Dobozban ragadt – Láthatatlan magyar zenés filmek

2015.05.19. 13:31, rerecorder

16mm_filmhju.jpg

A magyar popzene mozgóképes dokumentáltsága szerény, bár minden bizonnyal jóval izgalmasabb lenne az összkép, ha ismerhetnénk minden amatőr és archív felvételt. Vagy például azokat a zenés dokumentumfilmeket, amik elkészültek. Archív zene fókusztémánk ritkán, nehezen látható zenés magyar filmjeiről szóló cikkünk apropója, hogy Almási Tamás Sok húron pendülnek című 1982-es alkotása most végre látható lesz a Recorder prezentálásában a Dürer Kertmozi sorozatában május 27-én, jövő szerdán este 8 órai kezdéssel (majd június 16-án Almási Edda-filmjét is vetítjük, ugyanitt, ugyanígy).

Nagyjából úgy tucatnyi popzenéhez szorosan köthető játék- és dokumentumfilm jellemzi a műfaji közeget a kilencvenes évekig Magyarországon. A jól ismert példák (Jancsó Miklós Omegához, Koltay Gábor Illéshez, Fonográfhoz, Szomjas György Hobo Blues Bandhez, P. Mobilhoz, Bódy Gábor VHK-hoz, Xantus János Trabanthoz és Neurotic-hoz kötődő alkotásai) mellett azonban még számos zenekar körül forgott a kamera, csak aztán a filmek vagy el sem készültek, vagy nem mutatták be őket, netán egyszer lementek egy lehetetlen műsorsávban és majdnem örök feledésre ítéltettek.

tatai_1.pngMint például Almási Tamás dokumentumfilmjei, az ős-Edda búcsúkoncertjéről szóló Kölyköd voltam – ezt 1985-ben leadta a tévé és viszonylag ismertebb, a Recorder is bemutatta egy mozis vetítésen – illetve a sokkal kevésbé ismert, és sokkal izgalmasabb 1982-es Sok húron pendülnek. Ez utóbbi a rockszakma 1981. márciusi tatai fórumán készült, a zenészek alakuló szakszervezeti gyűlésén, ahol ott volt majdnem mindenki, aki számított. Almási Tamás így emlékszik vissza: „az aktuális hatalom, a kulturális vezetés, az ifjúsági kormányzat, más politikusok és a zenei vezetőség, Erdős Péter, Tóth Dezső és Barabás János találkozott a zenészekkel. A film ugye alapvetően erről a gyűlésről szól, nagyon kemény lenyomata a létező szocializmusnak. A legviccesebb, egyben legdrámaibb lenyomata, amit valaha láttam belőle. Nem az volt a kérdés, hogy akarok-e dokumentumfilmet csinálni erről a gyűlésről, hanem hogy milyen keretet tudok rá találni. Ugyan televíziós soha nem voltam, de néha azért bedolgoztam. Megkerestem Érdi Sándort, aki a Stúdió című műsorokat szerkesztette, és megfűztem, hogy próbáljon meg támogatni, hogy ebből milyen jó anyag lehetne. Azt mondta, hogy jó, az adás egyik különszámának keretében megcsinálhatom. Győrffy Miklós volt a riporterem, felvettük az anyagot, elkészült a film. Érdi megnézte, azt mondta, zseniális, felterjesztem Nívó-díjra, de nem mutatom be. Ezután megindult egy hosszú meccs, hogy mégis mit lehet csinálni vele, megnézték a benne szereplő vezetők, és végül azt mondták, hogy részükről rendben van, mehet. Egy júliusi kedd délután kettőkor le is adta a tévé egyetlen egyszer, nyilván nem nézte meg senki. A film utóéletéhez tartozik, hogy volt egy Jelkép című folyóirat és a tévé egyik műszaki vezetője, aki ebben a lapban szerkesztő volt, teljesen váratlanul elkérte a film dialóg listáját, és ezt leközölte, aztán úgy tudom, nagyon megütötte a bokáját emiatt. Azóta se adták le soha többé a filmet. Pedig nagyon kísérteties, ahogy áll ott Erdős Péter, és azt mondja az alakuló szakszervezetnek, hogyha esznek az ő tenyeréből, akkor csinál belőlük világsztárt, ha nem, akkor meg megnézhetik magukat. Ennyire kísérteties megjelenését a szocializmusnak én soha korábban és később nem láttam. Erdős Péter mellett Tóth Dezső a nagy szám a filmben, veri az asztalt, hogy amíg ő van, addig nem lesz olyan zenekar, hogy URH, nyilvánvalóan jól ismerte ezeknek az underground zenekaroknak a munkásságát.


HA MÁR ARCHÍV ZENE - SZÉLJEGYZET EGY LEHETETLEN VÁLLALKOZÁSHOZ: A LEGKELENDŐBB MAGYAR ALBUMOK.

pmobil.jpgAlmási filmjei mellett az Ifjúsági Magazin egyik 1987-es számában számol be három kallódó rockfilmről, amelyeket Koltay Gábor (A koncert, István, a király) rendezett és addig nem mutatták be őket. Az 1983-as Heavy Medál című P. Mobil-turnéfilmet a magukat reménytelen helyzetben látó koncertlátogató fiatalok szerepeltetése miatt tették indexre, ez az alkotás azóta már látható, Magyar fal címmel jelent meg dvd-n. Még kevésbé van az Aréna című dokumentumfilmnek, amely a Hungaria 1982 szilveszterén, a Corvin áruház parkolójában adott utcabál-koncertjének lenyomata, de a tagokkal készült interjúkat is tartalmaz, csakhogy a zenekar ezután hamarosan szétrobbant, a televízió nem mutatta be a filmet. Koltay forgatott a Korál 1986-os Erkel Színház-as kvázi búcsúkoncertjeiről is, ennek Maradj velem a címe (és ez egy Korál-dvd extrái között látható is), de készített negyven perces dokumentumfilmet a Budai Ifjúsági Park vezetőjéről, a félelmetes hírű Rajnák Lászlóról is, sőt egy Beatrice-koncertet is rögzített az Ifiparkban. Ez utóbbi alkotások teljes egészükben szintén láthatatlanok, de kevéssé ismert Sántha László és Árvay Jolán Egy nap rock című filmje is, mely az 1981-es Hajógyári-szigeten forgatott rockfesztiválról szól (ez az éppen az az évi, Sok húron pendülnek című alkotásban bemutatott tatai rocktanácskozáson megalakult zenészszakszervezet, a Szabadfoglalkozású Zenészek Szakszervezetének első rendezvénye volt, az itt készült film alább látható is teljes egészében.)

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen ki tudja mennyi amatőr felvétel áll eredeti tulajdonosaik fiókjaiban (a Super8-as technika viszonylag elterjedt volt már a hetvenes években, bár ugye hangot nem rögzített, de a YouTube-on lehet találni példákat izgalmas koncertfelvételekre). Az Ez egy ilyen kor nevű, nemrégiben indult blog pedig a videókorszak amatőr, félprofi és profi – főleg koncert – felvételeit gyűjti. Aztán ott van az M3 tévécsatorna indulásával újra műsoron levő rengeteg korabeli Táncdalfesztivál és Ki mit tud? a korabeli zenés tehetségkutatókkal, a hazai popzene számos nagy alakjával, vagy szintén az M3-on futnak újra a Pulzus című, nyolcvanas évek közepéig létező zenés tévéműsor ismétlései (ezek roppant érdekes történeti szemelvények, de a Geszti Péter-féle Ászban is számos hasonló ritkaságra találhatunk - például a Bonanza Banzai 1990-es fellépésére). A hazai popzene tehát részben fennmaradt mozgóképen is, csak sokszor nagyon kell kutatni utána.


Dömötör Endre


a május 27-i Dürer Kertmozi-sorozatban a Recorder bemutatásában látható Sok húron pendülnek Facebook-eseményoldala


az Egy nap rock című 42 perces koncert-dokumentumfilm az 1981. augusztus 22-i, Hajógyári-szigeten zajlott szuperkoncertről (Új Skorpió, Edda Művek, KFT, Mini, P. Mobil, Karthago, Hobo Blues Band): 


Almási Kölyköd voltam című Edda-filmje: 


Koltay P. Mobilról és a korszakról szóló filmje, amit Heavy Medál címen nem mutattak be 1983-as keletkezésekor, Magyar fal címmel jelent meg dvd-n 2004-ben, a film első tíz perce: 


a Pulzus című zenés tévéműsor első adása 1980 januárjából (itt pedig egy 1981. februári adás, egy 1981. márciusi adás, egy 1981. augusztusi adás, és egy Fenyő Miki-interjú 1984-ből, meg sok más részlet): 

https://recorder.blog.hu/2015/05/19/dobozban_ragadt_lathatatlan_magyar_zenes_filmek
Dobozban ragadt – Láthatatlan magyar zenés filmek

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr827471998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.