„Az arányok eltolódni látszanak” – Both Miklós (Napra)-interjú

2015.04.02. 11:30, prorecorder

napra1.jpg

Both Miklós a magyarországi világzenei színtér egyik leginkább sokszínű, leginkább nyughatatlan zenésze. Napra nevű együttese nemrég ünnepelte indulása tizedik évfordulóját, mi pedig a gitáros-énekes dalszerző-muzsikust kérdeztük a megtett útról.

bothmiklos_1-e13581615106681.jpg- Korábbi együtteseid után, már a Barbaro tagjaként alapítottad a Napra zenekart 2004 végén. Miért érezted úgy, hogy a Barbaro mellett szükséged lesz egy másik zenekarra is?

- A két zenekarnak teljesen más volt az indíttatása. A Barbaro egy régóta létező, bár kísérletező, de valójában a hangzását régóta megtalált zenekar volt. És itt nagy hangsúly van az utóbbin, mert emlékszem, hogy sok dolgot, témát vittem a Barbaróba, amelyből bár több felkerült a hármas lemezre, de inkább az volt a jellemző, hogy ezeket a Napránál csináltam meg. A Tisza partján című dalt például a Barbarónak írtam, aztán a Napra első lemezére került fel. Amit tinédzser koromban a Barbaro felvetett, miszerint, vannak más zenei források is a könnyűzenésznek, mint például a népzenék sokasága, nagyon komolyan vettem és már huszonéves korom elejétől rendszeresen jártam falusi zenészekhez Erdélybe és ennek hatására elkezdtem hegedülni tanulni. Ez akkoriban óriási revelációkat eredményezett az életemben, erről szól a Napra első lemeze, a Jaj, a világ. Ha egyébként összehasonlítja valaki az egy évben megjelent Barbaro III-at, illetve a Napra Jaj, a világát, akkor az leírja a két zenekar koncepcionális különbségét.


- A Napra lemezei között – és most soroljuk ide a Radnóti-feldolgozásalbumodat is – nagy stilisztikai ugrások a jellemzők. Csak akkor szeretsz lemezt készíteni, amikor friss formákban mutathatsz meg valami teljesen új mondanivalót a világról?

- Inkább úgy közelíteném meg, hogy nagyon sok ugrás van a Barbaro, Napra Jaj a világ, Radnóti-feldolgozás, Napra Holdvilágos, Both Miklós Folkside, Palimo Story és a Kínai utazólemez között. De közben számomra ezek a lemezek mégis nagyon koherensek, mert a zenéhez és a világhoz való attitűd nagyon hasonló indíttatású. A körülmények változnak, valamint az előző lemezek megoldásai beépülnek alapértelmezettnek. Mindig is nehezen tudtam azonosulni a bevált recept stratégiájával, miszerint egy jól sikerült lemezt kell szellemesen újra és újra írni. Ennek az okait megértem, de nekem gyerekként sem erről szólt egy zenekar és nem erről szóltak a zenei hőseim. A hőseim azok a szerzők voltak, akiknek a darabjai bátrak voltak, izgalmas zenei – és nem csak zenei – kérdéseket feszegettek és ahol mindezt az ihletettség hatotta át. Egyébként természetesen mindig is volt és van is létjogosultsága az ilyen felhőtlen, szórakozásra szánt zenéknek, de az arányok eltolódni látszanak. Egy falusi táncházban régen simán megfértek az „iszom a bort, ölelem a babámat, azt a kutya mindenit a világnak”, valamint a hajnalban énekelt legmegdöbbentőbb költői mélységű dalok. Mindez ugyanazoktól az emberektől, az egyiknél felhőtlenül kiengedte a gőzt, majd a hajnaliknál megpróbálta feldolgozni a félelmeit, szorongásait. Mind a kettő nélkülözhetetlen. A mai korban az egyik a szórakoztató iparnak felel meg, a másik a művészetnek.


59341.jpg- Hogyan értékeled a Napra első tíz évét, megvalósult minden terved, vagy a következő tíz évben még inkább bele fogsz húzni?

- Az első tíz év értékelését mindenképpen meghagynám a közönségnek. Annyit mondanék csak, hogy számomra felemelő volt ez a tíz év és nem nagyon csinálnék másképpen semmit. Amit igen, azt meg el kell fogadnom személyiségfejlődésnek. Sokszor a rossz döntéseknek a belátásából adódó félelmek hozzák a legnagyobb igyekezetet. Szóval a sors boszorkánykonyhájában nehéz okosnak lenni. A jövő meg jelenleg is nagyon nyitott, sok tervünk van, mind a Naprával, mind azon kívül.


- Legutóbbi albumod, a 2014-es Kínai utazólemez két kultúra találkozásából született. Mesélnél erről egy kicsit?

- Lényegében nem szólt másról, mint akár az első Napra-lemez. Ott is volt egy ismeretlen terület, jelesül az erdélyi vonószene. Ehhez itteni fiatalként egy kis túlzással annyi közöm volt, mint akár a Kínában található zenékhez. Persze tanítottak népdalokat nekünk az iskolában, de arról mindenkinek van fogalma, hogy milyen izgalmakat rejtett, amikor a dajerolt hajú Juci néni opera hangon elénekelte a Hej, Dunáról fúj a szelet. Szóval, amikor először lementünk a zenészekhez a cigánysorra Bánffyhunyadon, egy olyan zenét találtunk, amely mindenképpen életem egyik meghatározó élménye marad. Ilyen találkozások kereséséről szól a Kínai utazólemez. A lemez lényege, hogy a Himalája aljában töltöttem négy hónapot és az ott megismert és számomra izgalmasnak talált énekesekkel, zenészekkel rögzítettem egy-két dalt. Ez az anyag ilyen találkozások sokaságából épül fel. Van a lemezen egyszerű rizstermesztő emberek tradicionális zenéjétől kezdve városi kísérletező zenészekig sok minden. Nagyon sokszínű album lett. A cd belső könyvén pedig a fotóimmal illusztráltam az utazást.


image1.jpg- A Both Miklós Folkside 2013-ban jelentkezett albummal, ennek várható folytatása?

- Legközelebb egy kínai koncertsorozatra fogunk készülni. Azt gondolom, hogy az az élmény mindannyiunkat inspirálni fog egy lemez felé. Egyébként a Millenáris Teátrumban nagy sikerrel bemutatott Kínai Utazólemeznek a Folkside volt az alapzenekara és így kísértük a Kínából iderepült zenészeket. Egy nagyon különleges formáció, biztosan lesznek érdekes hírek velünk a jövőben.


- A Palimo Story pedig a leszakadt térségek roma és nem roma zenésztehetségeinek ad lehetőséget, és amúgy is vezetője vagy egy nemzetközi roma integrációs projektnek. Mindez miért fontos számodra?

- Azt kevesen tudják rólam, hogy 15 éves koromtól tíz évet dolgoztam évente egy hónapot egy szociális otthonban. Menekült és árva gyerekekkel foglalkozott az intézmény, ez már korán sok kérdést tett fel bennem. Másfelől a korábban említett erdélyi élmény, amikor cigánysorokon tanultam meg a Kárpát-medence régi zenei világát. A Palimo kapcsán fontos megjegyezni, hogy a régi paraszti világban egy kialakult szimbiózisként ezek a zenészek szinte kizárólag romák voltak. Ez például úgy nézett ki, hogy a faluban lévő emberek akartak egy bált rendezni, mire megfogadták a roma zenészeket, akik akár két-három napon át is húzták a tánc alá valót. Mire másnap az emberek fizetség gyanánt adtak mondjuk tyúkot, tojást, vagy teszem azt, felszántották a kertjüket a zenészeknek. A városokban hasonlóképpen, csak leginkább pénzben, és a helyszín az étterem volt. Ez az alapvetően békés együttélés jellemezte az embereket és ennek az együttműködésnek köszönhetően alakultak ki legendás zenészdinasztiák a roma családok között, ahol az odaszületett gyerek már a születése pillanatától kezdve reggeltől-estig zenében élt és hangszert tanult.

both_miklos_es_a_palimo_story_zenekartagok1.jpg

Egyes családokban igazi zenei „terminátorok” nőttek fel, ezen személyek találkozása hatott életre szólóan Lisztre, Brahmsra, vagy akár Paganinire. És ezeknek a roma, nem roma embereknek az együtt mulatásából fejlődött ki a „magyar blues”, azaz a csárdás. Aztán a tévé és rádió megjelenésével egy hatalmas változásnak indult ez a folyamat. Szép lassan a nyugati zenék kiszorították a régit, az éttermekben, bálokban játszó zenészek helyett megjelent a szintetizátor, majd a dj és a többi, és ezáltal sok száz éves muzsikusdinasztiák váltak nélkülözötté és egyszersmind egy nagyon itteni, csak ránk jellemző és óriási zenei vívmányokat tartalmazó kultúra kapta meg a halálos ítéletét. Ennek a dolognak az ismeretében gondoltam, hogy elmegyek vidékre és megnézem, mi maradt abból az aranykorból, azokból a családokból, amit az előbb említettem, majd a legizgalmasabb fiatalokból összeállítok egy zenekart és felveszünk egy albumot. Ez a Both Miklós és a Palimo Story alapgondolata, a gyűjtőutat sorozat formájában közvetítette az MTV, de meg lehet nézni a YouTube-on is, valamint azóta a lemez is megjelent.

interjú: Dömötör Endre


A Napra 2010-es Holdvilágos című nagylemeze:


A Both Miklós Folkside-féle Csillagfészek két évvel ezelőttről:


a tavalyi Both Miklós És A Palimo Story-anyag:


az érdekfeszítő Palimo Story című tehetségfelkutatás másfél órás tévés anyaga: 


Both Radnóti Szerelmes versét zenésíti meg a Naprával:


A Kínai utazólemez magyarországi bemutatójáról készült kisfilm-sorozat:


egy szintén Kínában rögzített felvétel Both, Yang Ji Ma 央吉玛 és Chen Zhi Peng társaságában:


zárásként pedig egy A38-as Napra-koncertfelvétel:

https://recorder.blog.hu/2015/04/02/_az_aranyok_eltolodni_latszanak_both_miklos_napra_-interju
„Az arányok eltolódni látszanak” – Both Miklós (Napra)-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr257324314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.