„Ha lelógatsz egy szikláról vagy egy pisztolyt szorítasz a fejemhez” – Ride-sajtótájékoztató

Az idei év egyik legnagyobb szenzációja koncertezés terén egyértelműen az, hogy visszatért a színpadokra a kilencvenes évek egyik legjobb és legfontosabb shoegaze/noisepop (karrierje első szakaszának végén inkább már retrós britpop) zenekara, a Ride. Sok más helyszín mellett felléptek a barcelonai Primavera Soundon is, ahol ott volt a Recorder újságírója, Biczó Andrea, és ha már ott volt, részt vett a sajtótájékoztatón is és kérdezett is egy olyant, ami a beszélgetésen a kvartettből részt vevő Mark Gardener énekes-gitárost és Laurence Colbert dobost komoly fejvakarásra késztette. Sőt, utóbbi még videós üzenetet is küldött Magyarországra!

Az 1988-ban alakult oxfordi Ride a dreampopos/noisepopos 80-as-90-es évek fordulójában népszerű shoegaze-mozgalom három legfontosabb együttesének egyike - nyilván a My Bloody Valentine és a Slowdive mellett és miután az előbbi kettő az előző két évben már újjáalakult, igazán itt volt a sor egy Ride-reunión is, pláne, hogy a Ride két énekes-gitárosa közül az egyik, Andy Bell éppen felszabadult állandó munkája alól (ő ugye pár évvel a Ride 1996-os megszűnése után az Oasis tagja lett, majd Liam Gallagherrel folytatta a Beady Eye-ban, amely tavaly megszűnt). A Ride három briliáns EP-vel mutatkozott be 1990 során (Ride, Play, Fall), majd azon év végén megalkotta a műfaj egyik alaplemezét (Nowhere), aztán még folytatta egy jó EP-vel (Today Forever, 1991) és egy jó albummal (Going Blank Again, 1992), de karrierjét felemésztette a két dalszerző, Bell és Gardener versengése, utolsó két lemezük (Carnival Of Light - 1994, Tarantula - 1996) már nem túl izgalmas munka. A kvartett (említsük meg a basszusgitáros, Steve Queralt nevét is) tavaly év végén bejelentette, hogy 2015-ben visszatér a koncertszínpadokra, és az utolsó májusi hétvégén fellépett a barcelonai Primaverán, ahol ott volt a Recorder és a sajtótájékoztatón is kérdeztünk!

Ismeretlen újságíró 1: - Néhány éve készítettem Andyvel egy interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy az egyik legnagyobb probléma a Ride-dal kapcsolatban az volt, hogy egyszerűen egészségtelenné vált a kapcsolatotok. Mi változott azóta?

Mark Gardener: - Egészségesek lettünk (nevet). Eléggé mások voltak akkoriban valószínűleg a körülmények, hiszen Andynek is ott volt például a Beady Eye. Azt hiszem, ő az a fajta ember, aki ha egy zenekarban van, azt szereti szívvel-lélekkel csinálni. Persze ezt nem azt jelenti, hogy nem lenne képes egyszerre több helyen zenélni, de amíg a Beady Eye létezett, nem merült fel, hogy újra összeállnánk. Kellett egy kis idő, amíg tényleg mindent rendbe hoztunk, hiszen anélkül semmi értelme nem lett volna a közös zenélésnek. Most érkeztünk el oda, hogy úgy éreztük, szükségünk van erre.

Ismeretlen újságíró 1: - Ami exkluzív és természetes is egyszerre.

Mark: - Igen, valahogy úgy. A természetes egy jó szó, hiszen nem erőltettük magunkra, kivártuk azt az időt, mikor ez magától értetődik. Mindannyian komolyan vesszük a közös munkát, egy nagyon erős egységet alkotunk.

Laurence Colbert: - Igen, illetve annak idején rengeteg kreativitás volt bennünk, amiket magától értetődőnek vettünk, és amelyből nem hoztuk ki a legtöbbet. Nem figyeltünk a veszélyekre. Azóta sok tapasztalatot szereztünk, és másképp állunk a dolgokhoz. Sokkal óvatosabbak és tudatosabbak vagyunk. Fontos volt, hogy ezt felismerjük, hogy ezúttal jól csináljuk a dolgokat.

Ismeretlen újságíró 1: - És mi a helyzet az új albummal?

Mark: - Melyikkel? Csak nem csináltál egyet? (nevet)

Laurence: - Egyelőre élvezzük azt, ami van. Remek dolog itt lenni, inspirálódni, gyönyörű épületeket nézni, magunkba szívni ezt a sok tapasztalatot, élményt. Szeretnénk mindennek időt hagyni, így most inkább az újabb koncertekre koncentrálunk. Persze ez a sok behatás valahogy biztosan le fog csapódni, ebből születnie kell valaminek, de még nincsenek konkrét elképzeléseink. Új anyagokat olvasni, új helyeket megnézni, új emberekkel találkozni – ez mind egészségesen hat a kreativitásra.

Mark: - Igyekszünk megtanulni, hogyan éljünk a pillanatnak. Nem tervezünk nagyon előre, mert ki tudja, mi sül ki ebből az egészből. Egyelőre tényleg lefoglalnak minket a koncertek, szerencsére egyik jön a másik után, és sok a teendő ezek körül. Azt hiszem még egy darabig el fog tartani ez a turné. De tényleg, sose tervezz előre, főleg, ha egy zenekarban vagy! (nevet)

Ismeretlen újságíró 2: - Olvastátok azt a kritikát, miszerint most sokkal jobbak vagytok élőben, mint a ’90-es években?

Laurence: - Igen, ha jól emlékszem, a Guardianben jelent meg.

Mark: - Örültünk neki, hiszen pont ez az, amit el akarunk érni és ez az, ahogy mi is érezzük. Személy szerint úgy gondolom, hogy az összes projekt, amiben 1996 óta részt vettünk, jobb zenészekké faragott minket. Én legalábbis biztosan jobb énekes lettem. Andy is sokat változott, komolyodott az Oasis tagjaként. Így amikor újra egy szobába kerültünk, egymásra kellett kicsit hangolódnunk. De alapvetően szerencsére más nem nagyon változott, ugyanaz az energia van bennünk. Csak már kicsit megöregedtünk.

Ismeretlen újságíró 2: - És nem féltetek a reakcióktól, mind a rajongók, mind a média oldaláról? Úgy tűnik egyébként, hogy nagyon örültök ti is a visszatérésnek.

Mark: - De, persze, volt bennünk egy bizonyos fokú félelem, de ezt nem feltétlenül mondanám rossznak. Csak akkor van értelme a visszatérésnek, ha erősebbek, nagyobbak tudtok lenni. A dolgok időközben változtak, fejlődtek, a gitáreffektek is jobbak lettek, meg minden más, így sokkal jobb, nagyobb volumenű hangzást lehet elérni. De kezdek nagyon átmenni geekbe. (nevet) Nem akarok senkit untatni ezzel, a lényeg, hogy ezen a téren a legkisebb fejlődés is hatalmas változást tud előidézni.

Laurence: - Ezzel persze magunknak is kicsit bizonyítanunk kell, hogy tudunk alkalmazkodni a változásokhoz. Ez volt az első feladatunk, mikor újra összeálltunk, hogy átültessük a ’90-es évek hangzását a mai eszközökre.

Ismeretlen újságíró 3: - És mik a legnagyobb változások? Például ha körbenéztek itt a fesztiválon, mi az, amit teljesen másnak láttok?

Mike: - Például maga a fesztivál, az egy elég nagy változás! Mikor is indult a Primavera?

Ismeretlen újságíró 3: - 15 éve, ahogy a mögöttetek lévő logón is látható.

Mike: - Néha pont azt nem látod meg, ami kiszúrja a szemedet! (nevet) Szóval rengeteg zenei fesztivál indult az elmúlt 10-20 évben világszerte. Akkor ott van még az internet. Ez nagyon öregesen hangozhat, de mikor először turnézni voltunk, még nem voltak meg ezek az eszközök, még a mobil sem volt igazán divat. Az egész kommunikációs rendszer átalakult, nehéz megfogalmazni, mert tényleg teljesen más, mint annak idején. Ott vannak még a lemezkiadók, akik egyre kevesebb befolyással bírnak, igazából szinte már nem is látják el azokat a funkciókat, mint régen. Manapság, ha van pénzed, simán megkerülheted őket és magadtól is stúdióba mehetsz. Annak idején egy kiadói segítség nélkül majdnem, hogy elképzelhetetlen volt.

Laurence: - Úgy tűnik, jelenleg kicsit könnyebb egy zenekar tagjának lenni, mint anno. Ha visszaemlékszem, akkor a ’90-es években tulajdonképpen egyenesen felháborító volt, ha zenéltél, mindenki azt kérdezgette, mi ezzel a célod, mit gondolsz, mit fogsz elérni, és egyáltalán mi a francért csinálod. Nem nagyon gondoltuk át ezeket. Manapság rengeteg fesztivál van, ahol fel lehet lépni, rengeteg lehetőség arra, hogy lemezt készíts. Az emberek felfogása is változott erről az egészről, sokkal elfogadottabb, ha azt mondod, zenész vagy. Nem azt mondom, hogy könnyebb elérni a sikereket, csupán több a lehetőség.

Mark: - Másrészről annyi program, annyi banda van már, hogy ilyen szempontból viszont talán nehezebb érvényesülni. A zene ma már tényleg körülvesz minket. De azt kell, mondjam, én még mindig hiszek abban, ha jó dolgot csinálsz, és kitartó is vagy, egyre erősödsz, akkor az embereket érdekelni fogod. Ráadásul manapság könnyebben elérheted őket, és személyesebbre is veheted a formát a közösségi médián keresztül, például csináltunk magunknak mi is Twittert! Elég friss dolog, de egyelőre nagyon tetszik, mert első kézből kaphatunk mi is visszajelzéseket azoktól, akik például eljöttek megnézni minket. Ez a fajta direkt kommunikáció is újdonság számunkra, de egyelőre nagyon tetszik!

Ismeretlen újságíró 4: - Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha rajongóktól kaptatok?

Mark: - Ezt egészen őszintén mondom, hogy jobb, ha nem mondom el. Tényleg fura volt, inkább váltsunk témát! (nevet)

Ismeretlen újságíró 5: - Mennyire törődtök a hagyatékotokkal? Rengeteg zenekar nevez meg titeket példaképként, például a tegnap itt koncertező Cheatahs is. Tartjátok a kapcsolatot ezekkel a zenészekkel, odafigyeltek rájuk?

Mark: - Persze, a jogdíjak miatt! (nevet) Egyébként nem mondanám, vagyis nyilvánvalóan próbálom tartani a lépést, és az elmúlt években lehetőségem volt arra, hogy sok zenekarral dolgozzak. Most, hogy újból jobban benne vagyok a vérkeringésben, azért egyszerűbb a helyzet. Nyilván a turné során is rengeteg együttessel ismerkedek meg, új zenéket fedezek fel magamnak, akár a fesztiválokon, ez remek terep hozzá például.

Ismeretlen újságíró 6: - A My Bloody Valentine, akik szintén a Creation Records égisze alá tartoztak, nemrég jelentették meg új albumukat. Nagyon fontos, hogyan tették – persze maga a lemez is briliáns -, ez veletek is megtörténhet?

Mark: - Ez az, amire nem tudok válaszolni, amit most nem tudok neked így kijelenteni. Persze, ott lóg a levegőben és lehet belőle valami, de egyelőre nem gondolkozunk ennyire előre. Most a turnéra koncentrálunk, és úgy gondolom, ezért adunk olyan jó koncerteket. Majd ha úgy érezzük, akkor persze átcsoportosítjuk az energiáinkat, és azon leszünk, hogy egy remek lemezt készítsünk.

A RIDE ELSŐ NAGYLEMEZÉRŐL, A NOWHERE-RŐL ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN!

Ismeretlen újságíró 7: - Terveztek Latin-Amerikába jönni?

Mike: - Bizonyára! Jönnek még dátumok, az biztos, és Andy nagyon is szereti Latin-Amerikát, szóval minden adott.

Laurence: - Igen, én is jártam ott a Jesus And The Mary Chainnel. Remekül éreztük magunkat, és mindenképp szeretnék elmenni, ha úgy adódik.

Recorder: - Én Magyarországról érkeztem, ahová szintén várunk titeket szeretettel! A kérdésem a következő: ha az első három EP-t egy egységnek tekintjük, akkor mit tartotok főműveteknek, azt, vagy az első, Nowhere című albumot?

Mark: - Személy szerint erre egyszerűen nem tudok válaszolni, inkább átadom a szót! (nevet)

Laurence: - Ha lelógatsz egy szikláról vagy egy pisztolyt szorítasz a fejemhez, akkor azt hiszem, azt mondom, hogy a Nowhere. Egyébként nem is tudnék rá válaszolni, legalábbis jó ideig eltartana. Egyetlen indokot találok, méghozzá azt, hogy a Nowhere remekül működik egységként. Az EP-k pedig direkt készültek így, ilyen „rövidtávúra”, és úgy remekül meg is állják a helyüket. De nincs meg összességében bennük az a dinamika, ami a Nowhere-t jellemzi.

Mark: - Egyébként a te válaszod mi lenne?

Recorder: - Valószínűleg a három EP, de persze csak ha pisztolyt tartotok a fejemhez.

Mark: (nevet) - Pont ez a szép az egészben, hogy mindenkinek más, de én szeretem ezeket a visszajelzéseket. Például pont ezért tartom olyan jó dolognak a közösségi médiát, mert ott általában a rajongóinkat érjük el, és szeretjük tudni, miről mit gondolnak. Persze így is, úgy is megtesszük, ami tőlünk telik, de jó hallani, miképp hat ez az emberekre.

Laurence: - Érdekes ez az egész, hiszen attól függ, miképp van találva a zene. Ha belegondolsz, csak a kreatív munka lecsapódásáról van szó. Mikor befejeztük a Nowhere-t, észre sem vettük, hogy ezúttal nem EP-t írtunk, nem is foglalkoztunk ezzel. Csupán annyi történt, hogy sikerült annyi dalt írni, ami kiad egy egész albumot. Korábban sem foglalkoztunk ezzel, megvolt négy dal, összecsomagoltuk és kiadtuk. A kreatív munka pedig csak folytatódott, így született újabb négy szerzemény, aztán még négy, amiből néhány fel is került már az albumra. A kreativitásról és a munkafolytonosságáról volt csak szó, viszont fel lett darabolva. Érdekes, mert ennek ellenére elég különbözőek lettek, mintha direkt így akartuk volna, holott igazából csak az van benne, ahogyan a Ride kezdődött, ahogyan kipróbáltuk a dolgokat.

Mark: - Nem igazán foglalkoztunk ilyenekkel, mint hogy mi legyen a felvezető kislemez, ez , vagy az a dal mennyire reprezentálja az anyagot. Inkább egy körforgás volt az egész. Valahogy nem volt egyértelmű az sem, hogy mi kerül az A-oldalra, és nem követtük a megszokott kislemez-nagylemez sémát, igazán szerencsések vagyunk, hogy mégis jól sült el a dolog.

Laurence: - Igen, de ezt mindig csak akkor mondjuk, ha egy szikláról lógatsz le minket! (nevet)

lejegyezte, kérdezett és videó: Biczó Andrea

a sajtótájékoztató után Laurence  Colbert volt olyan kedves, hogy még egy videóüzenetet is kamerába mondott, igaz - bár háromszor is visszakérdezett a médium nevére és típusára, még így is - rádiónak gondolta a Recordert, de sebaj: 

a Ride teljes koncertje a 2015-ös Primaverán: