Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Lanczkor Gábor

2015.06.15. 12:25, rerecorder

lanczkor.jpg

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen véget ért az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét is, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy PéterBarnás FerencGyőrffy ÁkosMán-Várhegyi RékaKiss Tibor NoéKemény ZsófiSirokai MátyásTóth KingaKemény LiliTotth BenedekKiss NoémiBabiczky TiborPéterfy GergelyDragomán GyörgySzvoren EdinaTóth KrisztinaTérey JánosDarvasi LászlóGrecsó Krisztián,Hartay CsabaPoós Zoltán és Kun Árpád után Lanczkor Gábor válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:


1. 
Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Lanczkor Gábor

lanczkor_niandra-lades-and-usually-just-a-t-shirt-51b37c1d7ac81.jpg1. Egyetlen lemezt nem tudok kiemelni, és egyetlen előadót sem, ráadásul az úgynevezett kedvenceimtől sem szeretek mindent; nem vagyok rajongó típus. David Bowie korai dolgait például nagyon bírom, a Space Oddity-től nagyjából a Diamond Dogs-ig, de a manapság talán legdivatosabb berlini lemezeit kevésbé; a későbbiekről nem is szólva (bár a legutóbbi The Next Day nálam is betalált). Aztán. Minden szempontból inspiratívnak találom John Frusciante szólódolgait, főként a Niandrát és a To Record Only Watert (bár neki is vannak dögunalmas lemezei, hajajj). Neil Young, erősen megválogatva. Bonnie Prince Billy, jól megválogatva. Az első négy Patti Smith. A régi VHK. Sonic Youth. A kései Beatles. My Bloody Valentine. Led Zeppelin. És egy fontos koncert: pár éve a SwansMy Father…-turnén a Trafóban.

2. Régebben szinte mindig hallgattam valamit munka közben, mostanában szinte soha. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a feleségem komolyzenész, én pedig pár éve egész komolyan csinálom a Médeia Fiai nevű zenekaromat, így a ’háttérzene’ fogalma, hát, valamelyest degradáló kategóriává vált számomra. Jellemzően hajnalban dolgozom, így mostanság inkább munka előtt meghallgatok egy, legfeljebb két számot fejhallgatóval, amik aztán nagyjából egész nap tovább szólnak a fejemben. Legutóbbi továbbzengő tételek: a Swans A Piece Of The Sky című hosszú darabjának fantasztikus hangszeres intrója (The Seer lemez), és Bonnie Prince Billytől a Cows (Wolfroy Goes To Town).


Lanczkor Gábor legutóbbi regénye tavaly jelent meg Folyamisten címmel (kritikánk róla itt), ebben fontos szerep jut egy Anarchitecture nevű regénybeli zenekarnak, amelynek a dalai materializálódtak is, ugyanis Soundtracks For A Novel címmel cd-n is megjelent egy kísérőzene. Ezt maga az író készítette, aki Médeia Fiai néven "Psychedelic Industrial Dark-Blues. Lo-fi. Punk. Folk. Noise."-zenekart is vezet, a formáció legutóbbi lemeze Infidel 88 címmel áprilisban jelent meg. 


és akkor John Fruscienete egyik említett lemeze teljes egészében: 


nyitókép:
Bach Máté

https://recorder.blog.hu/2015/06/15/igy_hallgattok_ti_magyar_irok_a_zenerol_lanczkor_gabor
Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Lanczkor Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr17545434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.