Elbújhat mellette – Prieger Zsolt ajánlja Kendrick Lamar új albumát

Kendrick Lamar a kétezres évek elejétől (eleinte K-Dot néven) adja ki – tényleg – egyre jobb mixtape-jeit, hazájában a 2010-es Overly Dedicated után estek végleg hanyatt tehetségétől, aztán a 2011-es első stúdiólemezt (Section.80) követően már a világ is a legjobbak között éltette, a 2012-es good kid, m.A.A.d city című mestermű pedig egyenesen a hiphop trónjára ültette (Kanye ugyebár már annál is feljebb van). Hogyan lehet ezután visszatérni? Ahogy egy királyhoz illik. A semmiből kidobott To Pimp A Butterfly az év legünnepeltebb lemeze, mi pedig a rapperekkel is gyakran dolgozó Anima Sound System-főnököt, a zenekarával április 15-től az Orfeumban különleges Night Sessionöket tartó Prieger Zsoltot kértük meg, hogy keressen rá szavakat. A csütörtöktől felkapható REC031 cikke.

KENDRICK LAMAR: To Pimp A Butterfly

Kiadó: Top Dawg / Aftermath / Interscope / Universal

Megjelenés: 2015. március 15.

Stílus: hiphop

Kulcsdal: King Kunta

Kendrick Lamar nemcsak igazi popkulturális nagyvad, agyonsztárolt, díjakkal kitömött ikon, megmondó és utánzott, sokszor gyűlölt „staar”, hanem okos és – ahogy előző lemezcíme is hangsúlyozta – jó fiú is, ami ritka és izgalmas a mostanában leginkább aljasságban és felszínességben utazó hiphop-univerzumban. Kendrick ezen kívül tele van költői dühvel, hovatovább prófétai lendülettel, közben meg néha annyira szürreális, mint Ezra Pound. Van mondandója a négybetűs szavakon kívül, sokszor talán bicskanyitogató módon is érzékeny társadalmi és politikai szempontból, sőt, néha az az érzésem, hogy egy olyan hősről van itt szó, aki bátran szembemegy a saját közösségével és annak védett vadjaival is, akár nagy elődje, a fiatalon áldozat-ikonná vált Tupac. Kendricknek – akiről sokszor eszembe jut az Iszlám Nemzettel szembe menetelő kései Malcolm X is – ráadásul a pedigréje is rendben van. Mégpedig nagyon.

A kiindulási pont is kóser (Compton), a felfedező és apafigura is rendben találtatik (a szintén helyi illetőségű Dre doktor), bár az előző két albummal (Section.80, good kid, m.A.A.d city) is olyan magasra lett helyezve a léc, hogy félő volt, lehetetlen lesz átugrania. De a srác nemhogy átugrotta, hanem egy olyan kísérleti, jazz-spokenword és funkba oltott őrült r’n’b-albumot tett le az asztalra, hogy megkockáztatom, első hallgatásra annyira felfoghatatlanul színes, izgalmas és szárnyaló lett, hogy a másik kortárs összegző nagy album, D’Angelo Black Messiah-a is elbújhat mellette, pedig fontos, unikális és magával ragadó darab az is.

Hektikussága és túlimprovizáltsága ellenére brutálisan egységes, a lemezen is közreműködő funk-soul-pápa, a korábban a Fehér Házat feketére festő, RHCP-től kezdve mindenkivel együttdolgozó George Clinton hatása érezhető ki számomra leginkább, de Gil Scott-Heron és Isaac Hayes sokszínű hagyatéka is beköszön, aztán ott vannak a régi nagy hiphop-előadók is a paravánon túl, és persze teljes valójukban nyilvánulnak meg olyan énekesek, mint nagy kedvencem, az élő legenda Ronald Isley vagy az örök hülyegyerek Snoop Dogg. Továbbá itt sorjáznak a sokszor elszálltan, a közízlést magasról lenéző módon meg- (néha talán agyon-) hangszerelt, soktételes dalok, elsőrangú producerek, akik nem a könnyebb végénél fogták meg a dolgot. Külön élmény megfigyelni, hogy annyira különböző egyéniségek és gigászok, mint Pharrell, Flying Lotus, Soundwave vagy Thundercat hogyan lépik át könnyedén saját árnyékukat, és persze öröm az egész mögött az Okot és egy olyan szupervízort felfedezni, mint Lamar. Aki mellesleg az idén még csak 27, duzzad az energiától és az ötletektől, nagy jövő áll előtte, főleg, hogy sokszor idegesítően sokszínű és ötletes akar lenni. Közben meg persze nem túlzás, hogy a To Pimp A Butterfly kicsit a fekete Ziggy Stardust vagy a Let It Be, de minimum egy Dark Side Of The Moon hiphopba és soulba mártva. Lassan kell elfogyasztani, jól megrágva, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.

PROFÜL ROVATUNKBAN TOVÁBBI LEMEZKRITIKÁK MAGYAR ZENÉSZEKTŐL, ÉNEKESEKTŐL.

Újra és újra hallgatni kell ezt a lemezt, mert tele van titkokkal és meglepetésekkel. Én is lassan kiteszem a pontot az írás végére és újra elindítom ezt a megunhatatlan albumot, aminek minden hangja tanítás, sőt, megkockáztatom, noha hiphopalbumról van szó, zeneileg sokkal erősebb, mit verbálisan.

Hé, Kendrick, hol az intsrumentál-verzió?

Prieger Zsolt

a lemez teljes egészében: 

a King Kunta videója: 

az i klipje: