leonbridges.jpg

Ha nem tudnánk, hogy 2015 van, Leon Bridges-t nézve és hallgatva azt is gondolhatnánk, hogy valahol 1955 és 1965 között járunk: a 27 éves dalszerző-gitáros-énekes egy hete megjelent bemutatkozó albumával a legapróbb részletekig és ihletetten idézi meg a fél évszázaddal ezelőtti fekete zenét.

coming_home_leon_bridges.jpgIndulás: 2014.

Honnan: Fort Worth, Texas.

Stílus: retro-rhythm&blues.

Kiadó: Columbia.

Olyan, mint - megengedett túlzással - Sam Cooke vagy Otis Redding reinkarnációja.

Történet: Bár a retro-soul nem új keletű dolog, kevesen mennek olyan messzire a műfaji régimódizásban, mint Leon Bridges, akinél a hang, a zene, a frizura, az öltözködés, a borítók vagy éppen a stilizált fekete-fehér Instagram-fotók mind meggyőzően hozzák az ötvenes-hatvanas évek stílusát, és ez persze ki is emeli őt a hasonló előadók sorából. Nagyon tudatosan és profin megcsinált produkció az övé, ami őszinteségével, elhivatottságával és „lelkével” több is, mint tökéletes(en hiteles) másolat – ez már művészi átlényegülés. Viszont az ide vezető út egyáltalán nem volt tudatos, Bridges nem erre készült; táncosnak tanult, dalokat is csak három évvel ezelőtt kezdett írni. Az első próbálkozásai még nem a klasszikus rhythm&blues, hanem a kortárs R&B jegyében, elsősorban Ginuwine és Usher hatása alatt, illetve neo-soul trippen születtek, de ezeket valahogy nem érezte, aztán írt egy dalt az édesanyjáról (Lisa Sawyer), amit egy barátja Sam Cooke-hoz hasonított, mire elkezdett belemélyedni a Soul Királyának, majd a többi hasonló előadónak az életművébe és rájött, hogy ez az ő igazi világa, ezt az örökséget akarja továbbvinni. Mosogatóként dolgozott, közben kávézókban és bárokban lépett fel, mígnem a texasi White Denim gitárosa felfigyelt - a magas derekú farmerére. Austin Jenkins később a műsorát is megnézte és ezután döntött úgy, hogy felkarolja: stúdiót és session zenekart szervált (benne a White Denim dobosával), az itt felvett demókból aztán kettőt (Coming Home, Better Man) bemutatott a Gorilla Vs. Bear blog tavaly októberben, év végén pedig Bridges már a Columbia művészének mondhatta magát. Bemutatkozó nagylemeze ősforrású soul, doo wop, gospel (és egy kis rockabilly) puritánul hangszerelt replikája – nyers és közben lefegyverzően smooth.

Megjelenések: Coming Home album (2015).

Mellékprojektek: ha a korhű ruhák beszerzését nem számítjuk külön projektnek, akkor nincs ilyen.

Szexepil: a hangja, nyilván, no és a kifogástalan vintage öltözködési stílusa.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Negyven lemezkiadó versengett a kegyeiért – teljesen kezdő előadóként van ennél szédítőbb visszaigazolás?

Radarjel-erősség: Ugyan az ötvenes-hatvanas évek fekete zenéje örök és megunhatatlan, Bridges pedig tehetséges és karizmatikus előadó, de amit csinál, az valahol mégiscsak novelty-jellegű, így ott lebeg a kérdés, hogy ez a múltidézés vajon nem válik-e egyhamar unalmassá. Ha képes lesz a maga keretein belül újítani, akkor ettől nem kell tartani, és ezt mi megelőlegezzük neki.

Leon Bridges legfrissebb - színes! - klipje, a Smooth Sailin' című dalhoz:


a Better Man fekete-fehér videója:


és Leon Bridges nagyszerű bemutatkozó albuma:

https://recorder.blog.hu/2015/06/29/globalradar_leon_bridges
Globálradar - Leon Bridges

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr167582428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása