„A szlogenek nem sokat fognak segíteni” – Zöld popzenészek

2015.04.23. 19:43, rerecorder

a-laborer-rests-on-piles-of-plastic-bottles-at-a-recycling-center-in-jiaxing-zhejiang-province-china-on-november-6-2011_-reutersstringer.jpg

A popzenészek, ahogy más, szem előtt tevékenykedő alkotók, gondolkodók, közszereplők, fokozott felelősséggel bírnak a környezetvédelem, ökotudatosság terén is. Íme, öt magyar zenész-énekes, akik nem a levegőbe beszélnek. A friss Recorder magazin EcoRecorder fókusztémájának újabb cikke.

Menyhárt Jenő az Európa Kiadó igazgatója a Greenpeace környezetvédő szervezetnek dolgozott három országban is fundraiserként, Az Agitátor (Nyitott Könyvműhely, 2008) címmel remek – részben önéletrajzi – könyvet is írt a témáról (ezt nagyon ajánljuk elolvasásra).

az_agitator.JPG„Fundraiserként dolgoztam a Greenpeace-nek New Yorkban, de már azt megelőzően, amikor Richmondban, Virginában laktam, ott is dolgoztam egy környezetvédő szervezetnek, a Campaign Virginianak, mint fundraiser. Így amikor a Greenpeace-nek kezdtem dolgozni, akkor már aktívan figyeltem a környezetvédelemre. Egy olyan helyzetbe kerültem, amikor megpróbáltam olyan munkákat találni, amivel a világnak is tudok valami hasznosat tenni. Több mint egy éven keresztül ezzel foglalkoztam. Ezután jöttem Magyarországra, mert éppen egy könyvet írtam, Az agitátor címmel, ami nagyrészt szintén környezetvédelemről szólt, némi önéletrajzi vonatkozásokkal. Amikor ezt jöttem kiadni, akkor a magyarországi fundraiser program elég nagy problémákkal küszködött, úgyhogy a New York-i tapasztalataimmal és az ottani kiképzéssel igyekeztem segíteni ennek a programnak. Sikerült talpra állítani, sikeres időszaka lett ez a magyarországi Greenpeace-nek. Ezután még egy ideig Új-Zélandon is dolgoztam a szervezetnek. Most nagyobb távolságból figyelem az itteni szervezetet, minimális a közvetlen kapcsolatom vele. Azt nem látom pontosan, hogy mennyit fejlődött az elmúlt években az ökotudatosság Magyarországon, mert ehhez tényleges dolgokba kellene belelátni, de persze abban sem vagyok biztos, hogy ezt érdemes-e országokra lebontani. Világszintű probléma ez, nyilván egy országban annyira érdekes, hogy egy kormány milyen módon tevékenykedik a környezetvédelemben. Ehhez a valóságba kellene belelátni, de ez Magyarországon sajnos nem része a közbeszédnek. Itt bármilyen választást meg lehet nyerni bármilyen szinten, anélkül, hogy a környezetvédelmet akár megemlítenék. Másfelől a sajtóban sincs elég szó róla. Persze az egész világban van egy ilyen szépelgés ezzel kapcsolatban, mindenki megtanult kicsit aggódva nyilatkozni erről, meg szépeket mondani. Máshol a politikusok azt is megtanulták, hogy hogyan helyezzenek el egy-két szépen aggódó mondatot a témáról beszédeikben, de a helyzet valójában világszinten olyan mértékben súlyos, hogy már ott tartunk, hogy azt kellene belátni, hogy pontosan mi is történik most és hol tartunk a folyamatokban. Erről sem a sajtó, sem a közbeszéd nem szól eleget.

Azok a lépések, hogy például Magyarországon is megjelentek a szelektív hulladékgyűjtők persze mind jó lépések, de egyrészt már sokkal korábban kellett volna ezt meglépni, másrészt nem látszik, hogy a szemét mennyiségek csökkentésére lennének megoldásaink, plusz persze még azt is jó lenne tudni, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékkal ténylegesen mi történik. A szelektív hulladékgyűjtésnek ugye az lenne az értelme, hogy újabb előállításokat váltson ki. A leghatékonyabb környezetvédelmi forma ugyanis az újrahasznosítás. Minden új dolog termelése környezetromboló, új nyersanyagokat, új energiákat emészt fel, mindez újabb környezetterhelést jelent. Ezeket kell kiváltani és az újrahasznosítás erre a legjobb módozat. Persze tényleg minden javít a helyzeten, a kis egyéni lépések is, aztán a kormányzati szinten meghozott döntések is, ugyanakkor ezt a problémát is úgy kell kezelni, mint egy gyógyítási folyamatot. Ha valaki meg akar gyógyítani egy beteg embert, akkor a betegségével arányos gyógykezelést kell alkalmazni. Itt azt látom, hogy a betegséghez képest aránytalanul kis lépések történtek eddig - világviszonylatban is. Persze még egyszer: ezek a kis lépések is mind jó lépések. Mindenkit bátorítani kell minden szinten, hogy akár a saját környezetében végrehajtson változtatásokat. Rengeteg látszattevékenységet lehet végezni a környezetvédelemben, és ezeket csinálják is. Hiányolom például azt, hogy nincsenek fórumok, ahol ténylegesen lehetne információt szerezni, ahol ténylegesen lehetne a problémákról beszélgetni. Ez ugyanis egy baromi nagy probléma és sokkal súlyosabb, mint amennyire ezt a legtöbben gondolják. A szlogenek nem sokat fognak segíteni.”

recycle.jpg

Takáts Eszter, sok más – itt is nyilatkozó – előadó mellett szerepel az április 22-én, A Föld napján bemutatott Lámpagyújtogatók című, egyéb témák mellett a környezetvédelemről is szóló filmben, sőt, ő írta a főcímzenét is.

„A természet, a környezet védelmével kapcsolatban én is csak azt teszem, amit egy ember tud tenni. Ilyen a szelektív hulladékgyűjtés, a kis környezetem rendben tartása, illetve van egy olyan rigolyám, ami mások számára viccesnek is tűnhet: eléggé mániásan szedem a kutyakakát az utcán. Tehát nem csak a saját kutyámét, de ha látok egy másik otthagyott példányt tényleg zavaró, látványos helyen, akkor azt összeszedem. Részben biztosan azért is, hogy csökkentsem a kutyások felé irányuló jogos utálatot emiatt. Amúgy meg mivel levegős művészember vagyok, ezért fontos a földelés ellenpólusként, a kertészkedés, a földdel való kapcsolat, az ültetések. Nagy vágyam egy ökotudatos kertes háztartás.”

Bérczesi Róbert a tavalyi hiperkarma-album után felhagyott a cd-lemezek, a környezetkárosító fizikai példányok kiadásával.

„A magam részéről úgy vagyok a környezetvédelemmel, hogy a szelektív hulladékgyűjtéshez nem értek, viszont sose dobok el csikket az utcán. Bár el is dobhatnék, mert ha senki sem szemetelne, akkor az utcaseprők is elvesztenék a munkájukat. Ezen kívül pedig azt gondolom, hogy mint zenész, a cd-korongot egy olyan, a természetben nehezen lebomló műanyagnak tartom, ami súlyos környezetszennyezésnek számít. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem fogok többet fizikai hanghordozót megjelentetni, csak online dalokat. A környezetvédelemről még annyi jut eszembe, hogy szerintem az esőerdők túlélik az emberiséget, nagyon gyorsan megnőnek, szóval annyira nem aggódok.”

KINEK MEKKORA? - POPSZTÁROK ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA.

Lovasi András a Kispál és a Borzzal I Like Gemenc címmel dalt is írt a témáról, ökotudatossága odáig terjed, hogy egy jórészt Földbe épített energiatakarékos passzívházban él.

„Már gyerekkoromban sok könyvet olvastam a témáról, például a Lesz-e sas 2000-ben? című Major István kötetet és ezek komoly hatással voltak rám, hóbortom lett az ökotudatosság, később próbálkoztam bionövény-termesztéssel is, meg minden hasonlóval, ami a témához tartozik. A magam erejéből próbálok is megtenni mindent, amit csak lehetséges. Amikor legutóbb építkeztem, akkor egy régi álmom megvalósításaként egy 75 %-ban földbe épített, energiatakarékos passzívházat építettem, ami nagyon jól is működik, nem teljesen önfenntartó, de nagyon hatékony, havi néhány ezer forintba kerül a fűtés és villany. Magyarországon ezzel együtt még most is azt mondhatjuk az ilyesmikre, arra, hogy az emberek hogyan választanak lakóhelyet, hogy luxushóbort – holott nem kellene, hogy az legyen. De a környezetvédelmi lobbierők még nem túl hatékonyak nálunk. Itthon azt sem feltétlenül szeretik az emberek, ha a zenészek megszólalnak bizonyos ügyekben. Azt szeretik, ha a zenész az zenél, és nem pofázik. Sajnos nálunk a környezetvédelem a legkisebb problémák közé tartozik.”

gp_erosito.jpg


Varga Livius
, a Quimby és A kutya vacsorája tagja ismert horgász, természetjáró és környezetvédő, a PET Kupa nevű, tiszai ártér műanyag-palacktalanítási akciónak az arca.

„Már gyerekorom óta természetjáró embernek mondhatom magam, a szüleim mindig vittek magukkal kirándulni, és felnőttként is tartom magam ehhez. Barátokkal társaságot alapítottunk vízszeretőkből, akikkel nyaranta egy-két hetet arra szánunk, hogy lecsorgunk egy-egy folyón – ez a klasszikus kenutúra. Ezek során nagyon figyelünk arra, hogy mit hagyunk magunk mögött. Mint horgászember tudom, hogy leülni sem szabad oda, ahol szemét van, illetve kezdheted azzal, hogy összeszeded a szemetet. A túrák során elég gyakran találkoztunk PET palack özönnel zöldár idején, vagy az ártérben, amikor visszahúzódott a víz. Az ártéri erdőnél kevés csodálatosabb dolog van, de ezek sokszor úgy néznek ki, mintha PET palackszőnyeggel lennének betakarva. Ez már régóta piszkált és egyszercsak megkerestek a Termeszetfilm.hu munkatársai, akikkel már csináltam több dokumentumfilmet, hogy jártak fenn a Felső-Tiszánál és egy borzadály volt, amit a képeken mutattak. Azt mondták, hogy hívjuk fel erre a figyelmet, szedjünk össze jó pár palackot és csináljunk róla filmet. A figyelemfelhívás része volt az az ötlet hogy legyen egy tutajépítő verseny palackokból. Nagy örömmel vettem részt ebben, hiszen tehetek valamit a Tiszáért, akitől már annyi jót kaptam. Így indult, idénre már hagyomány lett belőle, mert júliusban harmadik alkalommal lesz egy PET Kupa akció és verseny, a 17-25-én.

Zenészként semmiképpen sem szabad legyinteni környezetvédelmi kérdésekre és persze le is kell tenni a voksát ügyek mellett, ha így gondolja, na meg persze ennek szellemében is kell élni. Annál többet senki nem tehet, mint hogy ő maga megváltoztatja a saját karmáját, viselkedésrendszerét ez ügyben. Kicsiben kell kezdeni, az embernek le kell leszoktatnia magát a pazarlásról, a szemetelésről. Még ott sem szabad pazarolni, ahol szinte ingyen van. Akkor sem szemetel, amikor körülötte mindenki más szemetel, vagy szemetes környéken van. A saját elménket kell trenírozni az ökotudatosságra és aztán mindenkit erre biztatni. Persze be tudom látni, hogy sok minden szélmalomharcnak tűnik, és gazdasági krízis kell, hogy az olajról majd átálljunk valami másra, ökológiai klímaváltozási katasztrófa, hogy észbe kapjunk, mert a gazdaság kerekét csak a kényszer tudja megmozdítani. A rendszerünkbe bele van kódolva a Földnek a felélése, mégis azt gondolom, hogy ez nekem nem ok arra, hogy legyintsek és pazaroljam a vizet, bárhol szemetet hagyjak magam mögött, vagy azt mondjam valakinek, akármekkora körben, hogy „teljesen mindegy, hogy hogyan viselkedünk, úgyis úgy megy.” Ez nem igaz. Legbelsőbb meggyőződésem szerint minden ott kezdődik, hogy az egyén a saját viselkedésén változtat. Az vezethet el aztán családi, baráti, társadalmi vagy Föld szintű változáshoz. Ez fordítva nem fog működni. Akár időben, akár későn, akár a huszonnegyedik órában, akár akkor, amikor már rég minden mindegy, de meg kell, hogy forduljon az emberiségnek az ezzel kapcsolatos gondolkodása, tudatállapota, hétköznapi reflexei. Csak ezzel tudunk segíteni, ezzel viszont kell.”

összeállította: Dömötör Endre
erősítő-illusztráció: José Simon


PET Kupa kampányfilm: 

https://recorder.blog.hu/2015/04/23/_a_szlogenek_nem_sokat_fognak_segiteni_zold_popzeneszek
„A szlogenek nem sokat fognak segíteni” – Zöld popzenészek

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr187392578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.