle funk és a diszkó pedig az Editben érhető tetten.

A sludge két fő bástyája jelenleg a YO!Sucka Music és a How To Kill kiadó. Kis „kézműves-electronica” címkék ezek, amelyek szinte kizárólag bakeliten adnak ki egy szintén szűkebb dj-körnek, főleg dj-toolokat. A YO!Sucka Music a sludge-hangzáson kívül Detroit egyéb földalatti hangjait is egyesíti. Kiadnak itt hiphopos, booty bass-re emlékeztető 808-as pergőkkel és éles cinekkel megsorozott gyors electrós sludge-ot, régi Motown funklemezekről nyúlt monoton loopokkal tűzdelt ghetttotech-es sludge-ot is. A labeltől, ahogy magától a szcénától sem áll távol a humor, az önirónia.

A How To Kill Records "gyárából" kifolyó sludge erősen technoid. Itt nem feltétlenül a megszokott második hullámos Detroit technóra kell gondolni, a Jeff Mills-, Robert Hood-, Carl Craig-féle feszes 4/4-ekre, hanem a Juan Atkins-, Eddie Flashin Fowlkes-féle breakesebb, aszimmetrikusabb, funkalapokat utánzó dobprogramozásra. A gonosz mikiegeres logójú kiadó, főleg Marshall Applegate és TheFriend munkáira koncentrál, viszont Broodlings, az atlantai techno producer dolgai, illetve a szintén detroiti bajtárs Adultsupervision sötétebb, house-osabb trekkjei és Appain minimalista kattogásai is jól megférnek a címke katalógusában. A YO!Sucka Music és a How To KIll Records mellett primőr sludge-ellátó még a Local Heat, amely tulajdonképpen a  How To Kill technósabbnak mondott komplementere, illetve a Sly Fox Records, amelynél talán a legjobban tetten érhető a Motown-hangzás.

A sludge "ideológiája"

Ahogy Jeff Mills kijelentette, hogy számukra, a második hullám számára (Mills mellett ide sorolható többek közt Carl Craig, Robert Hood, Kenny Larkin, Blake Baxter) a techno nemcsak egy új tánczenei műfaj, hanem a sajátos kinyilatkoztatásuk a jövőről zenei formában közölve. Tehát Detroit nemcsak zeneileg, hanem, ha úgy tetszik, mozgalmilag is aktív. A zene és a társadalmi dimenziók kapcsolata mindig is hangsúlyosan jellemző volt a Motorvárosra. Ezt az utat követbve a sludge is kínál némi ideológiát, társadalmilag érzékeny közölnivalót. Joel Dunn a művésznevét a Mennyek Kapui szekta vezetőjétől kölcsönözte, aki 1997-ben rávette mintegy 30 követőjét, hogy kollektíve igyanak mérget, mondván a prófécia szerint a Földet hamarosan "újrahasznosítják" és eljön értük, igaz lelkekért egy űrhajó, amely elviszi lelkeiket egy dimenzióba, ahol a boldog öröklét várja őket. Azonban szó sincs arról, hogy ez a zenei stílus valamiféle szektás mozgalmat követne. Dunn a Ransome Note-nak elmondta, hogy ahogy Juan Atkins a technótól várta, hogy a technológia hangjainak univerzális egyesítő erejével megoldja az "új világ" szétszakadó társadalmainak problémáit és ufóktól, illetve idegen civilizációktól várta a megmentést, ezt a részben sikertelen, be nem teljesült "ígéretet", vágyat mint egy nyomasztó emléket hordozza a sludge és "beszéli ki" magából "terápiás célzattal” mikor a technóból reinkarnálódott sötét elemeket vegyíti Detroit más zenei motívumaival. Ez egyfajta kollektív önkezelés, persze öniróniától és humortól sem mentesen, amelyet az a szűkebb közeg tud a zenén túl érteni és értelmezni, amely ebben él. Az tudja befogadni a nyers ritmusokat, a csiszolatlan keverést, a túlvezérelt basszusokat, aki napi szinten szembesül(t) Detroit oly jól dokumentált ipari és társadalmi hanyatlással. Viszont a sludge, akárcsak maga a techno nem csak sötét és nyomasztó, hanem ott zakatol benne a hanyatlás elleni lázadás, a kitörni vágyás, a "fuck you! we do it!" mentalitás.

A sludge is bizonyíték, hogy Detroitban még igencsak van energia. Motorváros nemcsak leépül, hanem épül, épít is, virágzó szubkultúrák és folyton megújulni képes modern, urbánus kulturális örökséget és zenei értékeket teremtő közeg és platform is egyben. Ilyen friss hajtás a most felszínre tört sludge

Szeptember 18-án a MÜSZI-ben a Tilos Selection és a MotorSoul BP szentel egy estet a sludge-nak és egyéb Detroit-közeli elektronikus zenéknek - Facebook-eseményoldal.


Brugos László

https://recorder.blog.hu/2015/09/16/technoiszapfurdo_bevezetes_a_detroit_sludge-ba
Technoiszapfürdő - bevezetés a Detroit Sludge-ba

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr207792862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.