21. századi I Will Survive – Jónás Vera ajánlja az új Florence And The Machine-albumot

2015.06.29. 11:30, rerecorder

jv_imgl9722.jpg

A 2015-ös Sziget nulladik napján Magyarországra is eljutó Florence And The Machine a 2009-es Lungs és a 2011-es Ceremonials sikerlemezek után jókora szünetet követően tért vissza harmadik albumával. Az új producerrel, Paul Epworth helyett jórészt Marcus Dravsszal felvett How Big, How Blue, How Beautiful készítése közben kisebb idegösszeroppanást elszenvedő Florence Welch szerint ez lett az eddigi legszemélyesebb kiadványa. A Recorder friss, 33. számában Profül rovatunk felkérésére a dalszerző-énekesnő, Jónás Vera írt kritikát róla.

florence_how_big.jpgFLORENCE AND THE MACHINE: How Big, How Blue, How Beautiful

Kiadó: Island / Universal

Megjelenés: 2015. május 29.

Stílus: indiepop

Kedves utasaink!

Az áradó energiákra való tekintettel kérjük, ne felejtsék el bekapcsolni biztonsági öveiket! Így indul a várva várt új Florence And The Machine-lemez, a tőlük jól ismert lendülettel, maximális sebességgel hajt minket befelé főhősünk hullámzó elméjébe, gondolatai közé, most mindent láthatunk – csak óvatosan: csábítóan behúzós.

Tiszta hangkép, őszinte és mély szövegek. Minden dalban van valami megindító, mintha egy autóverseny rajtvonaláról indulnánk és csak a pisztoly dördülését várnánk, végre hagyjuk már kiszabadulni ezt a nőt! A teljes mértékben Florence Welch énekhangjára épülő szerzemények végtelenül ösztönösek, de dallamaival jó beállni akár a zuhany alá is, könnyedén fülbemászóak. Mégis, a lemez zsenialitásához elengedhetetlen az a mérnöki pontossággal kitalált instrumentális és hangzásbeli világ, amitől a dallamok könnyen elemelkedhetnek.

Az első három dalon igen nehéz túljutni. Újra és újra jó meghallgatni őket, a későbbi szerzeményekhez képest sokkal erősebbek, nem csak slágeresek, de szövegeik olyan üzenetet közvetítenek, melyeket a 21. század I Will Survive-jának is titulálhatnánk. A címadó dalt Florence Welch elmondása szerint a kaliforniai kék ég inspirálta. A fúvós hangszerelést Will Gregory, a Goldfrapp egyik tagja írta légies lendületet adva annak, az outro egészen szenzációsan emeli ki a hallgatót. Welch egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az új lemez olyan lett, mint a szerelem: felemelő, végtelen. Teljesen egyetértek.


JÓNÁS VERA NEMRÉG ÉRT HAZA EGY JAPÁN TURNÉRÓL, ALAPOSAN KIFAGGATTUK MINDERRŐL.

Kedvenc számom előtt tökéletes felvezetést ad a Various Storms & Saints, kicsit mintha egy musical két száma közötti átvezetés lenne beszédes szöveggel, mégis megállja önmagában is a helyét, szívbemarkolóan szomorú és monumentális. Talán ez a legmegdöbbentőbb darab a lemezen. Majd jön a Delilah, az igazi „menj tovább és minden oké lesz”-felvétel. Nagyon erősen halljuk Marcus Dravs producer coldplayes múltját, vastag zongoraakkordok és táncoltató lábdob-pergő. Minden számban érezhető a producer és dalszerző(k) közötti tökéletes összhang, egyedül a dobgroove-okban van némi kivetnivaló. Kicsit mintha túl okosat szerettek volna kitalálni, amikor a teljesen evidens ritmusok is megállták volna a helyüket (sőt!) és fordítva. Máshol több kísérletezést is elbírt volna a dobos játéka.

fatm.jpg

Florence hangja tartja össze az összes dalt, sok duplázott vokálja és leadje jól passzol a vonós- és fúvósszekcióhoz, a Long & Lostban gyönyörűen összemosódik velük. Itt is mintha egy interlude-ot hallanánk, mégis jólesik három percig zuhanni vele. A lemez legjobb szövegét a St Jude-ban hallhatjuk, szépen használja a szimbólumokat, úgy, hogy közel érezhetjük magunkat az ő belső világához, vívódásaihoz. Igazi érett szerzemény, erős női minőséggel felruházva.

Mother címre hallgat az utolsó dal, amelynek a többivel ellentétben Paul Epworth a producere, jól hallható is a különbség. A jó dobosok kedvelőinek igazi csemege a Mother. Végre olyan energiákat hallunk felszabadulni, amire ezidáig vártunk, végre a zenekar is kiszabadítja magát, ehhez itthon szerintem G. Szabó Hunor ért a legjobban.

Igazi utazást ígér a HB, HB, HB, merüljetek bele, ha van rá időtök, de házibuli háttérzenéjeként felejtsétek el. Ennek az anyagnak tér és figyelem kell, ha ezt nem kapja meg, irritálóvá és zajossá válik. Körülbelül pont ilyennek képzelem Florence személyiségét is.

Jónás Vera
nyitófotó: Bognár Péter

a Jónás Vera Experiment legközelebb július 2-án lép fel a VOLT-on, önálló koncertje pedig július 9-én lesz az A38-on, Facebook-eseményoldal

PROFÜL ROVATUNKBAN TOVÁBBI LEMEZKRITIKÁK MAGYAR ZENÉSZEKTŐL, ÉNEKESEKTŐL.


a friss album teljes egészében (bónusz számokkal): 


a St. Jude klipje: 


a Ship To Wreck videója: 


ez pedig a zenekar hétvégi fellépése a Glastonbury fesztiválon: 

https://recorder.blog.hu/2015/06/29/21_szazadi_i_will_survive_jonas_vera_ajanlja_az_uj_florence_and_the_machine-albumot
21. századi I Will Survive – Jónás Vera ajánlja az új Florence And The Machine-albumot

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr807582082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása