The Libertines: Anthems For Doomed Youth (lemezkritika)

Visszatért a 2000-es évek elejének egyik legfontosabb brit zenekara, a Pete Doherty és Carl Barât vezette The Libertines. Doherty távol-keleti rehabilitációja alatt kezdték meg a munkát a harmadik albumon, ami ma, szeptember 11-én jelent meg, a Recorder pedig a talán legnagyobb hazai Libertines-rajongó újságírókollégát, a Rakéta fesztivált szervező Lang Ádámot kérte fel arra, hogy írjon rövid recenziót a lemezről. Az eddig kiadott jólfésült dalok nem voltak túl jó előjelek (igaz a tegnap esti, londoni teltházas lemezbemutató koncert utolsó pillanatban történt elhalasztása már a korai évek ziláltságát idézi). 

Kiadó: Virgin / EMI / Universal

Megjelenés: 2015. szeptember 11.

Stílus: indierock

Kulcsdal: Barbarians

A Libertines-ben amellett, hogy a koruk legjobb sztorijait ők biztosították, az volt a legjobb, hogy a dalaikon valahogy minden pályatársénál jobban átjött a beőrülős házibulik és hajnali hazabotorkálások romantikája. Ehhez képest mostani lemezükből inkább csak a visszatérő fesztiválkoncertek élménye érződik. Míg eddig az izgága slágerek hódítottak meg tömegeket, amiből még Doherty későbbi lemezeire is szép számmal jutott, most nincs egy emlékezetes pillanat sem, csak ezeket pótolandó, feleslegesen dagályosra vett, középszerű együtténeklős refrének meg néhány kiszámítható tempóváltás. 

3/10

Lang Ádám

a lemez: