„A teljesség egyfajta érzése” – Nótári Péter (LP Kollektor)

2015.06.17. 14:42, rerecorder

img_1467.jpg

Nótári Péter a Neon Music vezetőjeként független külföldi kiadók lemezeinek hazai forgalmazásával foglalkozik – a Musiclandben nagy tételben szabadítja ránk a jó zenéket, de korábban az első magyar netrádió, a ParaRadió vezetőjeként és az X-Peripheria fesztivál egyik elindítójaként is ugyanezt tette. Rászabadultunk hát mi is jókora gyűjteményére, aminek legnagyobb különlegessége a részletessége – amelyik előadót nagyon szereti, attól megpróbál mindent megszerezni.

Nótári Péter gyerekjátékokkal szegélyezett, ám szépen elrendezett kollekcióját nézegetve elég egyértelműnek tűnik, hogy ilyen gyűjteményből sincs még egy az országban. És még csak nem is azért, mert ezen kívül igen kevés helyen sorakozhatnak egymás mellett teljesen dedikált The Cure-, Oasis-, Pulp-, Suede-, Massive Attack-vinylek, hanem mert a Péter számára legfontosabb jópár előadó itt bámulatos sorozatokban, többnyire teljes diszkográfiákkal van jelen. Begyűjteni egy olyan zenekar lemezeit, aki aktív zenerajongásunk idején indul – mondjuk legyen az Arctic Monkeys, akiktől itt szintén szinte minden megvan – nem olyan nagy kunszt, de régóta létező (esetleg már rég meg is szűnt) kedvenceink összes kislemezét, maxiját, LP-jét, netán még különleges kiadványait is összeszedni, na az már a sima rajongáson túl a lemezek iránti legnagyobb fokú szeretetet is jelenti. Péternél pedig tényleg megvan a szinte összes The Cure-, U2-, The Smiths-, Morrissey-, The The-, James-, Lloyd Cole-, Julian Cope-, The Divine Comedy-kiadvány. Gyűjteménye persze ennél jóval szerteágazóbb, jellemzően a hetvenes évek legvégétől tartalmaz nagyon sokféle dolgot: posztpunkot, new wave-et, szintipopot, rengeteg shoegaze-t (a zsáner majdnem összes zenekarának legtöbb kiadványát), kilencvenes évekbeli elektronikát és így tovább – döntően brit gitárzenéket.

img_1455_2.jpg

De hogy honnan indult mindez? Akárcsak LP Kollektor-sorozatunk legtöbb alanyánál, nála is megvoltak a családi gyökerek. „Gyakorlatilag születésem óta ismerkedem a lemezekkel és amióta az eszemet tudom, láttam otthon lemezeket, lévén apámnak is nagy kollekciója van. Egész kisgyerekkorom óta hallgattam ezeket. Kizárólag rock’n’roll-lemezekből áll a gyűjteménye, eredeti Elvisek, Little Richardok, Fats Dominók, Chuck Berryk és így tovább. Volt benne korai Rolling Stones, Beatles is, de fater valamiért azt gondolta, hogy 1967 után ezek az előadók már nem érdekesek, semelyik, még az Elvisek is csak úgy ’65-66-ig vannak meg neki. A Hungariát még szerette, össze is haverkodott Fenyővel, aki, ha jött Szegedre, akkor mindig fel is jött hozzánk lemezeket hallgatni, még a kilencvenes években is. Emlékszem még a nyolcvanas évek elején egyszer a teljes Hungaria zenekar feljött. Mentem ajtót nyitni és ott állt a teljes tagság én meg nem értettem, hogy mi van.”


FENYŐ MIKLÓS ELSŐ KONCERTÉLMÉNYE ELVIS VOLT - MESÉLTE A RECORDERNEK.

img_1483.jpgPéternek két, szüleitől 1985-ben, tizenegyedik születésnapjára kapott lemezzel indult a gyűjteménye, az első Bronski Beat- és egy Julian Lennon-albummal. Az első lemez, amit már maga vett a már rég megszűnt szegedi Sági Lemezboltban, az Madonna True Blue című albumának amerikai nyomása volt: „máig az egyik legjobban szóló lemezem.” Azután jött a rádióból magnózós korszak: „későn ment adásba, ezért apám vette fel nekem a U2 összes lemezét, majd a Cure-albumokat szintén végig leadták, de azt már én vettem fel, mert egy haverom mondta, hogy az jó, vegyem fel, hogy meglegyen nekünk. De a rádióból vettem fel nagyon sok más lemezt is, például a Joy Divisiontől az Unknown Pleasures-t, aztán szintén Göczey Zsuzsa műsorából a Police Best Ofot, vagy a Sugarcubes-tól a Here Today, Tomorrow Next Week!-et. Meg Herskovits Iván adta le a Disintegrationt, de úgy hogy nem fért bele az egész album egyetlen adásba és az utolsó két számot egy héttel később tűzték műsorra.” Ezután 1987 végén apukájával járt az NSZK-ban, ahol megvette a U2-tól az akkor aktuális The Joshua Tree-t, meg jó pár kislemezt és lényegében menthetetlenül lemezgyűjtő lett, sőt talán lemezforgalmazó énje is itt gyökerezik: „bementem a boltba és láttam, hogy megvannak kislemezen azok a számok, amiket a Poptarisznyában hallgattam – Rick Astley, Sabrina és társaik – ez tök állat, miért nem lehet itthon ilyeneket kapni?”

„Emlékszem, a gimiben volt pár csaj, akik nagy Cure-rajongók voltak és velük néztünk valakinél videókat, ez még bőven a zenetévés időszak előtt volt. Aztán kiderült valakiről, hogy nagy lemezgyűjteménye van és ez volt az Ács Oszkár, későbbi Időrablók- és Amber Smith-tag. Elmentem az Osziékhoz és kiderült, hogy megvan neki a Sundays-képlemez, én meg csak néztem, hogy milyen kiadványai vannak! Kiderült, hogy neki meg van egy barátja, a Széll Misi, akinek meg olyan lemezei vannak, hogy They Might Be Giants! Csak néztünk, hogy honnan vannak neki ilyenek. A kilencvenes évek elején volt egy kiárusítás valahol Szegeden és ott vettem egy Morrissey-maxit. Aztán jöttek sorban a lemezek, magyar nyomású Cure Mixed Up, a Wish és onnantól nem volt megállás.”


ÁCS OSZKÁR PEDIG PROFÜL ROVATUNKBAN ÍRT MORRISSEY TAVALYI ALBUMÁRÓL.

img_1501.jpgA kilencvenes években Péter egyetemistaként bekerült egy szegedi lemezboltba eladónak, ahol aztán még megsokszorozva gyarapodott új zenékkel, de az igazi nagy ugrás az volt, amikor 1995-ben kiköltözött Londonba, ahonnan természetesen több száz lemezt küldött és hozott haza. Gyűjteményének mélységét, azaz az egyes életművek teljességét is itt alapozta meg. A britpop pezsgésének közepébe csöppent, de ott szerette meg az első Chemical Brothers-maxival az elektronikus zenéket is. Déri Zsoltnak köszönhetően belekerültem lemezkiadós körökbe, ennek köszönhetően elkezdtem koncertekre is járni, interjúkat is készítettem, meg persze rengeteg promólemezt kaptam. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy egy kis magyar újságíróval is milyen kedvesek voltak a kinti lemezcégek. Szintén Londonnak köszönhetem, hogy társszerzője lettem az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvnek: egy korábbi étteremi munkatársam, Marcus dolgozott a köteten a könyvkiadónál, ahol egy magyar barátom menyasszonya is, aki mesélt rólam – akkor már itthon rádióztam – és Marcus összerakta, hogy csak én lehetek a szóban forgó ember, vicces sztori.”  

Péter 1998-tól futtatta műsorát a ParaRadióban, aminek a következő évtől a vezetője is lett 2007-es megszűnéséig, szervezte az X-Peripheria nevű kísérleti zenei fesztivált, dj-zett a Gumipop kollektívában („ekkoriban túlzottan is sok vinyl 7”-et vettem”), de eközben, 2002-ben indította Tóth László nevű barátjával a Neon Music lemezterjesztő céget is. „Haverokkal mindig keseregtünk, hogy Bécsbe kell menni koncertekért, Bécsbe kell menni lemezekért, ami elég idegesítő volt. Lackó találta ki, hogy csináljunk egy terjesztőcéget, ő tesz bele pénzt, én meg tegyek bele know-how-t, kapcsolatokat. Évekig a rádió mellett csináltam, aztán annak megszűnésekor ráfeküdtem a Neonra. Volt még egy érdekes időszak, amikor menedzserként is kipróbáltam magam, a The Moog itthoni ügyeit intéztem 2007-től 2011-ig.”

img_1500.jpgMa már szinte csak online vesz lemezeket, főleg az eBayen, mert a kedvencek gyűjteményéből hiányzó nagyon kevés darabot lényegében így a legegyszerűbb fellelni. Péternek az is fontos, hogy igyekszik az eredeti első kiadásokat gyűjteni, így ma már főleg cd-n vesz újonnan megismert, de régebbi kiadású albumokat, mert azokat könnyebb és olcsóbb beszerezni, mint az eredeti LP-ket. Többnyire cd-n is hallgat zenét, a vinyleket akkor veszi elő, amikor van ideje szisztematikusan végighallgatni egy-egy életművet. És abból van neki bőven (értékes kiadványból is rengeteg olyan, ami ma már több tízezer forintot ér): olyan 1500 LP, 1400 7”, 1600 cd és 1200 cd-single sorakozik az impozáns lemezpolcon.

Bár kedvenceitől szinte minden megvan a kollekciójában, „igazából nekem a dalok a fontosak, hogy meglegyenek valamilyen formában és tudjam hallgatni azokat. Persze ha egyszer minden meglesz eredetiben, az biztos fasza érzés lesz, a teljesség egyfajta érzése talán – de mivel még mindig nincs egyetlen előadó sem, akitől minden meglenne, így nem tudom megmondani. A lemezgyűjtés kicsit mindenképp függés, de vannak az ember életében más prioritások is, munka, gyerek, család satöbbi, és ezek felül tudják írni a szenvedélyt. Néha-néha persze rád jön a dili és akkor kutatsz, címenként – én legalábbis így csinálom, végigmegyek a hiánylistán és nézem az eBay-t, aztán reménykedem, hogy netán van valami olcsón, és akkor azt igyekszem lecsapni és örülök – a függés is kap egy kis ’muníció’-t.”


lejegyezte:
Dömötör Endre
fotók: Lékó Tamás


Madonna szóban forgó albuma: 


U2 és a The Joshue Tree


a Cure és a Péternek először csak két részletben meglett Disintegration

https://recorder.blog.hu/2015/06/17/_a_teljesseg_egyfajta_erzese_notari_peter_lp_kollektor
„A teljesség egyfajta érzése” – Nótári Péter (LP Kollektor)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr507551266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.