Kegyelem nekünk! – Környezetvédelem és pop

2015.04.24. 19:01, rerecorder

green_owl.jpg

A rock and roll, a rock, a pop vagy bárhogy is nevezzük, szórakoztat is, lázad is, nihilista is, de kétségtelen, néha meg akarja váltani a világot. S ha ez utóbbiban utazik, akkor például észreveszi, hogy enyhén szólva (közhely! közhely!) nincs minden rendben az ember és a környezet viszonyával, és ilyenkor dalokat, sőt egész lemezeket ír erről a zűrös és néha igen sötét viszonyról, viszonyul a helyzethez, sopánkodik, kritizál vagy éppen dühöng. Mindenesetre így vagy úgy az érzékeny és/vagy tudatos könnyűzenének van/lehet köze a környezetvédelem nevű dologhoz. Íme, néhány példa olyan előadókra és dalokra, amelyek zöldek is, meg jók is. Íme, EcoRecorder fókusztémánk zöldséges zenékre koncentráló fejezete.

greenpeace.jpgA környezetvédelemről énekelni – na ez az, ami a didaktikus pop mára szinte egyik legjellemzőbb toposza lett, pedig ez egyrészt nem volt mindig így, másrészt még mindig van a nevelő célzatú daloknak pozitív hatása (még ha azok előadása sokszor cikisnek tűnik is). Már a hatvanas években megindult a népoktatás, a Beatles (Mother Nature’s Son), a Yardbirds (Shapes Of Things), a Byrds (Hungry Planet) egyaránt az anyatermészetért aggódott, az eszméket a hippik természetesen alaposan magukévá tették, de még csak annak sem kellett lenni: a Kinks is gyakran énekelt a városból való kivonulásról és a magát civilizáltnak valló társadalom önpusztító, környezetromboló butaságairól (Apeman). Frank Zappa minioperát írt a témáról (Billy The Mountain), cimborája, Captain Beefheart számos dalt, de a hetvenes évek elejétől a Beach Boys-tól (Don’t Go Near The Water) a rövid időn át mindenféle társadalmi és szociális téma iránt elkötelezett Marvin Gaye-ig (az ő zöld kulcsdala az emberi károkozások miatt könyörületért fohászkodó Mercy Mercy Me) tényleg minden felelős zenész szólt a környezettudatosságról.


"A SZLOGENEK NEM SOKAT FOGNAK SEGÍTENI" - ÖKOTUDATOS MAGYAR ZENÉSZNYILATKOZATOK.

remgreen.jpgAz R.E.M. például egy egész lemezt szentelt a témának, persze nem kizárólag a környezetvédelemről szóló dalokkal, de kétségtelen, hogy az 1988-as Green című albumnak nem csak a címe zöld, hanem tényleg áthatja egy olyan tematika, amelynek fontos része a környezetbarát attitűd (ami persze a zenekar sajátja volt a kezdetektől olyan dalokkal, mint a Cuyahoga vagy a Fall On Me). Az értelmiségi punkok, a Bad Religion társadalomkritikájának szintén fontos része a környezetvédelem, ahogy a liverpooli pszichedelikus posztpunk zenészből druidává lett Julian Cope sem csak a kereszténység előtti pogány európai szent helyeket, a krautrockot vagy a japán underground rockot kutatta, és nem véletlenül vonult vissza természet közeli lakóhelyre. A Gorillaz a Plastic Beach címet adta eddigi utolsó, a tengeri szemét motívumaiból építkező lemezének, míg Björk aktivista és fundraiser munkája és vonatkozó újságcikkei mellett Nattúra néven szervezetet is alapított, amely támogatja hazája környezettudatos kisiparát – mint látszik, sok előadó egyszerre beszél és cselekszik.

A Radiohead is ilyen karrierje során (a téma nyitócikkében már tárgyalt módon) többször is felvilágosító jelleggel tudatosította, hogy törekszik arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjon maga után, míg a frontember, Thom Yorke, azon túl, hogy az Occupy mozgalom mellé is odaállt, The Eraser című szólólemezén több dalban is érintett ökológiai kérdéseket. Szólóprojektje dalainak előadására szervezett all-star zenekara, az Atoms For Peace neve pedig magáért beszél.

greenpeace_f.jpgÉs akkor még nem is szóltunk Michael Jackson Earth Song című számáról és egyéb, bolygónkért izguló megnyilvánulásiról, amivel biztosan milliókhoz hozta közelebb a problémákat (bár ugyanitt megemlékeznénk az egykori Wanted magazin fékezhetetlen Tiniagy rovatának legendás Jacko-paródia bon mot-járól: „Ha csak egymillió fát kell kivágnunk, hogy egyet megmentsünk, már megérte!”). Nem volt szó a Földért farmerként is aggódó Neil Youngról vagy a Midnight Oil frontemberéről, Peter Garrettről, aki kemény dalszövegek után környezetvédelmi miniszter lett hazájában, Ausztráliában. És nem beszéltünk a nyolcvanas évek nagy polgárjogi-emberjogi-környezetvédelmi elkötelezettségű értelmiségi popsztárjairól, Stingről, aki az amazóniai esőerdőket vette pártfogásába, Peter Gabrielről, aki dalt írt a vörös esőről vagy David Byrne-ről, aki a Talking Heads utolsó, Naked című albumának Nothing But Flowers című dalában megénekelte az épített környezet helyét visszavevő természetet.

A környezetvédő popsztárok (már-már divatként) a nyolcvanas években kezdtek el a sok-sok más ’jó ügy’ mellett környezetvédelmi szervezeteket támogató válogatáslemezeken is szerepelni. A Greenpeace-t sok nívós kompiláció segítette (Greenpeace - 1985, Breakthrough - 1988, Greenpeace Rainbow Warriors - 1989) – természetesen a korszak szinte összes fontos előadója feltűnik ezeken, de az egyes zenei stílusok mentén azóta is születnek segélylemezek (például egy klassz indie-válogatás volt 2008-ból a The Green Owl Comp: A Benefit For The Energy Action Coalition). Mert hogy környezetvédelemről énekelni – legyen bármennyire is didaktikus vagy cikis – egyszerűen sosem szűnik meg aktuálisnak lenni.

Németh Róbert


az első Greenpeace album elejétől végéig: 

https://recorder.blog.hu/2015/04/24/kegyelem_nekunk_kornyezetvedelem_es_pop
Kegyelem nekünk! – Környezetvédelem és pop

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr217395956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.